Hazrat Mirza Ghulam (1835-1908) – A muszlim Jézus
Bár az iszlámból kiinduló vallási irányzat, az ahmadijja követői muszlimként azonosítják magukat, az iszlám világban többnyire eretnek szektaként tartják nyilván őket, és kafírokként, azaz hitetlenekként tekintenek rájuk. A mozgalom alapítója, Hazrat Mirza Ghulam Ahmad, az indiai Pandzsáb régióban található Qadian nevű kis faluban született 1835-ben. Gyerekként buzgón tanulmányozta a Koránt, és arabul is megtanult, apja azonban világi pályára szánta.
Ahmad viszont a vallás iránt érdeklődött, idejét tanulással és imádkozással töltötte, és a régióban az iszlám elismert hitvitázójává és védelmezőjévé vált. Állítólag gyermekkora óta misztikus álmokat és látomásokat tapasztalt, de csak 1882-ben kezdte azt állítani, hogy Isten különleges küldetést szánt neki. Mozgalmát pár évvel később, 1889. március 23-án hívta életre: negyven követője tett hűségesküt neki. Az ahmadijják testvéri szeretetet és békességet hirdettek, a vérontást, háborút és a dzsihádot pedig elítélték.
Hazrat Mirza Ghulam Ahmad, az ahmadijja irányzat alapítója
Ahmad kezdetben állította, hogy ő a Mahdí, vagyis az muszlim Messiás, később viszont már Krisztus, Mohamed próféta, Buddha és Krisna egyszemélyes megtestesüléseként hivatkozott magára.
Tanításának fontos eleme volt, hogy Jézus valójában nem halt meg a kereszten (így aztán értelemszerűen fel sem támadt, és a mennybe se szállt fel), hanem Indiába – Kasmírba – ment, hogy felkutassa Izrael elveszett törzsei, ott pedig megnősült, gyermekei születtek, és természetes halált halt aggkorában.
Mun Szonmjong (1920-2012) – A koreai Jézus, akinek a felesége is Jézus
Mun Szonmjong a japánok által megszállt Koreában látta meg a napvilágot, és már a húszas éveiben járt, amikor a második világháború után bekövetkező, földcsuszamlásszerű politikai átalakulás során kettészakadt az ország. Családjával északon éltek, ahol az elnyomó szovjetkommunista rezsim vette át a hatalmat. Mun gyakorló keresztény volt (bár ekkor még nem szenvedett Jézus-komplexusban), így folyamatos üldöztetéseknek volt kitéve: megjárta a börtönt, és állítása szerint súlyos kínzásoknak vetették alá Pjongjangban.
Miután több mint két évet töltött a hungnami munkatáborban, az ENSZ-csapatok szabadították ki. Az Észak-Koreában elszenvedett meghurcoltatásai miatt a nyugati értékek egyik legfőbb híve és szószólója lett:
ideológiájának középpontjában a család állt, és mozgalma később az általa szervezett és megáldott tömeges esküvőkkel vált híressé. A házasság mindig a mozgalom egyik központi témája volt.
Mun Szonmjong és felesége, Han Hakcsa egy tömeges esküvőn, a ’80-as évek elején (fotó: getty images)
Mun szerint 15 éves korában látomása volt, amelyben Jézus megjelent előtte, hogy megbízza egy küldetéssel: végül ez odáig eszkalálódott, hogy később már Krisztus megtestesülésének vallotta magát.
1954-ben, Szöulban megalapította a mai Szentlélek Társasága a Világ Kereszténységének Egyesítéséért nevű mozgalmat, amelyet többnyire csak köznapi nevén, azaz Egyesítő Egyház néven szoktak emlegetni.
A gyülekezet hivatalos hitvallása szerint spirituális értelemben Mun és felesége, Han Hakcsa együttesen tekinthetőek Jézus második eljövetelének, követőik pedig az egész emberiség szüleiként tisztelik őket. Az Egyesítési Egyháznak ma világszerte hárommillió tagja van.
Miután Mun Szonmjong 2012-ben, 92 éves korában meghalt, felesége lett az egyház vezetője (jelenleg egyébként Dél-Koreában vesztegetés vádjával áll bíróság előtt).
Hulon Mitchell Jr. (1935-2007) – A fekete Jézus
Az afroamerikai Hulon Mitchell Jr. Oklahoma állambeli Enid nevű kisvárosból származott: apja lelkész volt, anyja pedig templomi zongorista. Mitchell az amerikai hadseregben szolgált, majd egyetemen közgazdaságtant tanult. Miután egy ideig a radikális-szélsőséges fekete amerikaiakat tömörítő Iszlám Nemzet tagjaként tevékenykedett, keresztény hitgyógyító lett. 1978-ban Miamiba költözött, ahol Fekete Messiásnak kiáltotta ki magát, 1979-ben megalapította a Yahweh Nemzet nevű fekete felsőbbrendűséget és szeparatizmust hirdető mozgalmat.
