A történet ennél banálisabban már nem is kezdődhetett volna: Brandon Preveau 2008-ban vett magának egy autót a 2007-es adóvisszatérítéséből, majd annak rendje és módja szerint regisztrálta a közlekedési hatóságnál. Brandon a United Airlines földi kiszolgáló részlegének alkalmazottja volt a chicagói O’Hare nemzetközi repülőtéren, és szüksége volt már egy rendes járműre, hogy munkába tudjon járni. Párja, Jennifer Fitzgerald pedig mindezt tudomásul vette – hisz miért is lett volna vele bármi problémája?! Brandon és Jennifer kapcsolata abban az időben meglehetősen szilárdnak tűnt. Már több éve éltek együtt, és volt egy közös kislányuk.
Maga az autó egy lila 1999-es Chevy Monte Carlo volt, amit Jennifer nagybátyjától, Patrick Fitzgeraldtól vásárolták 600 dollárért. Bár elsősorban Brandon használta a kocsit, a kényelem kedvéért Jennifer nevére jegyezte be.
Csakhogy 2009 vége felé a kapcsolatuk annyira megromlott, hogy külön utakon folytatták tovább. Majd 2009 decemberétől Jennifer hivatalos értesítéseket kezdett kapni Chicago városától: ezekben egyre súlyosbodó parkolási bírságokról volt szó – a 30 napos határidő túllépése, illetve az autó veszélyes vagy leromlott állapota miatt
In 2012, a Chicago man named Brandon Preveau bought a car for $600 and registered it in his ex-girlfriend’s name, he then parked it at O’Hare airport and racked up 678 parking tickets, totaling a whopping $105,761.80.
The ex, Jennifer Fitzgerald, was initially being demanded to… pic.twitter.com/rvIOhuyiNz
— All Things Fascinating (@FascinateFlix) July 6, 2023
Az elhagyott autó
Természetesen azonnal tudta, hogy a parkolási bírságok a lila Chevy Monte Carlóra vonatkoznak, amely tudomása szerint a volt élettársa tulajdonában állt. Meglepődve vette tudomásul, hogy az autó a nevére van bejegyezve, így felvette a kapcsolatot Brandonnal. Csakhogy a férfi nem bizonyult valami segítőkésznek. Sőt, végül egyszerűen lerakta a Monte Carlót az O’Hare repülőtér United Airlines alkalmazottai számára fenntartott parkolójában –
és ott is hagyta. Többé felé sem nézett.
Jennifer ugyan időnként megpróbálta valahogy elmozdítani a járművet, de Brandon a reptér privát parkolójában állt, a United Airlines egy elkerített, csak az alkalmazottak számára fenntartott részén, amely a nyilvánosság számára nem volt elérhető.
A nő tehát egyszerűen nem tudott bejutni, ráadásul kulcsa sem volt a kocsihoz. Az autó viszont a nevére volt bejegyezve – és a chicagói törvények szerint ez azt jelentette, hogy a felelősség is az övé volt, annak ellenére, hogy nem ő vezette, és nem is férhetett hozzá.
Ugyanakkor joggal számíthatott arra, hogy a kocsit előbb-utóbb elszállítják a hatóságok: ugyanis a helyi törvények szerint minden autót, amelyet 30 napnál hosszabb ideig előzetes értesítés nélkül hagynak az O’Hare repülőtér parkolójában, elvontathatnak és lefoglalhatnak.
Ez – legalábbis elméletben – azt jelentette, hogy a parkolócédulák mennyisége nem nőhetett a végtelenségig. Csakhogy harminc nap elteltével a levelek és a bírságok továbbra is özönlöttek Jennifer postaládájába.
Jöttek-mentek a hónapok, majd az évek, és a büntetések száma egyre csak nőtt.
Egy 1999-es Chevrolet Monte Carlo (fotó: Wikimedia Commons)
A bürokráció útvesztőiben
Bár Jennifer ezzel párhuzamosan folyamatosan küldözgette kétségbeesett leveleit a különböző hivataloknak, amelyekben megpróbálta elmagyarázni, hogy valójában nem az övé a jármű, rendre süket fülekre talált.
Brandon pedig egyébként továbbra is a United Airlines alkalmazásában állt: időnként körbejárta az autót a parkolóban, és gondosan eltávolította a szélvédőre helyezett bírságokat, amiből már több száz gyűlt össze. Aztán egy idő után – ki tudja, miért – nem foglalkozott tovább a kocsival. Az ablakait és a fényszóróit betörték, a forgalmi engedélye lejárt, a festék pedig látványosan kopni kezdett. Jennifer mindezekért külön büntetéseket is kapott.
