A legszigorúbb állatvédelmi előírásoknak megfelelve dolgozik immár évtizedek óta állatokkal Halász Árpád és népes csapata, akiket rég nemcsak magyar filmekhez, és Magyarországon forgatott külföldi filmekhez hívnak. Egy 7 hektáros Gödöllő melletti farmon tartja több mint 300 állatból álló „csapatát”, számos film, sorozat, videoklip vagy reklám nem eleget dicsért állatszereplőit. Itt látogattuk meg.
Milyen állatot idomítottál először?
Nagyon fontos, hogy az idomítás szót hogyan használjuk. Az idomítás kényszer alapú, és nem feltétlenül veszi figyelembe azt, hogy az idomár az állat természetes hajlamaival megegyező dolgot kérjen. Mi viszont a tanításban és az együttműködő kommunikációban hiszünk, ezért sem tartjuk magunkat idomároknak. Sajnos a magyar nyelvben nincs igazán jó szó arra, amit mi csinálunk.
Jelenleg állattrénerként vagy állatkoordinátorként hivatkoznak ránk.
Panelben nőttem fel, ahol volt hörcsögöm, futóegerem és papagájom. Hogy pontosan melyikükkel kezdtem, arra már nem emlékszem, de mindegyikükkel próbálkoztam. A hörcsögöt megtanítottam, hogy ha kopogok, másszon ki a tenyeremre, a papagájok pedig maradjanak csendben reggelente, sőt a halaim is megtanulták, hogyha belógatok nekik valamit, akkor körbeússzák azt. Amikor karikát lógattam be, átúsztak rajta. Akkor persze még fogalmam sem volt a metodikákról, csak mentem a saját fejem után. 14 éves voltam, amikor a hetedik emeleti lakásban kaptam egy kuvasz kutyát, és vele elkezdtem kutyaiskolába járni. Itt nyílt meg előttem a tanítás világa.
Halász Árpád (Fotó: Eördögh Lola)
A két megnevezés, a tréner és a koordinátor között a különbség az, hogy a koordinátor a trénerek vezetője?
Jól látod. A koordinátor tudja, mi a feladat, a trénerek meg a keze alá dolgoznak. A koordinátor kommunikál a rendezővel, és már az előkészületekben is részt vesz, átlátja az egész munkát. A trénerek általában egy-két részfeladatért felelnek: például van ellátásért vagy tanításért felelős tréner.
Te melyik ponton kapcsolódsz be a filmkészítés folyamatába?
Van ilyen is, olyan is. Előfordult, hogy már akkor kihívtak Dániába egyeztetésre, amikor a forgatókönyvet írták. Ez egy mesefilm volt kifejezetten állatokról, és szerették volna tudni, mit lehet beleírni, milyen állataink vannak milyen képességekkel. Ha azt látom, hogy egy produkció korán gondol ránk, akkor azt is tudom, hogy mennyire fontos nekik az állat. Szereplőként gondolnak rá vagy csak biodíszletnek kell. Amikor utóbbiról van szó, gyakran csak egy-két héttel forgatás előtt szólnak, de arra is volt már példa, hogy holnapra kellettünk.
Mit értesz biodíszlet alatt?
Például, ha egy jelenetben a háttérben galamboknak kell elrepülniük, vagy az utcai jelenethez kell egy kutya, amit sétáltatnak, netán a szereplő család otthonába kell egy macska is, amelyik néha látszik a képen.
Ez számotokra kevesebb munkát jelent, mintha szereplőnek hívják az állatot?
A biodíszlet is sok munka. Amikor be kell rendezni egy középkori várudvart, ahol sok csirke, liba, birka szaladgál, az képzést nem igényel, de logisztikát már igen. De ha az egyik birkának be kell mennie a királyi lakosztályba, hogy ott felugorjon az ágyra és hármat bégessen, az már más kategória. Ehhez tudniuk kell, hogy van-e olyan birkám, amelyik képes lehet erre, illetve kapunk-e elegendő időt, hogy megtanítsuk rá.
Ennél a konkrét jelenetnél például azt mondtam, hogy ilyen birkám épp nincsen, de van egy kecském, ami képes lehet rá, és ők elfogadták a cserét. Egy jó rendező megkérdezi, mire képes az állat, és aszerint gondolkodik. A rendezői fantáziának ugyan nincsenek határai, de az állatoknak vannak. Próbáljuk ezt a kettőt összefésülni. Persze, ha van elég idő és pénz, szinte bármit megtanítunk, de valamiből szinte mindig kevés van.
