Áll a bál az új Hófehérke körül, a Disney számára mintha minden a visszájára sült volna el, ami csak elsülhetett valamilyen irányba. A közönség egy (hangos) része előre eldöntötte, hogy utálja majd a filmet, rengetegen belekötöttek a címszereplő Rachel Zegler nem is olyan hófehér bőrszínétől az interjúiban tanusított „arroganciáján” át (tényleg, hogy merészel egy fiatal színésznő karakán véleményt megfogalmazni a saját szerepéről és a világ dolgairól?!) a politikai összefeszülésükig a gonosz mostohát sajnos nagyon bénán alakító Gal Gadot-val, és így tovább. Visszafogott, csúsztatott, vagy egyenesen törölt premierek, PR-katasztrófa, pénzügyi bukta… Szóval nem ez lesz a legújabb kori Disney sikersztorija.
A vicc az egészben az, hogy az újragondolt, élőszereplős Hófehérke egyáltalán nem olyan rossz film, mint ahogy az interneten lefestik. (Inkább hervasztóan középszerű.) A Disney által tervezett, de szerencsére elkaszált projektekhez képest pedig egyenesen remekmű. Ebben a cikkben végignézzük, hogyan próbált előzményfilmet és spinoff-sorozatot készíteni a Disney, illetve hogyan próbálta megakadályozni a tőlük független feldolgozások elkészültét. Tény, hogy nem tökéletes az új film, de miután ezt elolvasod, valószínűleg te is azt gondolod majd, mint mi:
Te jó ég, de jó, hogy végül az a film készült el, amelyik, és nem bármi más ezekből!
Kezdjük rögtön a
Hét törpe
című előzményfilmmel, amely – szerencsére – sosem valósult meg, de nem sokon múlt.
A fiatalabb olvasóink talán nem tudják, de a Disney, aki az elmúlt években ontja magából klasszikus meséinek élőszereplős változatait, nem mostanában kezdett először szakmányban meséket gyártani és évente legalább egyet-kettőt bemutatni. A kilencvenes évek második felében rájöttek ugyanis, hogy a videó- és DVD-piacon hatalmas pénz van, így megalapították a DisneyToons stúdiót, amely a népszerű mesefigurák olcsóbb, közvetlenül otthoni nézésre szánt különálló filmjeit kezdte el gyártani nagyüzemben.
Külön filmet kapott Gilingalang, folytatták Ariel történetét, és így tovább – összesen 42 (!) film készült így. Köztük lett volna A hét törpe című is, amely Kuka és Morgó karakterét bontotta volna ki az eredeti, félig-meddig el is készült forgatókönyv szerint. Valamikor a 2000-es évek elején kezdtek dolgozni rajta: akkoriban, ha még emlékeztek, Shrek-láz tombolt világszerte, így nem csoda, hogy ezt a filmet is teljes egészében számítógéppel kezdték animálni. A megjelenést 2005 körülre tervezték, de a Disney projektjei felett akkoriban őrködő John Lasseter szerencsére elkaszálta a legtöbb tervet, köztük ezt is.
Hogy miért szerencsére? Nem amiatt, ahogy kinézett, hiszen az első (és utolsó) fent maradt animációs tesztek alapján egészen igényes alkotás lett volna A hét törpe, legalábbis vizuálisan; a történet azonban annál több kérdést felvet, és akkor még finoman fogalmaztunk. Tudjuk például, hogy:
- Morgó és Kuka egy veszélyes küldetésre indultak volna, pont úgy, mint a hobbitok A gyűrűk urában;
- a film alkotói egy ponton az egész törpe nemzetség történetét el akarták mesélni, mint a fent említett filmtrilógiában, Tolkien modorában;
- a sztori végsősoron arra futott volna ki, hogy hogyan találkoztak a törpék a gonosz királynővel;
- aki, mint kiderült, annyira gonosz volt, hogy a saját, szakmája szerint varázsló apját csalta tőrbe és ejtette csapdába az ominózus tükörben annak idején;
- a két főszereplő egyúttal a humor forrása is lett volna, a poénok nagy része pedig abból fakadt volna, hogy Morgó megpróbálja kierőszakolni Kukából, hogy szólaljon meg végre, például úgy, hogy hangos zenével ijesztgeti és úgy tesz, mintha egy békát szedne ki a torkából;
- Kuka egyébként, mint kiderül, azért nem beszél, mert gyerekkorában végignézte, hogy megölik az anyját.
