Időről időre felmerül egy különös vagy talán bizarrnak is nevezhető elmélet, miszerint II. Erzsébet, illetve brit királyi család tagjai – beleértve így természetesen a jelenlegi uralkodót, III. Károlyt, valamint a trónörököst, Vilmost is –
az iszlám alapítójának és legfőbb prófétájának, a 6-7. században élt Mohamed prófétának a leszármazottai lehetnek.
A néhai II. Erzsébet és elsőszülött fia, a jelenlegi brit uralkodó, III. Károly (fotó: Sang Tan/WPA Pool/Getty Images)
És korántsem csak a pletykalapok vagy megbízhatatlan hitelességű internetes fórumok szoktak foglalkozni ezzel a témával: a Windsor-ház és Allah szavainak első számú tolmácsolója között lehetséges vérségi kapcsolatról szóló teóriát először Harold B. Brooks-Baker genealógus, a brit nemességről szóló Burke’s Peerage kiadója vetette fel 1986-ban:
„A britek körében kevéssé ismert, hogy a királynő ereiben Mohamed vére folyik” – írta Brooks-Baker akkoriban magának Margaret Thatcher brit miniszterelnöknek.
Brooks-Baker állítása szerint ugyanis II. Erzsébet királynő egy 11. században élt sevillai muszlim hercegnő, Zaida leszármazottja volt, aki keresztény hitre tért, és VI. Alfonz kasztíliai király ágyasa lett. Nem világos azonban, hogy Zaida valóban rokonságban állt-e Mohameddel vagy sem, illetve hogy tényleg az ő utódait tisztelhetjük-e a brit királyi család tagjaiban. Némileg tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Mohamed életéről és alakjáról rendkívül kevés történelmi forrás áll a rendelkezésünkre, de még ezzel együtt is érdemes ezt az egészet egy kicsit közelebbről megvizsgálni.
Két vallás császára
A történet a 11. században kezdődött. VI. Alfonz, Kasztília és León (ez a mai Spanyolország nagy része) királya 1074-ben feleségül vette a 14 éves Aquitániai Ágnest, VIII. Vilmos herceg lányát. Sajnos azonban Ágnes négy évvel később utód nélkül elhunyt. Ám Alfonzot nem viselte meg nagyon a veszteség, mivel szeretője, Jimena Muñoz, egy galíciai nemesasszony két lányt is szült neki.
1079-ben VI. Alfonz másodszor is megházasodott: Burgundiai Konstanciát, I. Róbert herceg lányát vette el. Hat gyermekük született, de közülük csak egy élte meg a felnőttkort: VI. Alfonz későbbi örököse, I. Urraca kasztíliai királynő.
Amikor Alfonz 1065-ben apjától megörökölte León trónját, egyúttal megörökölte azt a vazallusi viszonyt is, amelyet a toledói muszlim királysággal ápolt. 1084-ben aztán Toledo népe fellázadt al-Qadir király ellen, aki hűbérurától, Alfonztól kért segítséget. A (szintén muszlim) sevillai király, al-Mutamid szövetkezett Alfonzzal, és délről megtámadta Toledót.
De ahelyett, hogy al-Qadirt visszahelyezte volna a trónra, Alfonz magához csatolta Toledót, és al-Qadirt Valenciába küldte, hogy ott királyként, és ami még fontosabb, Alfonz vazallusaként uralkodjon. Mivel Toledo a régi Vizigót Királyság fővárosa volt, Alfonz úgy döntött, itt az ideje, hogy Imperator Totius Hispaniae (azaz egész Spanyolország, azaz az egész Ibériai-félsziget császára) titulussal tüntesse ki magát, és ezt ezt megfejelte még azzal is, hogy a két vallás, azaz a keresztények és a muszlimok császárának is nevezte magát.
Ez viszont nem volt ínyére al-Mutamidnak, aki a muszlim Spanyolország újraegyesítésén dolgozott, amelynek persze ő lett volna az uralkodója. Annál is inkább, mert egyenesen Mohamedtől, illetve annak Fatima nevű lányától számaztatta magát – habár, ezt számos történész vitatja.
