A régi pulóveredbe bújik, hogy kényelmesen elférjen, amíg te dolgozol, és ha eltéved, az orrát követve hazatalál. Az embernél sokkal erősebb szaglással a kutya könnyedén megkülönbözteti gazdája szagát bármely más emberétől. Ám meglepő módon, az ember kevésbé érzékeny orra ellenére a kutyatulajdonosok is képesek azonosítani kedvencüket pusztán a szaglás alapján.
Megismered a kutyád szagát?
A prágai Cseh Egyetem kutatói 53 kutyatulajdonost vizsgáltak három és 72 év között, hogy kiderítsék, ki tudják-e a gazdák választani kutyájuk szagát a sok közül. A gazdáknak hat üvegedényt mutattak, az egyikben a saját kutyájuk illatával átitatott gézpárna volt, ötben pedig más kutyák illata. Minden egyes állat szagát úgy gyűjtötték össze, hogy a gézpárnát egy órára a nyakörvük alá tették.
A résztvevők annyi ideig szaglászhatták az üvegeket, ameddig csak akarták, mielőtt kiválasztották volna, melyikről azt gondolták, hogy a saját kutyájuké. Hogy ne befolyásolják az eredményeket, a kísérlet vezetői sem tudták, hogy melyik üvegben van a megfelelő minta, és egy külön szobában tartózkodtak, amíg a résztvevők döntöttek. Utána a kutatók megnézték a választott üvegen lévő számkódot, hogy kiderítsék, a résztvevő helyesen tippelt-e.
A vizsgálatban résztvevők közel háromnegyede (71,43 százalék) pontosan azonosítani tudta a kutyáját a szaga alapján.
A háziállatok felismerhetőségéhez néhány meglepő tényező is hozzájárult. A tulajdonosok nagyobb valószínűséggel ismerték fel a szabadban tartott, ritkábban fürdetett és száraz táppal etetett kutyákat. A fürdetés szerepe persze elég evidens: minél ritkábban fürdetik a kutyát, annál erősebb lesz a természetes illata, és annál több lehetősége van a gazdának, hogy megismerje a szagát.
Életkori és nemi különbségek
A kutatóknak nehezebb volt megmagyarázni, hogy a szabadban tartás miért teszi felismerhetőbbé a kutyát szag alapján, mint a beltéri élet. Azt feltételezték, hogy azok a gazdák, akik a kutyájukat zárt térben tartják, „orrvakságot” kaphatnak a kutyájuk szagára, azaz annyira megszokottá válik a háziállat szaga számukra, hogy már nem veszik észre. Másrészről viszont ha a ritkábban fürdetett kutyákat könnyebb felismerni, mert gazdáik többször érintkeztek az illatukkal, miért ne lenne ez igaz a lakásban tartott kutyákra is?
A tanulmány szerzői arra tippeltek, hogy a tulajdonosok talán azért ismerik fel könnyebben a száraz táppal etetett kutyákat, mert jobban kedvelik az illatukat, mint a nyers hússal etetett állatokét. Korábbi kutatások kimutatták, hogy különösen a nők jobban kedvelik azoknak a férfiaknak a szagát, akik növényi alapú, nem pedig húsban gazdag étrendet követnek.
A kutyagazdák talán gyorsabban felismerik az általuk kedvelt illatokat, és az, hogy mennyire tetszik nekünk egy kutya illata, függhet attól, hogy mennyi húst tartalmaz az étrendje.
Az életkor és a nem is hozzájárult ahhoz, hogy a résztvevők felismerjék kutyáikat. Minél fiatalabb volt a kutyatulajdonos, annál jobban felismerte saját kutyáját. Ez az eredmény összhangban van azokkal a bizonyítékokkal, amelyek szerint a szaglásérzék az életkor előrehaladtával csökken (bár javítható). A várakozásokkal ellentétben, mivel a nők jellemzően minden típusú szaglási feladatban felülmúlják a férfiakat, a férfiak nagyobb arányban (89,47 százalék) azonosították sikerrel kutyáikat, mint női társaik (64,71 százalék). A kutatók azonban rámutattak, hogy ez azért lehet, mert körülbelül kétszer annyi nő vett részt a vizsgálatban, mint férfi, így a nőknek több lehetőségük volt a kudarcra.
Ez a tanulmány azt mutatja, hogy az emberi szaglás élesebb, mint azt általában gondolnánk. Lehet, hogy a szaglás alulmarad más érzékszervekkel szemben, de még mindig jelentős szerepet játszik a társas interakciókban, az érzékelésben és a stresszre adott válaszreakciókban.