Mitchell bibliaértelmezése meglehetősen afrocentrikus volt:
az afroamerikaiakat „héber izraelitáknak” tartotta, az ókori Izrael népének valódi örököseinek, sőt, úgy vélte, hogy maga Isten is fekete. Tanításai szerint a jó és a gonosz közötti kozmikus harcban a feketék állnak az Úr oldalán, a fehérek és/vagy zsidók pedig a Sátánt szolgálják.
Yahweh ben Yahweh, az afroamerikai Jézus (fotó: Getty Images)
Mitchell a nevét Yahweh ben Yahweh-ra változtatta, magát Isten fiának nevezte. Bár 2007-ben meghalt, követői úgy vélik, hogy még mindig él, és felemelkedett Atyjához a mennyországba. A Yahweh Nemzet ma már nem igazán számít tényezőnek: míg a ‘80-as években több mint 10 ezer taggal rendelkezett, jelenleg maximum ezer követője lehet az irányzatnak.
Kondratyij Szelivanov (18. század) – Az orosz Jézus
A 18. század hatvanas éveiben különös, sőt egyenesen nyugtalanító események zajlottak a cári Oroszország egyik aprócska, eldugott falujában, Szosznovkában, Moszkvától jó háromszáz kilométerre délre. Egy férfi, bizonyos Kondratyij Szelivanov állítólag harminc helyi parasztot – értelemszerűen férfiakat – vett rá arra,
hogy hajtsanak végre magukon kasztrációt; hogy ez csupán a herék levágását jelentette-e, vagy a komplett férfidísz ment a levesbe, az sajnos nem egyértelmű. Ugyanakkor az szinte biztos, hogy a derék orosz atyafiakat nem kellett sokáig győzködni, pláne, hogy Szelivanov maga is jó példával járt elöl, és szintén megszabadult a reprodukciós szerveitől. Majd bejelentette, hogy ő személyesen Jézus Krisztus, Isten fia, a Megváltó (bár lehet, hogy ez már a kiherélés előtt megtörtént).
Öncsonkító szektájának követőit a nép szkopcoknak, azaz körülbelül kasztráltaknak kezdte nevezni, noha ők szívesebben hivatkoztak magukra Isten Bárányaiként vagy Fehér Galambokként. Úgy tartották, hogy az emberi genitáliák Káin-bélyegek, az eredendő bűn forrásai, amelyektől jobb minél előbb megszabadulni, lehetőleg már az első gyerek születése után; elvégre Jézus is saját kezűleg kasztrálta a tanítványokat! (Ha esetleg valaki nem tudta volna.)
Ezért az igazán elkötelezett és istenfélő szkopc férfiak nem csak a heréiknek intettek örök búcsút, hanem a péniszüknek is, a nők pedig eltávolíttatták a melleiket – vagy minimum a mellbimbóikat –, illetve gyakran a klitoriszukat, valamint a kisajkaikat is, biztos, ami biztos.
A szkopcok voltak talán a legextrémebb orosz vallási mozgalom (forrás: photo.sibnet.ru)
Kondratyij Szelivanov és a szkopcok működését – némileg érthető okokból – nemigen nézték jó szemmel Oroszországban, így az 1770-es évek közepén kitelepítették őket Szibériába, de ez korántsem jelentette a mozgalom végét. Szelivanov ugyanis húsz évvel később visszatért, és Szentpéterváron – a birodalom akkori fővárosában – kezdte hirdetni a tanait, és jó néhány magas rangú támogatót is meg tudott nyerni az ügyének. Lendületét még az sem akasztotta meg, amikor I. Pál cár néhány évre bolondokházába záratta, miután Szelivanov közölte vele, hogy ő a cár apja, vagyis az 1762-ben merénylet áldozatává vált III. Péter cár – és egyúttal ugyebár Jézus Krisztus.
Mother Ann Lee (1736-1784) – A női Jézus
A kereszténység ősi, eredeti, tiszta és romlatlan állapotához való visszatérést meghirdető, de egymástól amúgy eléggé különböző úgynevezett resztoránus poszt-eretnekmozgalmak (hétköznapi nevükön: szekták) a 18., illetve 19. században élték virágkorukat Észak-Amerikában. Az egyik az egy legérdekesebb közülük pedig a sékereké (avagy shakereké) volt, amely csúcsidőszakában, a 19. század közepén körülbelül 4-6 ezer tagot számlált, akik 18 nagyobb és sok-sok kisebb kolóniában éltek szerte az Egyesült Államokban.
