Mi a titka annak, hogy Shaun és a többi szereplő ennyire népszerűek, és miért nem lehet megunni őket?
Maga Shaun egy szerethető és könnyen azonosulható figura. Nagyon pozitív karakter. Állandóan bajba keveredik, csínyeket követ el, hibázik, de mindig jószándékú. Találékony, és sokszor úgy gondolkodik, mint egy gyerek, ezért könnyű vele azonosulni. De az egész szereplőgárda fontos: a nyáj, a gazda és Bitzer között is nagyon jó a dinamika.
Bitzer például az egyik kedvenc szereplőm, mert valahogy Shaun és a nyáj, illetve a gazda világa között ragad. Ez az egész olyan, mint egy család, és rengeteg komédiát lehet kihozni abból, ahogy egymáshoz viszonyulnak.
Éppen ezért soha nem fogyunk ki az ötletekből. Shaun világát nagyon rugalmasnak látjuk. Ha be akarunk hozni egy új állatot, megtehetjük. Ha őrült tudományt és szörnyeket akarunk beletenni, azt is. Ha pedig úgy döntünk, hogy a farmot a tengerpartra helyezzük, hogy kikötők is szerepelhessenek a filmben, azt is megtehetjük.
Egy dologhoz mindig ragaszkodunk: a szereplők nem változhatnak meg. Mindig önmaguknak kell maradniuk. Nem tehetnek olyasmit, amit az adott karakter egyszerűen nem tenne meg.
Szerintem éppen attól ennyire időtállók, hogy pontosan tudjuk, kik ők. Bármilyen új helyzetbe rakhatjuk őket, tudjuk, hogyan fognak reagálni.
Matthew Walker a miskolci CineFest vendégeként (Forrás: Mocsári László - 22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál.)
A szereplők nem beszélnek a filmben, mégis vannak szinkronszínészek a stáblistán. Hogyan néz ki a szinkronmunka egy ilyen filmnél?
Nagyon érdekes kihívás. John Sparkes és Justin Fletcher évek óta csinálják ezt: Justin Shaun és Timmy hangját adja, John pedig a Gazdáét és Bitzerét. A sorozat kezdete óta dolgoznak a karaktereken.
Még nekik is nehéz azonban úgy dolgozni, hogy nálunk gyakorlatilag nincs valódi párbeszéd. Néha még így is kicsúszik egy-egy szó.
Nina Sosanya, aki az állatorvost játssza, teljesen új volt ebben a világban. Neki kellett egy kis idő, mire ráérzett, hogyan működik ez a fajta hangmunka, de amikor megértette, mi a lényege, fantasztikus volt.
Az a kihívás, hogy először meg kell határoznod, mit gondol a karakter, vagy mit mondana, ha beszélhetne. Aztán ezt valahogy úgy kell kommunikálnod, hogy valójában ne használj szavakat. Gyakran az a cél, hogy a lehető legtömörebben fejezzük ki, amit szeretnénk.
Volt olyan jelenet, melynél azt gondoltad: bárcsak egyszerűen megszólalhatna valaki?
Akadt néhány. Különösen az érzelmesebb jeleneteknél nehéz, mert ugyan rengeteget lehet elmondani a testbeszéddel és azzal, ahogy a szereplők egymásra néznek, bizonyos történeti pontokat mégis nehéz vizuálisan átadni. Az egyik ilyen pillanat az, amikor Shaun rájön, hogy ő felelős azért a helyzetért, amibe belekeveredett, és segítséget kér a nyájtól.
Nagyon nehéz volt kitalálni, hogyan mutassuk ezt meg úgy, hogy ne egyszerűen odamenjen a többiekhez, és elmondja nekik a tervét. Igyekszünk a lehető legegyszerűbben fogalmazni vizuálisan. Nem akarunk túlságosan csak a mimikára vagy a rajzolt magyarázatokra támaszkodni. Inkább testbeszéddel és képi eszközökkel próbáljuk elmesélni, mi történik.
Matthew Walker Miskolcon dedikál (Forrás: Mocsári László - 22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál.)
