
Louis Daguerre 1839-ben feltalálta a dagerrotípiát, az első gyakorlati fényképezési eljárást, forradalmasítva ezzel a képrögzítés technikáját. A folyamat során egy ezüstözött rézlemezt jódgőzzel tettek fényérzékennyé, majd a camera obscurában készült felvételt higanygőz segítségével hívták elő. A dagerrotípiák rendkívül részletgazdagok voltak, de nem lehetett őket sokszorosítani. A fényképezés 19. századi megjelenése lehetővé tette, hogy a történelem legrégebbi intézményének vezetőit, a pápákat is megörökítsék. Egyes források szerint XVI. Gergelyről (1831–1846) készült az első dagerrotípia, ám ez a kép sajnos nem maradt fent, így bizonyíték sincs arra, hogy valóban létezett a felvétel.
Az első pápa, akiről megőriztek felvételeket, IX. Piusz (1846–1878) volt. Róla több kép is készült, mivel hivatalba lépése idején a fotográfia is rohamosan fejlődött. Ő volt az első egyházvezető, akinek életébe betekintést nyerhettek az emberek, lehetővé téve, hogy jobban megismerjék őt és a Vatikán intézményét.
A következő nagy mérföldkő II. János Pál pápa (1978–2005) pontifikátusa volt, akiről nemcsak fényképek, de videófelvételek is készültek. II. János Pál híres volt arról, hogy előszeretettel lépett a hívek közé, hogy meghallgassa őket, de majdnem ez lett a veszte is. Egyik ilyen alkalommal egy merénylő közvetlen közelről lőtt rá a Szent Péter téren, miközben a híveket üdvözölte. A pápa súlyos sérüléseket szenvedett, de sikerült megmenteni az életét, és hosszú rehabilitáció után személyesen találkozott merénylőjével, hogy megbocsásson neki. A megbocsátás gesztusa nemcsak vallásos, hanem komoly politikai jelentőséggel is bírt, és világszerte csodálattal figyelték.




