A kutatók egy laboratóriumi véletlennek köszönhetően figyeltek fel arra, hogy egy észak-atlanti tengeri uborka levált testrészei nem pusztulnak el. A szövetek évekkel később is életképesek, begyógyítják sérüléseiket, tápanyagot vesznek fel és reagálnak a környezetükre. A jelenség alapjaiban változtathatja meg azt, ahogyan az élő szövetek működéséről gondolkodunk.
Egy véletlen megfigyelés indította el a kutatást
A Memorial University kutatói a Psolus fabricii nevű, az Atlanti-óceán északi részén élő tengeri uborkát vizsgálták, amikor észrevették, hogy az akvárium üvegére tapadt levált tapadó lábak napokkal, hetekkel, majd hónapokkal később sem pusztultak el.
A tengeri uborkák veszély esetén képesek leválasztani egyes testrészeiket, amelyeket később visszanövesztenek. A kutatók azonban eddig azt feltételezték, hogy a levált szövetek rövid időn belül elhalnak.
A kutatók további mintákat vettek a tengeri uborkák testéből, tapadó lábaiból és csápjaiból, majd természetes tengervízben vizsgálták őket.
A leválasztott szövetek:
- begyógyították saját sérüléseiket,
- tovább működtek,
- tápanyagokat vettek fel, pedig nem volt szájuk vagy emésztőrendszerük,
- új sejteket termeltek,
- aktív immunműködés jeleit mutatták,
- hónapokkal később is reagáltak az érintésre.
A kutatók szerint ez az első ismert eset, amikor természetes körülmények között egy levált állati szövet ilyen hosszú ideig életképes maradt.
Több mint három éve életben vannak
A legmeglepőbb eredmény az volt, hogy egyes leválasztott szövetek már több mint három éve fennmaradtak. A kutatók ez idő alatt nem találtak sejthalálra, szövetelhalásra vagy lebomlásra utaló jeleket. Bár a szövetek nem fejlődtek új tengeri uborkává, önállóan képesek voltak fenntartani saját működésüket.
A kutatócsoport tagjai ezért egymás között csak „zombiknak” nevezik ezeket a szövetdarabokat, mert valahol az élő és az élettelen állapot határán helyezkednek el.
Nem pusztultak el a tengeri uborkák szövetei a felfedezés szerint (Forrás: Getty Images)
Mitől különleges ez?
Sok állat képes elveszíteni egy testrészét, amelyet később visszanöveszt. A gyík ledobja a farkát, a tengeri csillag új kart növeszt. A különbség az, hogy a levált testrész önmagában általában gyorsan elpusztul.
A Psolus fabricii esetében viszont maga a levált szövet marad életben, gyógyul és működik tovább anélkül, hogy visszakerülne az állat testébe.
Az orvostudomány számára is fontos lehet, az öregedés kutatása miatt is
A kutatók szerint a felfedezés segíthet jobban megérteni:
- a sebgyógyulás folyamatát,
- a szövetek regenerációját,
- az öregedés biológiáját,
- valamint azt, hogyan képesek egyes sejtek hosszú időn át életben maradni.
Ha bebizonyosodik, hogy ezek a sejtek valóban nem öregszenek, a jövőben új kutatási modellként is szolgálhatnak. A tengeri uborka sejtjei ráadásul könnyebben használhatók laboratóriumi vizsgálatokban, mint az emberi eredetű, úgynevezett HeLa-sejtek, amelyek használata etikai kérdéseket is felvet.
Új kérdéseket vet fel az élő szervezetek működéséről
A kutatók következő lépése az lesz, hogy megvizsgálják a sejtek DNS-ét, és kiderítsék, mutatnak-e öregedésre utaló változásokat az ismételt sejtosztódások során. Más szakértők szerint a felfedezés azért különösen jelentős, mert arra utalhat, hogy egyes szövetek sokkal önállóbban képesek működni, mint eddig gondoltuk.
Ha ez igaznak bizonyul, a kutatás nemcsak a tengeri uborkák biológiájáról árul el többet, hanem arról is, hogyan képesek a szövetek önállóan fenntartani az életfolyamataikat.