A séker egyház gyökerei egészen Angliáig vezetnek: 1747-ben egy kisebb csoport vált ki a kvékerekből, majd megalapította a Wardley Society-t, amelyet Shaking Quakereknek, vagyis rángatozó kvékereknek is neveztek, mivel a tagok az istentiszteletek alatt rendszerint a teljes elragadtatás állapotába kerültek, és különféle látványos koreográfiákat mutattak be az Úr legnagyobb dicsőségére. Ettől a furcsaságtól eltekintve, a sékerek éppoly aszketikus és bűntelen életet éltek, akár az őskeresztények.
A kísértéstől pedig egyenesen úgy irtóztak, mint ördög a tömjénfüsttől; épp ezért nem csak a paráználkodást tiltották meg a tagjaiknak, hanem mindennemű szexuális tevékenységet (sőt, a nők és a férfiak még kezet sem rázhattak egymással) – ezért inkább árva gyerekeket fogadtak örökbe.
Séker rituálé (forrás: MPI/Getty Images)
A sékerek amúgy is meglehetősen utópikus civilizációs elképzeléseik voltak:
hittek a békés egymás mellett élésben, valamint az emberek, illetve a nemek közti teljes egyenlőségben, mivel úgy vélték, hogy Istennek sincs neme, illetve még pontosabban egyszerre nő és férfi,
(mindamellett a Szentháromságot, bár egyértelműen maszkulin természetűnek tartották, nem tagadták meg, ellentétben sok más eretnekmozgalommal). Arról is meg voltak győződve, hogy közel a végítélet, szóval ebben a tekintetben annyira nem különböztek a többi keresztény szektától.
Részben a már említett egalitárius nézeteik miatt, részben meg azért,
mert úgy hitték, Krisztus egy nő alakjában fogja végrehajtani a Második Eljövetelt, a sékereknek több nőnemű vezetője is volt: a közösség első igazi vezetője és alapítója Jane Wardleyt, akit a manchesteri születésű, karizmatikus prédikátor hírében álló, folyamatosan misztikus látomások és víziók által gyötört Ann Lee, vagy ismertebb nevén Mother Ann Lee váltotta 1770 körül.
Ő volt az, aki – megelégelvén az angol hatóságok állandó zaklatását – 1774 körül áthajózott Amerikába a közösség vállalkozó szellemű tagjaival, majd ott, a mai New York állam területén megalapította az első séker kolóniát. Az amerikai utat természetesen egy nagyívű látomás előzte meg: „Láttam egy nagy fát, amelynek minden egyes levele olyan fényesen ragyogott, mint egy égő fáklya: Krisztus egyházát jelképezve, amely még meg fog alakulni ezen a földön.”
A sékerek Mother Ann Lee-t tartották Krisztus megtestesülésének (forrás: Getty Images)
Bár Mother Ann Lee eredetileg férjnél volt, és született is néhány gyereke (igaz, egyikük sem érte meg a felnőttkort), a nemi életet bűnös és elvetendő dolognak tartotta. A négy legfőbb séker erényként a szűzi tisztaságot, a közösségért való munkát, a bűn megvallását és a világtól való elvonulást jelölte meg. Tulajdonképpen az ő irányítása alatt vált a Shaking Quakereknek becézett (vagy inkább csúfolt) gyülekezetből valódi séker egyház, legfanatikusabb követői pedig őt tartották Krisztus női megtestesülésének, illetve valószínűleg ő saját magát is annak tartotta.
Alighanem Ann Lee volt a történelem első „női Jézusa”
Ann Lee 1780. május 19-én, a legendás sötét napon (amikor valamilyen természeti, de az is lehet, hogy paranormális jelenség miatt egész Új-Angliát elnyelte az éjszaka) tett tanúságtételt, majd misszióra indult Massachusettsbe és Connecticutba, hogy követőket toborozzon. Ez azért nem mindig ment egyszerűen, mivel a különös (vagy legalábbis a kívülállók számára különösnek tűnő) tanokat hirdető, kissé egzaltált asszonynak többször is meggyűlt a baja a lincselésre mindig kész csőcselékkel: a testi-lelki megpróbáltatások miatt korán megroppant az egészsége, és 1784-ben, viszonylag fiatalon, 48 éves korában elhunyt.
forrás: The Collector