Fotó: Eördögh Lola
Egyre több filmben tűnnek fel digitálisan készült állatok. Idegesít, ha azt látod, hogy a filmesek ezeket használják valódi állatok helyett?
Ahogy fejlődik a technológia, a digitális állatok egyre élethűbbek lesznek. Már most is vannak elég jól sikerültek, bár az állatok mozgása azért sokszor hagy kívánnivalót maga után. Egyébként ez is ad nekem munkát, bár néha azt érzem, saját magam ellen dolgozom. Ahhoz is állatok kellenek, hogy a digitális állatokat megteremtsék.
Egy stúdióban egy valódi állatra, mondjuk egy macskára felteszik az úgynevezett marker pontokat, ami a kameráknak a visszatükröződést mutatja, és én ott dolgozom az állattal a teremben, amit rengeteg kamera rögzít mindenféle irányból. Egy monitorra kivetítik az így rögzített ponthalmazt, amiket aztán összekötve ki lehet hozni belőle a digitális állatot. Ami felnagyítva akár egy tigris vagy oroszlán is lehet a filmekben.
Nekem ilyenkor a stúdióban az a dolgom, hogy a macska oldjon meg különböző feladatokat: álljon, feküdjön, ugorjon, sétáljon… Ez a része nem nehéz. A nehéz az, hogy elviselje magán azt a sok pontot, amit rátesznek, és ne akarja lerázni magáról az összeset. El kell érnem, hogy normálisnak érezze a viselésüket, ne idegesítsék őt, és a mozgása ezeket viselve is természetes maradjon. Ezt például macskákkal a világon mi csináltuk meg először.
Sok rendező van, aki valamiért tart attól, hogy valódi állattal dolgozzon, aztán végül mégis hozzánk fordulnak, mert digitálisan nem mindig sikerül elég jól megcsinálni. Pont a Tyúk után volt egy érdekes megkeresésünk Finnországból. Mondták, hogy kell nekik egy mókus. Próbáltam őket rábeszélni sündisznóra, nyúlra és görényre, de mondták, hogy nekik mindenképp mókus kell, mert a film címe A mókus. Pedig mókussal egyáltalán nem egyszerű együtt dolgozni, mert gyorsan fut, elszalad, elugrik… Csakhogy a film felét már felvették, pont a mókusos jelenetek hiányoztak. Sehol a világon nem találtak mókustrénert, a digitális felvételek meg nem sikerültek túl élethűre. A Tyúk görög producere ajánlott nekik engem azzal, hogy
ha valaki egy tyúkot is képes kiképezni, akkor egy mókussal is boldogul.
Megnéztem az elvárásokat, és mondtam, hogy ennek úgy a 60 %-át meg tudom csinálni, és ennek hihetetlenül megörültek. Minket külföldön általában akkor hívnak, ha nehéz a feladat. A könnyű munkákat a helyiek is meg tudják oldani.
Fotó: Eördögh Lola
És mi az, amit a mókussal nem tudtál megcsinálni?
Volt olyan jelenet, amikor a mókus magába fordul, depressziós lesz. Márpedig depressziós mókusom nem volt, csak vidám mókusaim.
Előfordulhat, hogy a valódi állatok teljesen kikopjanak a filmekből?
El kell fogadni, hogy a világ változik, és könnyen lehet, hogy előbb-utóbb már nem lesz szükség a munkánkra. De ettől még a valódi állatok nagyon is kellenek. Ezért is van egy farmom, ahol a családok és gyerekek meglátogathatják az állatokat, és az élménypedagógián keresztül az állatokat belopjuk a tanításukba. Az embernek szüksége van az élő állatra, hogy érintse, lássa, simogassa vagy csak a közelében legyen, és ne csak a tányéron lássa.
És ahhoz a régi hollywoodi mondáshoz mit szólsz, hogy „csak gyerekkel és állattal ne”?
Ha meghallom, feláll a hátamon a szőr. Az így gondolkodó rendezőkre szoktunk mindig rácáfolni. Ha egy rendező jól kommunikálja felénk, hogy mit kér az állattól és megadja nekünk a megfelelő munkakörülményeket, akkor a munkát sokkal gyorsabban meg tudjuk valósítani, mint ahogy ő azt elképzelte. Viszont, ha valaki nem ad időben instrukciókat, akkor nem fog működni a dolog, és aztán lehet hisztizni, hogy az állat ilyen vagy olyan. Az állattal előre kell tervezni, mert, ha változás van, nem biztos, hogy képes a gyors alkalmazkodásra. Nála nem öt perc átbeszélni a dolgot. Persze előfordul, hogy az állat is képes a gyors alkalmazkodásra, de ez ilyenkor vagy-vagy szituáció.
