Ha azt mondom, „gamer”, biztosan magad elé képzelsz valakit, attól függően, van-e a környezetedben olyan, aki rendszeresen játszik. Ha van, talán nem egy pattanásos, idegesítő kamaszfiút azonosítasz ezzel a hobbival, olyat, akit képtelenség kirobbantani a Fortnite (vagy jobb esetben a Minecraft) elől. Pedig már rég nem egy szűk szubkultúra ügye ez, rengetegen ülnek le pc, konzol elé hetente többször is, negyvenes apák, anyák, kétkezi munkások, könyvelők, cégvezetők.
Az viszont így is biztos, hogy nem egy 89 éves nagymamát képzelsz magad elé, aki olyan elánnal tolja a gamerek kedvenc kardos-varázslós szerepjátékait, hogy a Z-generációs profik is csak pislognak. Pláne, amikor megtudják, hogy Shirley Curry túlélt egy stroke-ot, visszavonult, majd mégis visszatért és onnan folytatja, ahol abbahagyta. Az internet pedig nem lehet elég hálás neki: jelenleg ő a megtépázott, gender-, identitáspolitika és gyűlöletkultúra által megosztott és összeugrasztott közösség egyetlen szereplője, akiről mindenki azt gondolja, hogy elképesztően menő.
Főleg azért, mert tényleg az. Nem véletlenül követik majdnem másfélmillióan a YouTube-on.
Curry, vagy ahogy mindenki ismeri, Skyrim Grandma (Skyrim-nagyi) az első ránézésre furcsa hobbiját leszámítva egy teljesen átlagos nő, legalábbis azon kevés információ alapján, amit az életéről tudni lehet. Nyugis munkahelyeken dolgozta végig az életét, az ötvenes években egy édességgyárban titkárnő, később a Kmart hipermarketlánc ruhaosztályának egyik menedzsere volt, míg 1991-ben, 55 évesen nyugdíjba nem vonult. Azóta is békésen él Lebanonben (mármint nem az országban, hanem Ohio egyik tipikus álmos, cuki kisvárosában), ahol a történelmi múltú, eredetileg 1803-ban megnyitott The Golden Lamb szálló mellett ő a fő nevezetesség mint a környék legtöbb feliratkozóval bíró youtubere. Négy gyereke, kilenc unokája és – egyelőre – három dédunokája van, szabadidejében pedig horgol, vagyis horgolt, mielőtt beszippantották a szerepjátékok.
Forrás: Bethesda Softworks / YouTube
„Láttam, hogy 11 ezer új üzenet vár”
Az első számítógépét a kilencvenes évek közepén kapta az egyik fiától, aki rögtön fel is telepítette neki az akkor rendkívül népszerű Civilization 2 nevű körökre osztott stratégiai játékot. (Az emberiség teljes történelmét felölelő játéksorozatnak azóta már a hatodik része is megjelent.) Shirley azonnal rákattant, mint mondta, onnantól kezdve abba sem tudta hagyni. Egy idő után persze már nem tudott neki újat mutatni a játék, ezért új címekkel próbálkozott, így talált rá a nyílt világú szerepjátékokra. Ezeknek az a lényege, hogy egy szabadon választott, a végletekig testre szabható karakter bőrébe bújva kalandozhatunk különösebb kötöttségek nélkül a vidéken (általában egy egész kontinensen). Mindig akad egy fő történet, de ezeknek a játékoknak pont az adja a vonzerejét, hogy tetszőleges sorrendben teljesíthetünk kisebb-nagyobb küldetéseket, és úgy általában azt teheti a játékos, amit csak akar. Ha olyanja van, sétál, lovagol (legalábbis fantasy játékok esetében), nézelődik, felfedez, vagy akár le is telepedhet egy faluban, ha pedig olyanja van, őrült tömeggyilkosként tizedelheti meg a népességet.