VI. Alfonz (jobbra) egy 19. századi festményen (forrás: senado.es)
Al-Mutamid így aztán szövetkezni próbált egy másik muszlim uralkodócsaláddal, az Almoravidákkal Alfonz ellen – de ezen csúnyán rajtavesztett. Az Almoravidák ugyanis ellene fordultak: megszállták a földjeit, a fiát, al-Mamunt megölték, őt magát pedig száműzték Marrákesbe. Az uralkodó udvarából csak egyvalaki menekült meg:
a fentebb már emlegetett Zaida hercegnő.
Akiről a mai napig nem sikerült egyértelműen tisztázni, hogy Al-Mutamid lánya volt-e (azaz ugyancsak Mohamed leszármazottja), vagy a veje.
Zaida hercegnő aztán kalandos úton Leónba került, VI. Alfonz udvarába. Itt áttért a keresztény hitre, és felvette az Erzsébet, azaz Izabella nevet. Konstancia királynő 1093-ban bekövetkezett halála körül ő is Alfonz szeretője lett, és szült neki egy fiút, Sancho Alfónsezt.
1093-ban az éppen másodszorra özvegyült Alfonz feleségül vett egy Bertha nevű nemesasszonyt, aki valószínűleg toszkánai származású lehetett. Bertha 1099-ben halt meg utód nélkül. A dolgok pedig innentől kezdve meglehetősen zavarossá váltak.
A titokzatos Erzsébet
Tudniillik VI. Alfonz 1100-ban feleségül vett egy Erzsébet (vagy Izabella) nevű nőt, akiről gyakorlatilag semmi biztosat nem tudunk. Sokan úgy vélik, hogy ez az Erzsébet nem más, mint a másik Erzsébet, azaz Zaida, és hogy ennek a házasságnak az volt a célja, hogy Sancho Alfónsezt legitimálja, és örökölhesse apja trónját. Némely bizonyítékok arra utalnak, hogy Zaidát VI. Alfonzzal és feleségeivel együtt temették el, ami azt is jelentheti, hogy valóban hozzáment feleségül. Ugyanakkor találtak különböző sírköveket Erzsébet (Zaida) és Erzsébet királyné nevével is. Tehát vagy két különböző személy volt, vagy Zaidát kétszer temették el.
Zaida hercegnő portréja a 19. századból (forrás: Wikimedia Commons)
Ez a titokzatos Erzsébet (aki vagy Zaida volt, vagy valaki más) két lányt szült: Sanchát és Elvirát. Utóbbi egyik leszármazottja volt Kasztíliai Izabella, aki 1372-ben feleségül ment Edmund yorki herceghez, III. Edward angol király fiához. Unokájuk, Plantagenet Richárd yorki herceg lázadást vezetett VI. Henrik király ellen, amelyből aztán a rózsák háborúja néven ismer konfliktussorozat bontakozott ki. Edward, Richárd második fia pedig IV. Eduárd néven 1461-ben király lett,
azaz, ha Al-Mutamid tényleg Mohamed próféta leszármazottja volt, Zaida pedig az ő lánya, valamint azonos azzal a bizonyos másik, titokzatos Erzsébettel, akkor Mohamed egyik utódja került az angol trónra.
Vagy nem. Az mindenesetre biztos (legalább ez biztos), hogy II. Erzsébet tényleg IV. Eduárd leszármazottja.
Ami Zaida fiát, Sancho Alfónsezt illeti: 15 éves korában az apja oldalán harcolt az uclés-i csatában, és utód nélkül esett el, úgyhogy ő sajnos nem alapított semmilyen dinasztiát.
VI. Alfonz 1108-ban egyébként ismét – immáron legalább ötödszörre – megházasodott: Beatrixot vette el, aki valószínűleg IX. Vilmos aquitániai herceg lánya volt. Ezúttal azonban nem a felesége dőlt ki mellőle, ahogy korábban, hanem a 69 éves uralkodó adta be a kulcsot alig egy éven belül. Beatrixot ezután hazaküldték az apjához.