Visszatérve kicsit a kezdetekhez: hogy lett a kutyaiskolából filmes állattréneri munka?
Amikor elkezdtem, az állat még kelléknek számított, a kellékesektől kérték, hogy biztosítsák a szükséges állatokat. Csakhogy mit tud egy kellékes az állatokról? Megszerzi, odaviszi, aztán majd csinál valamit. Vagy nem. Az első megkeresésem reklámfilmes fronton érkezett: kellett nekik egy berni pásztor. Volt is feladata a filmben a kutyának, és nagyon elégedettek voltak azzal, ahogy azt megoldottuk. Megkérdezték, hány és milyen kutyánk van. Elmondtuk, hogy kutyaiskolánk van, sokan járnak hozzánk, ezért sokféle kutyát tudunk szerezni. Idővel egyre több helyre ajánlottak, és jött az igény, hogy kellene más állat is.
Jelenet a Tyúk c. filmből (Fotó: Pallas Film)
A kutya után milyen állatot kértek tőled először?
Lepkéket. Rá kellett jönnöm, hogy hosszú és rögös út az egyéb állatok betanítása, viszont sosem bántam meg, hogy belevágtam. A mai napi rengeteget tanulok róluk, és élvezem minden percét. Imádom a tudománynak szentelni az időm és megtanulni, milyen képességeik vannak, hiszen ez által tudom, mit várhatok tőlük, mire alkalmasak, mire nem alkalmasak…
Lepkékkel hogyan lehet együtt dolgozni?
Az egy autóreklám volt. Azóta már dolgoztam molylepkékkel, hangyákkal és legyekkel is. Bármivel lehet igazából. Az autóreklámhoz kellett 30 darab lepke. Kimentem az iskola végébe egy hálóval, hogy összefogdossam őket. Négyet sikerült egy óra alatt. Rájöttem, hogy ez így nem a leghatékonyabb. Megkértem egy barátomat, hogy szóljon a gyerekeinek és azok unokatestvéreinek, hogy segítsenek: adtam nekik hálókat és pénzt ígértem a lepkék darabjáért. Egy délután alatt hoztak nekem 80-at.
A forgatáson azt kérték, hogy repüljön a lepke a kamera felé. Ez még önmagában nem gond: ha a kamera felől jön a fény, a lepke automatikusan a fény irányába repül. Csakhogy ezután azt kérték, hogy a lepke egyenes vonalban repüljön… Hát, ez nem fog menni. Látott már valaki lepkét egyenes vonalban repülni?
De nekik mégis csak ez kellett. Mivel a lepkék nagyon rövid életűek, az összefogottak között volt egy-kettő, ami épp csak elengedte az életet, de még szép volt, kitárt szárnyakkal. Kivettem az üvegből, rákötöttem a halott lepkére egy vékony damilt, ráraktam egy pálcára, és horgászbot segítségével bereptettem egyenes vonalban a kamera elé. A rendező a nyakamba ugrott, annyira örült. Ez is azt mutatja, hogy ebben a munkában gondolkodni kell, fontos a kreativitás.
Egy lepkét egyáltalán lehet bármire tanítani?
Vannak tanulásra képes állatok, és vannak olyanok, amiknek ez nem megy. Az utóbbiak zárt genetikai kóddal, az előbbieket nyílt genetikai kóddal rendelkeznek. A zárt genetikai kódú fajok tanulási képessége a születésükig tart. Ők már a születésüktől kezdve tudják, micsodák. Mondják kikel a tojásból a kígyó, a teknősbéka vagy a hangya, és máris pontosan tudja, hogy mi ő, mi a feladata, mit kell ennie, innia, hogyan kell elbújni… Minden igazán fontosat tud, viszont később már nem tanul.
A nyitott genetikai kódú fajok viszont képesek a tanulásra és fejlődésre. Minél tovább tart az utódgondozás, annál intelligensebb a faj. Az anya is tanítja a kicsinyeit. A nem tanulóképes állatokat nem tanítjuk, hanem fénnyel, hőmérséklettel, talajdőlésszöggel, levegővel, széláramlattal vagy valami mással rávesszük, hogy megcsinálja, amit várunk tőle. A tanulóképeseket pedig motiváljuk és tanítjuk.
Volt már olyan állat, aminek tanításába beletörött a bicskád?