A Sykrim-nagyi esetében természetesen szó sincs ez utóbbiról, ő mindig a történetre fókuszál. Egészen korán, már 2007-ben regisztrált a YouTube-ra – ekkoriban még egészen másképp nézett ki a platform, nem voltak például élőben streamelt és álló formátumú „short” videók –, itt ismerkedett meg a korszak népszerű játékaival. Ő maga ekkor még csak nézelődött; ahogy egy interjúban elmondta, álmában sem gondolta volna, hogy ő is youtuber legyen, de a környezete, látva a hobbiját, lobbizni kezdett, hogy vágjon bele. Aztán 2015-ben, egy szeptemberi napon végül feltöltött egy videót, ami semmi másról nem szól, csak arról, hogy a Skyrim című sárkányos fantasy játékkal játszik, amely azóta is a videojáték-történelem egyik legismertebb és legfontosabb címe ebben a műfajban.
Sziasztok, itt Shirley nagyi, és most a Skyrimmel játszom. Gondoltam, magammal viszlek titeket is, ha jönnétek.
Ez volt az első két mondata, és rögtön médiatörténelmet is írt velük. Hogy mi történt, arról egy évvel később mesélt egy interjúban. „Másnap felkeltem, megnéztem a mailjeimet, és láttam, hogy 11 ezer új üzenet vár az új feliratkozóktól. Nem tudtam, mi a teendő, azt sem, miért küldték egyáltalán az üzeneteket. Fogalmam sem volt semmiről, csak ültem és sírtam, akkora sokkban voltam.” Mindezt úgy, hogy még webkamerája sem volt, azaz látni sem lehetett őt, csak a hangját hallották.
Utólag perszer érthető: az internet már akkor, 2015-ben sem volt egy különösen békés hely – pedig akkor még szó sem volt a #gamergate botrányról, amely nagyjából a játékos közösség #metoo-ja volt –, a csendes többségnek tehát olyan volt a banditákat és élőhalottakat rutinosan gyilkolászó nagymama kedélyes kommentárját hallgatni, mintha egy óázisba értek volna a sivatag közepén. Őszinte, egyszerű feelgood-kontent volt ez, semmi több, és ebből szerencsére a mai napig sem engedett.
A videót azóta majdnem hárommillióan látták, Sirley követőtábora pedig rohamosan nőtt, főleg, amikor beszerzett egy webkamerát. Amit a fia telepített és bírt működésre, mert neki azóta sincs sok köze a számítástechnikához: fel tudja venni a játékot és saját magát, illetve feltölteni mindezt a YouTube-ra, de sosem vág, szerkeszt és nem írja meg előre, mit fog mondani. Azt is az egyik rajongójától tudta meg, hogy a YouTube-on ez az általános; azóta sem érti, miért nem rögtönöz mindenki. „Én csak ülök és dumálok, ez a legjobb az egészben.”
„Semmi keresnivalód itt!”
Cukiságfaktor ide vagy oda, azért még ő is találkozott az internet sötét oldalával: amikor elkezdett játékvideókat feltölteni, többen ráírtak, hogy tudják ám, hogy nem is egy idős nénit hallanak, hanem egy hülyegyereket, aki szoftveresen változtatja el a hangját. Sokan pedig elhitték ugyan, hogy az, akinek mondja magát, de úgy voltak vele, hogy
a játék a fiataloké, és egy idős embernek semmi keresnivalója a köreikben.
Szerencsére sokkal többen voltak a támogatók, és amint webkamerán is megmutatta magát, el is csendesültek a hitetlenek, így Shirley folytatta a hobbit. „Most már tudatosan terjesztem is azt, hogy a videojáték nem csak a fiatal fiúnak való. Hanem a lányoknak, idősebb férfiaknak, nőknek is, úgyhogy én sem megyek sehova. A fiatalok, akik most játszanak a YouTube-on, azoknak ez később is természetes lesz. Egyszer majd visszanéznek, és eszükbe jut, hogy most ugyanazt csinálják, amit Shirley nagyi csinált, amikor megmondták neki, hogy húzzon innen.” Több idős játékossal is tartja a kapcsolatot; mint mondta, dühíti, hogy sokan nem merik vállalni a korukat, mert félnek a csúfolódástól. Ő már megtanult nem tudomást venni a negatív kommentekről, vagy egyszerűen törli őket – „a kezedben a hatalom!”.
