Annak idején a legtöbb magyar érdeklődő szorosan követhette a Polgár lányok, azaz Zsuzsa, Zsófia és Judit életét, hiszen hazánkban is élénk vitákat váltott ki édesapjuk, Polgár András ellentmondásos pedagógiai kísérlete, miszerint mindent arra tett fel a család, hogy a nővérekből zseniket neveljen. Elég sok idő telt már el ahhoz, hogy ne legyen mindenki tisztában azzal, hogyan is indult el Polgár Judit azon az úton, amely során ő lett a világ legjobb női játékosa, sakkmestere, így aztán bőven találhat magának a film itthon is olyan nézőket, akik számára A sakk királynőjében ábrázolt legtöbb részlet újdonságként, vagy legalábbis kellőképpen érdekfeszítő információként hathat. De azért azt talán érdemes hangsúlyozni, hogy a produkció elsősorban nemzetközi figyelemre számít, és ennek megfelelően működik a feszültsége is, valamint nem feltétlenül csak sakkrajongóknak készült, így bonyolult szakmázást is felesleges várni tőle.
Fotó: Netflix
Csodagyerek(ek) a vasfüggöny mögött
Akit tehát nem tudja, vagy elfelejtette, hogy a ragyogó Polgár Juditnak mikor és hogyan sikerült legyőznie a rettenthetetlen Garri Kaszparovot, garantáltan végig fogja izgulni a filmet – de azért az sem unatkozik majd, aki álmából fölkeltve is el tudja mondani, milyen taktikával játszott a két klasszis azon a bizonyos, sokadik találkozón. Leginkább azért, mert egyfelől működik a hollywoodi dramaturgia: Rory Kennedy ráérzett az arányokra, a megszólalók nyilatkozatai velősek és érdekesek, az archív felvételek pedig teszik a dolgukat, vagyis hiteles patinát kölcsönöznek a bő 90 percnek.
A sakk királynője a hagyományos, lineáris szerkezetet választotta, aminek köszönhetően a 80-as évek levegőre vágyó atmoszférájából indulunk, egy kissé leegyszerűsített, de korántsem hanyag áttekintéssel arról, hogy mi is várt arra Magyarországon, aki nyugati stílusú karrierhez szerette volna hozzásegíteni a gyermekeit. Polgár András üldözöttséggel határos sorsa, makacs kitartása azonban nem kap hamis dicsfényt, sőt, a film számára igen sokat nyilatkozó apa azzal is érdekessé teszi jelenlétét, hogy ma sem rejti véka alá véleményét arról, hogy lányai menedzselését ő hogyan élte meg, s mit gondol ma arról, hogy Juditból miért nem lett még ennél is sikeresebb sportoló.
Kennedy az ő, de más nyilatkozók esetében is él a néhány másodperces csendek erejével: amikor a riportalany valami éleset, vagy különlegesen elgondolkodtatónak szánt dolgot mondott, és befejezi a mondatot, vágás előtt sokszor kapunk néhány másodperces hatásszünetet, hogy tanulmányozhassuk kicsit a tekintetét, mielőtt továbblépünk – ez a húzás sokszor működik, máskor enyhén hatásvadásznak tűnik, de sosem lesz idegesítő.
A jóízlés egyébként is meghatározza a filmet. Nincsenek benne érzelmi túlkapások, zavaró túlmagyarázások, de minden benne van, aminek benne kell lennie. A korai évek eseményeivel kapcsolatban nemcsak arra koncentrál a forgatókönyv, hogy Magyarországon milyen fölfordulást okozott a Polgár-apuka (egy régi felvételen még Vitray Tamást is föltűnik, aki annak idején számos műsorában foglalkozott a család történetével), hanem bizony a világszintű viták megemlítése, vagyis az is helyet kap, hogy külföldön sem volt oda mindenki Polgár András tehetséggondozói elképzeléseiért.
De A sakk királynője nem az apáról, még csak nem is az összes Polgár-lányról, hanem Juditról szól, s mivel ő rendkívül finoman, de azért igen határozottan fogalmazza meg megélésének kontextusait, a néző minden bizonnyal elégedett lehet válaszaival. Hiszen az ő pályája azt bizonyítja, hogy ha a cél nem is szentesíti az eszközt, de Judit végül csak megtalálta az arányokat az életében – és még arról sem kellett lemondania, hogy egyszer majd legyőzi a Föld legmenőbb sakkozóját is.
Jó mulatság, férfimunka
Garri Kaszparov legalább annyit beszél, mint Polgár András, vagy Judit testvérei, ami szintén logikus döntésnek tetszik, hiszen bizonyos értelemben a vele való rivalizálás nevelte ki Polgár Juditból a nagy sakkozót. Kaszparov a 60-as éveiben járva sem akar szimpatikusabbnak mutatkozni, de időnként azért ki-kicsúszik belőle egy-egy önkritikusabb megjegyzés – bár azt a bizonyos tényszerű csalást, amelyet Polgárral szemben anno elkövetett, napjainkban sem vállalja fel teljesen.
Fotó: Netflix
Mindazonáltal azt ő sem titkolja, hogy amikor Judit nagy tétekben is elkezdett férfiak ellen versenyezni, Kaszparov és a többiek is ellenségesen fogadták. A toxikus férfiuralom begye egyszerűen képtelen volt bevenni a fiatal lány zsenialitását, kitartását.
Ismertek, de így is ifejezetten megdöbbentőek Bobby Fischer és Kaszparov archív nyilatkozatai, amelyekben egészen konkrétan lehülyézik a nőket. Ám A sakk királynője – bár nem beszél félre, így aztán videóval is bizonyítja, milyen volt az, amikor az ellenfél kezet fogni sem volt hajlandó Judittal, pusztán azért, mert nem tudta elviselni, hogy a lenézett nő leiskolázta a sakktáblánál –, nem válik feminista szónoklattá. Egyszerűen csak bemutatja, milyen lehetett fiatalként szembesülni az önmagát a szellemi elit netovábbjaként definiáló sakkélet hímsovinizmusával.
Az önsajnálat nem, az elégedettség és a büszkeség annál inkább helyet kap A sakk királynőjében, amelynek talán legszebb üzenete, hogy néha nem a szülők, a testvérek, hanem a szerelem képes megteremteni az áttörés lehetőségét, és elhozni a harmóniát oda is, ahol egyesek szerint semmi keresnivalója az ember párkapcsolatának. A film talán legkedvesebb, legimponálóbb megszólalója Polgár Judit férje, Font Gusztáv, akivel negyedszáza él házasságban, s megnyilvánulásai alapján kicsit sem tűnik túlzásnak azt állítani, hogy e vidám állatorvosnak, pontosabban az ő felszabadító jelenlétének is rendkívül sok érdeme lehetett abban, hogy ebben a filmben egy kiegyensúlyozottnak tűnő, elégedett 50 éves Polgár Judit mosolyoghat bele a kamerába – aki talán sokkal inkább érzi magát boldog embernek, mint egy sportág királynőjének. De attól persze még királynő!