A Shaun, a bárány és Moszatvég szörnye az első egész estés filmed rendezőként. Nagy ugrás volt a sorozat után egy egész estés filmen dolgozni?
Meglehetősen meredek tanulási görbe volt. Talán a legnagyobb változás az volt, hogy teljesen másképp kellett gondolkodnunk egy hosszú történetről.
A sorozatban hat-tíz perces részeken vagy önálló epizódokon dolgozunk, itt viszont végig az egész filmet fejben kellett tartanunk.
Ha például megváltoztattunk valamit a film végén, vissza kellett mennünk az elejére, és megnézni, hogy minden továbbra is működik-e együtt. Ez volt benne talán a legnehezebb. Ráadásul a történet folyamatosan változott a készítés során: a forgatókönyvírás alatt, aztán a storyboardok és az animatik elkészítésekor, sőt még az animáció közben is. Előfordult, hogy amikor végre meganimáltunk egy jelenetet, kiderült, hogy valami mégsem működik, ezért vissza kellett nyúlnunk az animatikhoz, és változtatni rajta.
Magyarázó
Mi az a stop motion?
A stop motion, vagyis a stop-motion animáció lényege, hogy a film készítői a figurákat és a díszletek elemeit képkockáról képkockára, apró lépésekben mozgatják, és minden egyes állapotról külön felvételt készítenek. Amikor ezeket a képeket egymás után lejátsszák, a szemünk folyamatos mozgást érzékel. A Shaun, a bárány esetében valódi, kézzel készített bábokat használnak, amelyeket az animátorok minden egyes képkocka előtt kissé elmozdítanak. A módszer időigényes, viszont éppen ettől lesz a végeredménynek sajátos, kézzel készített, tapintható hangulata.
Mi az az animatic?
Az animatic a készülő animáció egyfajta mozgó vázlata: a storyboard rajzait vagy egyszerű, előzetesen elkészített képeket időrendbe állítják, és nagyjából a tervezett film ritmusában egymás után lejátsszák. Így még az animáció tényleges elkészítése előtt láthatóvá válik, hogyan működik egy jelenet, megfelelő-e a tempó, érthető-e a történet, és működnek-e a poénok. Az animációs filmeknél ez különösen fontos, mert egy elkészült jelenet megváltoztatása már rengeteg munkával jár.
Ez egy állandó újratervezési folyamat volt. Nagyon könnyű ugyanis belefeledkezni abba az egyetlen beállításba, amin aznap dolgozol, és közben szem elől téveszteni az egész filmet. Ráadásul a kontinuitásra is folyamatosan figyelni kellett. Például lehet, hogy Shaun egyik jelenetben még viseli a védőszemüvegét, a következőben pedig már nem – az ilyen apróságokra mind ügyelnünk kellett.
A technológia, amellyel a filmet készítettétek, ugyanaz, mint a sorozat esetében?
Többnyire igen. Persze a filmben sokkal ambiciózusabbak voltunk: nagyobb díszleteink voltak, több szereplővel dolgoztunk, de alapvetően ugyanaz a módszer.
A film teli van nagyszerű gegekkel, és úgy tűnik, tudatosan arra törekedtetek, hogy a gyerekek és a felnőttek is megtalálják benne a saját poénjaikat. Fontos volt megtalálni ezt az egyensúlyt?
Már a kezdetektől nagyon lelkesített minket, hogy ez egy Halloween-film lesz, és így rengeteg műfaji klisével játszhatunk. Közben viszont végig tudatában voltunk annak, hogy fiatal közönségnek készítjük. Nem akartuk túl ijesztőre csinálni. Rengeteg olyan horrorfilmes utalásunk van, amit a gyerekek egyszerűen nem ismernek.
Ezért mindig arra törekedtünk, hogy ezek a poénok akkor is működjenek, ha valaki nem érti az eredeti utalást. Ha ismered, akkor kapsz mellé egy plusz réteget, de önmagában is viccesnek kell lennie.
Jelenet a Shaun, a bárány és Moszatvég szörnye című filmből (Forrás: Mozinet)
Az Aardman korábban már megmutatta, hogy a horror remekül működhet családi filmben, például a Wallace és Gromit: Az elvetemült veteménylény esetében. Hatással volt rátok ez a film?