Egy különösen megható üzenet egy látássérült játékostól érkezett, aki azért követi a nagymamát a YouTube-on, mert nála jobban senki sem írja le, hogy mi történik éppen. Shirley folyamatosan kommenteli a játékot, de eszébe sem jutott, hogy az ilyesmi ezért is fontos lehet.
A videóit azzal kezdi, hogy „sziasztok, kisunokák”; ez nem marketingfogás, mivel javarészt a családjával tölti az idejét, számára természetes, hogy így köszön, és őt lepte meg a legjobban, hogy azóta a fél YouTube pótnagymamaként tekint rá.
Beszkennelték
Minden adott volt, hogy Shirleyt berántsa az ipar és sztárt csináljanak belőle – értsd: márkanévként, termékként tálalják és minden lehetséges módon pénzzé tegyék –, de ezt ügyesen elkerülte. Közben elkezdett játszani más címekkel is, például a Skyrim stúdiójának másik nagy sorozata, a Fallout aktuális epizódjával (ez alapján készült nemrég nagyszerű tévésorozat is), és hódol a YouTube-on a többi hobbijának: regényeket olvas fel „unokáinak”, utazós vlogja is van, sőt, még interjúkat is készít a játékipar bennfenteseivel. A világ egyik vezető számítógépalkatrész-gyára, az ASUS pár éve megajándékozta egy bivalyerős PC-vel, amellyel a következő években biztosan nem lassul be a legújabb szerepjáték is, de a szponzorációknak ezzel nagyjából vége is volt.
Az pedig már tényleg a rajongókon múlt, hogy Shirleyvel hamarosan bárki találkozhat, szereplőként tűnik majd fel ugyanis a Skyrim utódjában. Ez a játék ugyanis – még szép – egy réges-régen indult sorozat, a The Elder Scrolls része, a következő (hatodik) epizód pedig, ha minden igaz, jövőre érkezik, pont másfél évtizeddel az elődjéhez képest. A nagyi követői még 2019-ben indítottak útjára egy petíciót, amelyben arra kérik a fejlesztőket, hogy valamilyen módon tisztelegjenek előtte, már csak azért is, mert például neki hála maradt népszerű a játék a mai napig. Az ügyhöz majdnem 50 ezren csatlakoztak, a Bethesda Softworks nevű kiadó fejeseinek szíve pedig meglágyult:
meghívták központjukba, ahol egy különleges felszereléssel beszkennelték a testét és az arcát, azaz szerepel majd benne.
Azt nem tudni, mennyire komoly ez a szerep, és hogy a hangját is használják-e, de az már biztos, hogy Shirley ebben az értelemben halhatatlan lett. (Egy rajongói kiegészítésnek hála nem hivatalosan egyébként már most is találkozhatunk vele a Skyrimban.) Ő maga persze ettől még halandó, és ezt tudja is: 86 évesen megüzente a kiadó vezetőjének, Todd Howardnak, hogy iparkodjanak a következő Elder Scrolls-résszel, mert szeretné még kipróbálni, mielőtt eltávozik. A Skyrim-nagyi még abban az évben stroke-ot kapott álmában, és bár a legrosszabbat megúszta, sok mindent elfelejtett, például azt is, hol tartott a játékban, ráadásul újra meg kellett tanulnia a kézifegyverek és a mágia használatát.
Tavaly végül posztolt egy hosszabb videót, amelyben elmesélte, hogy az utóbbi időben már puszta kötelességként élte meg, hogy játékvideókat készít, unja, és érzi azt is, hogy utolérte a kora, és bár nem biztos a dolgában, jobb, ha nyugdíjba megy. Nem tartott sokáig: másfél hónappal később már azt kérdezte rajongóitól, mit szólnának, ha még egyszer nekifutna a Skyrimnek, másnap pedig meg is jelent az (újabb) első rész. Idén pedig megjelent a játéksorozat Skyrim előtti (negyedik) epizódjának felújított újrakiadása, amibe szintén belevetette magát, és a videói alapján semmi jele annak, hogy a következő években leállna, vagy akár lassítana.