A Terror című sorozat óriási kihívást jelentett. Az egyik hajóskapitánynak van egy Újfundlandi kutyája, a másik kapitánynak meg egy majma. A kutyát menhelyről hoztam ki: végtelenül buta jószág volt. Szóval ő volt az egyik véglet, a majom meg a másik: ő elképesztő intelligensnek bizonyult. Állatkertből hoztuk. A majom annyira intelligens volt, hogy átlátott az átverésen alapuló tanítási metodikán, nagyon-nagyon előre gondolkodott. Vele szemben állt szegény Újfundlandi, akinél mindent nagyon le kellett butítani, csak a lehető legegyszerűbb dolgokat kérhettük tőle. Két hónapnyi felkészülési időnk volt, de volt, ami kifogott rajtam. A majomnak például egy jelenetben el kellett pusztulnia mérgezésben, de előtte még az őrület jeleit kellett mutatnia: a rendezői kérés az volt, hogy kezdje el ütni a fejét a falba. Utánzásos tanulással, modellezéssel, formálással és más technikával is próbálkoztunk, de nem bírtuk rávenni erre a mozdulatra. Végül abban maradtunk a rendezővel, hogy hanyatt fekszik a földön és hullát játszik, de ezt egymás után többször is megcsinálja. Ez volt az egyik legnehezebb forgatásom. A legintelligensebb állatokkal gyakran kimondottan nehéz együtt dolgozni.
10 fotó
Több mint 300 állatod van. Ezek szerint nemcsak velük dolgozol?
Elsősorban a saját állataimmal szeretek dolgozni, de mindig adódik helyzet, hogy új állatot kell beszerezni. Ez mindig extra kihívás, már csak azért is, mert az új állatnak sokszor van egy tulajdonosa. Hidd el, van nekünk elég gondunk a producerekkel, rendezőkkel és filmes stábokkal, és nem hiányzik, hogy az állattulajdonos is extra terhet jelentsen az igényeivel. A legjobb, ha nem jön a forgatásra, mert, ha jön, nem érti a forgatás menetét, mindent el kell neki magyarázni… Mikor lesz már ebéd? Mikor megyünk haza? Ez mind-mind plusz feszültségforrás, és én próbálom az ilyen terheket minimálisra csökkenteni.
Azt a pletykát hallottam rólad, hogy a több mint 300 állatod közül mindnek tudod a nevét. Igaz ez?
Szinte az összesnek tudom, kivéve a nagy létszámúakat, mint a galambok, a baromfi, a nyulak vagy a patkányok. Persze köztük is van egy-egy kiemelkedő, akit névről ismerek.
Hogy lesz mondjuk egy patkány kiemelkedő?
Például úgy, hogy rendszeresen szerepel egy színdarabban. Ha sokat foglalkozunk vele, biztosan megjegyzem a nevét.
Ki ad nevet az állatoknak?
A lányom, Luca. Most tíz éves. Mielőtt aktív névadó lett, gyakran én neveztem el őket. Szerettem a különleges neveket. Például van egy galambunk, akit Robert De Nironak neveztem el. A Lajkó – Cigány az űrben című filmben szerepelt, ahol fel kellett repülnie a pajta tetejére. A pajta teteje lyukas, lent alszik az öreg cigány, és a galamb a lyukon keresztül homlokon fossa, és De Niro ezt gond nélkül megcsinálta. Nyilván igazából nem ürített, de mindig pontosan ugyanoda repült, ahová kértük tőle. Ezzel kezdődik a film.
Mit szóltál, amikor Pálfi György megkeresett a Tyúk tervével?
Először nagyon lelkes voltam, aztán elolvastam a forgatókönyvet, és még lelkesebb lettem, mert nagyon tetszett a sztori. Még a családomnak is elmeséltem. Ezután azonban rengeteg időnek kellett eltelnie, hogy ebből film legyen. Gyuriék végül Görögországban találták meg a forgatási helyszínt, és mivel nem volt helyi ember, aki vállalta volna a tyúkokkal való forgatást, nálam landolt a munka. A producerek kételkedtek abban, hogy ez lehetséges, de küldtem nekik referenciavideókat.
Sokáig volt egy Csipi nevű okos kakasom, akivel számos trükköt megcsináltam: például végig sétált egy pulton és bekapcsolta a gombbal a rádiót, majd visszafordult, mert nem tetszett neki a zene és átkapcsolta másik rádióállomásra. Aztán kicsit hezitált, majd átkapcsolta egy újabbra. Ezek a videók elhitették velük, hogy nem lehetetlen feladat tyúkokkal és kakasokkal forgatni.
Egészen elképesztő az akciójelenet, amikor egy benzinkúton egy róka üldözi a menekülő tyúkot. Ezt hogyan vettétek fel?