Nem tekintettünk rá mintaként, de természetesen tisztában voltunk vele, hogy lesznek hasonlóságok. Ezért már a kezdetektől nagyon figyeltünk arra, hogy más irányba menjünk.
Hangulatában is különböző filmet akartunk. A Wallace és Gromit és az elvetemült veteménylény sokkal inkább klasszikus, gótikus horrorvilágot idéz, mi pedig inkább a színes, lendületes 80-as évekbeli filmekből merítettünk.
A szörny szerepe is más. A Wallace és Gromit-ban inkább az a rejtély, hogy honnan jön a szörny és mi történik vele. A mi filmünkben viszont elég korán megértjük, mi is a szörny valójában.
Ezért nagyon tudatosan próbáltunk olyan filmet készíteni, amely nem ugyanazokat a területeket és ugyanazt a történetet járja körbe.
A Wallace és Gromit-hoz hasonlóan a Shaun, a bárány is egy idealizált angol vidéken játszódik. Miért ilyen fontos ez a környezet az Aardman számára?
Ez egy nagyon klasszikus angol vidéki farm, ugyanakkor hasonló farmok a világ minden részén léteznek. Szerintem ez is hozzájárul ahhoz, hogy Shaun ennyire jól működik különböző országokban.
Közben viszont igyekszünk egy lábbal mindig a jelenben maradni. A Wallace és Gromit világa talán egy valamivel korábbi korszakot idéz, kevésbé jelennek meg benne a modern technológiák.
Shaunról viszont mindig úgy gondolkodtunk, hogy a mai világban él. Használ okostelefont, és amikor bemegy a városba, rengeteg poén születik az okostelefonokból, az Amazon-féle kiszállításból és a modern élet egyéb elemeiből.
Szeretjük ezt az egyensúlyt: a farmon megmarad a klasszikus vidéki élet, amikor viszont elhagyjuk a farmot, játszhatunk a modern világgal.
A stop-motion a filmkészítés egyik legrégebbi technikája. Az Aardman nagy szerepet játszott abban, hogy életben maradjon. Miért fontos megőrizni ezt a mesterséget a jövő generációi számára?
Mert elképesztően különleges műfaj. A stop-motion egyik legnagyobb vonzereje az, hogy annyira tapintható. Amikor nézek egy stop-motion filmet, legszívesebben megérinteném a bábokat.
Az egyik kedvenc részem a rendezésben éppen az, amikor kimehetek a díszletbe, és ott vannak előttem ezek a bábok.
Az Aardmannél mindig is az volt az egyik alapelvünk, hogy szeretnénk látni az emberi kéz nyomát. Nem akarjuk túlságosan sterilre vagy tökéletesre polírozni a dolgokat. Jó, ha látszik, hogy mindezt emberek készítették, méghozzá kézzel.
Ez a filmvásznon is átjön. A Shaun, a bárány világa kifejezetten kézművesnek, tapinthatónak érződik, ezért szeretjük, ha néha egy kicsit tökéletlen, egy kicsit darabos. Látszik rajta, hogy kézzel készült. Szerintem a közönségnek is épp ez tetszik benne.
A modern digitális technológiák megjelenése mennyiben változtatta meg a stop-motion filmek készítését? Gyorsabb lett a folyamat?
Az alapok mindig ugyanazok maradnak. Bábok a kamera előtt – ez mindig is az Aardman stop-motion munkájának a szíve lesz.
A digitális technológia természetesen felgyorsította a folyamatot, és lehetővé tette, hogy bizonyos dolgokkal nagyobb léptékben dolgozzunk. Ma sokkal gyorsabban készülhet egy stop-motion film, mint amikor még filmre forgattak. A digitális kamerákkal és a digitális munkafolyamattal sokkal gyorsabb lett a munka.
De nagyon tudatosak vagyunk abban, hogy csak ott használjunk digitális technológiát, ahol tényleg szükség van rá. Amit csak lehet, továbbra is a kamera előtt készítünk el.