Igen, jól értitek: a gonosz mostoha a saját, rabszolgaként fogva tartott apját faggatta, hogy elég szexi-e, Kuka pedig nagyon súlyos és kezeletlen poszttraumás stressz szindróma miatt nem szólal meg és néz bárgyún teljes felnőttkorában. Még szerencse, hogy a Disney-fejesek elgurult gyógyszerét valaki az utolsó pillanatban megtalálta és visszaadta nekik.
Tudtátok, hogy Hófehérkének volt egy lánytestvére? A Disney szerint legalábbis volt, úgy hívták,
Rózsavörös
Vagy Rózsavöröske, az jobban passzol a Hófehérkéhez. Ezt egyébként nem ők találták ki, hanem anno a Grimm-testvérek, akik az 1812-es Hófehérkéjük (amely persze sokkal ijesztőbb és véresebb volt, mint a Disney változata) után évtizedekkel visszatért a karakterhez, igaz, nem sok köze volt az eredetihez, inkább csak egyszerű névazonosságról volt szó.
A Hófehér és Rózsavörös című mese szerint a két lány szegénységben él az erdőben az anyjukkal, amikor megjelenik náluk egy beszélő medve, ők pedig teljesen logikus döntéssel beköltöztetik magukhoz. Így éldegélnek, amíg meg nem jelenik a mese főgonosza, egy törpe, aki a maci kincsére pályázik. Nincs mese, az állatnak meg kell ölnie a betolakodót, a vérfürdő után pedig visszanyeri emberi alakját, és ha már így alakult, feleségül is veszi Hófehérkét.
A Hófehérke és Rózsvörös című tündérmesében egy este betért hozzájuk egy medve, és megkérte őket, hogy söpörjék le bundájáról a havat (Fotó: Profimedia)
Ezt szerette volna filmre vinni a Disney nagyjából tíz éve, még be is jelentették, hogy dolgoznak rajta. Az eredeti, véres sztorit persze viszonylag hamar elvetették. A tervek szerint a testvérpár egyik fele az a Hófehérke lett volna, akit a korábbi meséből ismerünk, és aki vágyakozva énekel a hercegről, aki majd egyszer eljön. A film részben a Disney-mese cselekményét követte volna, ám egy ponton, amikor a lányt megmérgezi az alma, testvére akcióba lendül, és felkerekedik a hét törpével, hogy megmentse.
A Disney a tervek szerint így, hogy kicserélik a főszereplőt, próbálta volna meg elkülöníteni a filmet az akkor divatos, sötétebb tónusú fantasyktól, mint a Hófehérke és a Vadász, annak folytatása, és a Julia Roberts-féle könnyedebb, de azért még mindig inkább felnőttes Tükröm, tükröm. Egy ponton még az is felmerült, hogy a címszerepet Brie Larson játszhatná, aki akkor már Oscar-díjas volt A szoba című film kapcsán; ezzel is azt üzenték, hogy komolyan gondolják a projektet. Larsont azonban akkoriban a Marvel-filmek foglalták le, így rá várni kellett, közben pedig elkészült és kasszát robbantott a Szépség és a szörnyeteg. A Disney pedig megvilágosodott:
a legtöbb pénz a klasszikus rajzfilmek élőszereplős változataiban van, ami pontról pontra megidézi az eredetit, kár variálni mindenféle drámai újragondolással és új szereplőkkel.