Ez idő alatt egyetlen feljegyzés sem született arról, hogy Chicago városa valaha is elvontatta vagy lefoglalta volna a Monte Carlót. Jennifer később azt állította, hogy mind a United Airlines, mind a város elmulasztotta a jármű elszállítására vonatkozó kötelezettségét, noha ha ezt megteszik, a büntetések száma és összege lényegesen kisebb lett volna.
A következő három évben Jennifer és családja többször – a későbbi bírósági kereset szerint: megszámlálhatatlanul sokszor – is könyörgött Brandonnak, hogy szállíttassa el az autót – de mindhiába.
Négy éven át gyűltek a büntetőcédulák (fotó: Robert Nickelsberg/Getty Images)
Aztán egy reggel – egészen pontosan 2011. október 13-án – a város adósságbehajtássaal megbízott ügyvédei közölték vele, hogy
a neve mostantól szerepel a Chicagói Bevételi Hivatal Top 100 törvényszegő listáján.
Ez gyakorlatilag egy online szégyencsarnok volt azok számára, akik a legtöbb tartozást halmozták fel Chicago városával szemben. Az ügyvédek figyelmeztették, hogy elveszítheti a jogosítványát. Sőt: az extrém méretű adósság a hitelképességét is befolyásolta: Jennifer bürokratikus értelemben magas kockázatú adóssá vált egy olyan autó miatt, amelyet soha nem vezetett.
A 100 ezer dolláros büntetés
Aztán 2012 októberében nagy nehezen a Monte Carlót végre-valahára eltávolították a United Airlines parkolójából. De Jennifer tartozása addigra már csillagászati összegre rúgott :
összesen 678 büntetőcédulát kapott, amelyeknek teljes összege több mint 100 ezer dollár (mai árfolyamon kb. 31 millió forint) volt
Egyedülálló, dolgozó anyaként ekkora összeget nyilván nem engedhetett meg magának, így bírósághoz fordult.
2012 novemberében Jennifer polgári pert indított a Cook megyei bíróságon három fél, Brandon Preveau, a United Airlines és Chicago városa ellen. Ügyvédje, Harold W. Wallin azzal érvelt, hogy Jennifer „soha nem volt az autó tulajdonosa, nem volt ellenőrzése az autó felett, amikor a parkolási bírságokat kiállították, és nem felelős a parkolási bírságokért”.
A kereset a bírságok hatályon kívül helyezését kérte, valamint kártérítést a lelki megrázkódtatásért. A United Airlines válaszában azt írta, hogy az autó az alkalmazottak számára fenntartott parkolóban volt, ahol Brandon – akkor még alkalmazottként – jogosult volt parkolni.
A város a maga részéről elismerte, hogy időnként eltávolították a bírságokat, és hogy a járművet egy erre felhatalmazott alkalmazott többször is mozgatta a parkolón belül. Azonban a felelősséget egyik érintett sem vállalta.
Fotó: Scott Barbour/Getty Images
Az autót a törvények szerint egy hónap után el kellett volna szállítani. A Monte Carlo gyakorlatilag láthatatlan volt a rendszer számára: egy félig magánterületen hagyott autó volt, amely a város és a repülőtér joghatósága alá esett. Mindkét fél a másikra mutogatott, ami azt jelentette, hogy végül Jennifer viselte az összes jogi felelősséget, és senkinek sem volt érdeke közbelépni, hogy megakadályozza a bírságok felhalmozódását. 2012 végén Jennifer esete a nagyobb nyilvánosság figyelmét is felkeltette: a 100 ezer dollárt meghaladó parkolási bírság abszurditása országos hírré vált.
Per és megegyezés
Ami végre előremozdította az ügyet: Chicago városa csendben megkezdte a tárgyalásokat Jenniferrel, és 2013 augusztusában, kilenc hónapnyi jogi huza-vona után a felek megállapodásra jutottak.
A város eltekintett valamivel több mint 100 ezer dollárnyi bírságtól, így a végső egyenleg 4470 dollár lett – állítólag ennyi a büntetés, ha valakinek 30 nap után szállítják el az autóját. Brandon Preveau beleegyezett, hogy 1600 dollárt kifizet, Jennifer pedig a fennmaradó 2870 dollárt havi 78 dolláros részletekben törlesztette Bár ez sem volt éppen ideálisnak nevezhető, a négy éven át húzódó rémálom legalább végre véget ért.
A főszereplők további sorsáról keveset tudunk: Jennifer eltűnt a nyilvánosság elől, tovább dolgozott és nevelte a lányát. Ami Brandon Preveau-t, az exbarátját illeti, ő soha nem kommentálta nyilvánosan a történteket, így fogalmunk sincs, miért tette azt, amit tett (vagyis más nézőpontból: nem tett). A Monte Carlót, az autót, ami annyi bajt okozott, pedig leselejtezték.