Az óceánt például gyakorlatilag lehetetlen lett volna hagyományos stop-motion technikával megcsinálni – vagy legalábbis elképesztően bonyolult és időigényes. Ezért a víz számítógépes grafika lett. Nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy mégis passzoljon a film világához, és megőrizze azt a stop-motion érzetet.
Használtunk egy másik új technológiát is, a Gaussian splats nevű eljárást. Ennek segítségével a díszletek egyes részeiről, például az erdő fáiról 3D-s digitális modellt tudtunk készíteni, majd ezekkel ki tudtuk terjeszteni a díszletet.
Vagyis továbbra is a fizikai kellékekből és díszletelemekből indultunk ki, csak finoman hozzáadtuk őket a háttérhez. Így sokkal nagyobbnak érezhetjük a világot annál, mint amit a rendelkezésünkre álló fizikai térben meg tudnánk építeni.
A Shaun, a bárány és Moszatvég szörnye bárányai (Forrás: Mozinet)
Körülbelül hány évig tart ma egy egész estés stop-motion film elkészítése, és mekkora erőforrásokra van hozzá szükség?
A Moszatvég szörnyét viszonylag gyorsan készítettük el. Az Aardman történetének egyik leggyorsabban elkészült egész estés filmje volt.
Az első ötlettől a befejezésig körülbelül három és fél év telt el. Maga az animációs szakasz viszont tíz hónap alatt készült el, ami egy egész estés film esetében nagyon gyorsnak számít.
Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a szokásosnál nagyobb stábbal dolgoztunk. Több animátor dolgozott párhuzamosan. Ennél a filmen 40 díszletünk volt és 30 animátorunk dolgozott egyszerre.
A Shaun, a bárány esetében ráadásul óriási előny, hogy már hét sorozatévadot és három egész estés filmet készítettünk, valamint félórás különkiadásokat is. Van egy hatalmas archívumunk díszletekkel és kellékekkel, melyekből újra felhasználhatunk dolgokat.
Ezeket természetesen felújítjuk és átalakítjuk, illetve új díszletek és karakterek is készülnek, de így sokkal gyorsabban tudunk elindulni, mintha mindent a nulláról kellene felépítenünk.
Az Aardmannál hisztek a tesztvetítésekben? Tartottatok tesztvetítést a filmhez?
Igen, egyetlen tesztvetítést tartottunk. Addigra a film körülbelül kétharmadát már meganimáltuk, a második felének nagy része viszont még csak animatik formában létezett. Nagyon pozitív volt a fogadtatás, és rengeteg hasznos visszajelzést kaptunk.
Ezek alapján változtattunk is a filmen. A legnagyobb változtatások olyan részeket érintettek, ahol egy-egy történeti pont nem volt elég világos, és a nézők nem értették, mi történik az adott jelenetben. Ez gyakran éppen a párbeszéd hiányából fakad. Bizonyos történeti információkat sokkal nehezebb átadni, ha senki nem mondhatja ki őket.
Előfordult, hogy mi azt hittük, egy jelenet teljesen érthető, aztán a közönség reakciójából kiderült, hogy mégsem az. Ilyenkor vissza kellett mennünk, és találnunk kellett egy világosabb vizuális megoldást.
Az AI mostanában alaposan felforgatja a filmipart. Van ennek bármilyen hatása egy olyan stúdióra, mint az Aardman, amely ennyire hagyományos filmes technikával dolgozik?
Egyelőre nem igazán. Ennél a filmen nem foglalkoztunk vele különösebben.
Az Aardman egyébként dolgozik számítógépes animációval és 2D-s animációval is, de a stop-motion mindig is a stúdió egyik legfontosabb része volt. Ott van a szívünk.
Biztosan nem fogjuk abbahagyni a stop-motion készítését.
Ahogy korábban is mondtam, használunk digitális technológiát, hogy bizonyos területeken kiegészítsük és továbbfejlesszük, amit csinálunk.
De továbbra is az lesz a legfontosabb, ami ténylegesen a kamera előtt történik. Erre vagyunk igazán büszkék, és ezt szeretnénk folytatni.
A Shaun, a bárány és Moszatvég szörnye magyarországi premierje a miskolci CineFesten volt. A magyar mozikban szeptember 24-től látható.