A Rózsavöröskét tehát elkaszálták; soha nem tudjuk meg, hogy jól jártunk-e.
Happily Ever After
Mindkét fenti példánál korábban megjelent egy meglehetősen bizarr, de egészen érdekes Hófehérke-újragondolás, amely a fentiekkel ellentétben egyrészt valódi folytatás, másrészt nem a Disney készítette.
De a Disney tette tönkre, méghozzá módszeresen és bosszúszomjasan.
A Happily Ever After John Howley animációsfilm-rendező 1989-es műve; ránézésre amolyan Temuról rendelt Hófehérke, de végignézve azért kiderül, hogy egészen korrekt filmről van szó, egy-két eredeti ötlettel és nagyszerű szinkronszínészekkel. A nagy klasszikusnál azért persze olcsóbb és kevésbé minőségi. A történet ott kezdődik, hogy Hófehérke és a herceg boldogan élnek, azaz élnének, ám felbukkan a gonosz mostoha bátyja (mert mint kiderült, volt neki egy), aki olyan hatalmas varázsló, hogy képes sárkánnyá változtatni. A herceget elrabolja, a birodalmat kietlen pusztasággá változtatja, Hófehérke pedig elindul megmenteni kedvesét a hét törpével.
Hófehérke egy kicsit talán hasonlított a Disney-féle változathoz, de többi szereplő, a stílus, a dalok egyáltalán nem, és a történet is teljesen eredeti volt, az óriáscég mégis kíméletlenül megtámadta a projektet és mindent megtett, hogy a film a kukában végezze. Ugyanez a rendező két évvel korábban már készített egy Pinokkió-feldolgozást is, amiatt be is perelték azzal, ez az ő meséjük, a bíróság azonban (jogosan) Howleyéknak adott igazat, mondván, hogy a mese közkincs, azt bárki feldolgozhatja – akárcsak a Hófehérkét.
A Disney azonban ezek után évekig leste az alkalmat, hogy bosszút álljon; a Happily Ever After készítőire már a bemutató előtt rászálltak, és konkrétan addig nyomasztották őket, amíg egy csomó mindent meg nem változtattak. Az eredeti cím először Hófehérke: A kaland folytatódik, majd Hófehérke további kalandjai volt, egy ponton felmerült a meglehetősen heavymetálos
Hófehérke a Végzet birodalmában
is, de a Miki egeres cég addig erősködött, amíg ki nem vették a címből a főszereplőt, így lett végül a semmitmondó Happily Ever After. (Magyarországon egyébként Hófehérke 2: Boldogan éltek, míg… címmel került videoforgalmazába a mese.)
A készítőknek végül még a törpék nemét is meg kellett változtatniuk. Átírták a történetet úgy, hogy Hófehérke nem az eredeti szereplőkkel, hanem azok unokanővéreivel indul el a nagy kalandra: igen, ebben a mesében minden törpe lány. Ez egyébként egész jó húzás volt, mindegyik karakter jól sikerült, és még különleges képességeket is kaptak. Érdekesség, hogy az egyikük eredeti szinkronhangja Gábor Zsazsa volt.
A filmet végül itt-ott – például a Fülöp-szigeteken – bemutatták 1989-ben, de mivel a forgalmazó Filmnation (részben a Disney ármánykodása miatt) lehúzta a rolót, igazi világpremierje csak négy év múlva volt. A Disney azonban még ekkor sem nyugodott: egy aljas húzással épp a bemutató napján újra mozikba küldte A kis Hableányt, méghozzá kőkemény reklámhadjárattal. Bejött: lenyomták vele a Hófehérke-folytatást, ami így el is tűnt a süllyesztőben. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy van az a Hófehérke-történet, amiben nem a gonosz mostoha, annak bátyja, vagy egy pénzéhes törpe a főgonosz. Hanem maga a Disney.