Nagyon pontosan ki volt találva a jelenet minden eleme. A róla és a tyúk sosem szerepel egy képen, erre nagyon figyeltünk, így nem kellett egymáshoz közel eresztenünk őket. A tanított rókát is mi vittük, aki nagyon ügyes volt, de volt valami, amit nem tudott megoldani. A benzinkút tetejéről egy busz, majd egy teherautó tetejére ugorva kellett lejönnie, és ez nem ment neki.
A rókák a magasságot nem annyira csípik. Ezt úgy oldottuk meg, hogy dublőrt használtunk. Egy kolléganőmnek volt egy róka méretű kutyája, akire varrattam egy rókaprém ruhát, és hátulról senki sem mondta meg, hogy egy rókát vagy egy kutyát lát a filmben.
De a tyúkunkat nemcsak a rókától kellett megvédeni. Már a terepszemle idején feltűnt, hogy a kiszemelt benzinkúton volt két kóbor kutya. Mondtam, hogy a forgatás napján ők nem lehetnek ott, a görögök meg rávágták, hogy intézik a dolgot. El is intézték, csakhogy Görögországban nagyon sok a kóbor állat: a forgatás napján már két másik kóbor kutya volt a benzinkútnál. Elmondtam a stábnak, hogy én addig nem veszem ki a tyúkot a szállítóból, amíg veszélyben van: egy kóbor kutya egy pillanat alatt befuthat a képbe és elkaphatja. Ezt nem kockáztathattam meg. Ha pedig ez megtörténik, akkor nincs főszereplőnk, amiért én nem tudom vállalni a felelősséget. Végül a stáb 4-5 ráérő tagja elvitték a két kutyát a benzinkút hátsó szegletébe, ahol végig simogatták őket, játszottak, foglalkoztak velük, mi meg elöl tudtunk dolgozni.
Ugye nem egyetlen tyúk játszotta a főszerepet?
A kopasznyakúak az udvarból az enyémek, már korábban megvoltak. A feketéket meg vettem, 15-öt szereztem be, majd a képességeik alapján castingoltam őket. Amelyik ücsörögni szeretett, azt a nyugodt jeleneteknél használtuk, a legjobb ugrót az ugrós szcénáknál, a legjobb futót a futást igénylő pillanatoknál és így tovább. Nagy szívfájdalmam volt, hogy volt köztük egy tyúk, ami a legszebb és a legügyesebb volt, de nem használhattam a filmben, mert nem hasonlított annyira a többire. Nem vághattunk bele úgy a filmbe, hogy csak egyetlen használható tyúkunk van. Nagyobb hasznunkra volt a nyolc teljesen egyforma másik.
Tanultál valami újat a tyúkokról a forgatáson?
Azt, hogy döbbenetesen jó a memóriájuk. Emlékeznek az útvonalakra, értik és felfogják a külvilágot. És csodás volt látni, mennyire felülírta a félelmeiket a tanulás. A tanulási folyamat által hihetetlenül át lehetett formálni őket. Elképesztő, hová jutottunk el velük néhány hónap alatt.
Ezek szerint a tyúkeszű kifejezés nem túl találó.
Ahogy a lusta disznó sem. Láthattad az előbb a farmon Artúrt, hogy mennyire aktívan dolgozott.
A farmodon lévő állatokat folyton tanítjátok?
Már az is egyfajta tanulás számukra, amikor jönnek a gyerekcsoportok megnézni őket. Ezzel is szokják a zsibongást, az emberek közelségét, és amikor egy forgatáson hirtelen sok ember között találják magukat, már nem érzik szokatlannak a helyzetet. A munkámnak két pillére van: a forgatások és az állatlátogatós programok, amik kiegyensúlyozzák egymást. Vannak kimondottan tréninges programjaink, amiben azt mutatjuk meg, hogyan tréningezünk az állatainkkal. Ezt a gyerekek nagyon szokták élvezni.
Minden filmre elkíséred az állataidat?
Nem, és nem is tudnám. Olykor két-három forgatás is zajlik egyszerre. Velem együtt van nyolc fő tréner, aki koordinátor is: ők tudnak csapatokat vinni. Amikor nincs kifejezetten rám szükség, akkor nem megyek. Néha elvárja a producer, hogy mondjuk egy A-kategóriás sztár miatt legyek ott: ilyenkor ott vagyok, illetve, ha van valami rendkívül speciális feladat, vagy valami olyan, ami esetleg veszélyt rejt, akkor is igyekszem ott lenni. Egyébként inkább a farmon vagyok, ahol tréningezek valamelyik állattal vagy csoportoknak mesélek.
A Tyúk már látható a magyar mozik műsorán.
