Georges Feydeau klasszikus bohózata, A hülyéje már régóta műsoron van, a Thália Színház nagy sikerrel játssza. Márpedig a siker furcsa gondolatokat szülhet: például azt, milyen jó filmet lehetne készíteni belőle.
Tény, hogy felénk A miniszter félrelépnek köszönhetően van hagyománya a színházi bohózatok filmre vitelének. A Kern–Koltai-féle mozi azonban inkább kivételnek számít, mint szabálynak. Andy Vajna hatékony közreműködésével ott még sikerült filmszerűvé varázsolni az adaptációt, ellentétben például a tavalyi Legénybúcsúval.
Ami ugyanis működik színházban, az ritkán működőképes jelentős változtatás nélkül a filmvásznon is. A Félrelépni szabad esetében valószínűleg jobban jártunk volna, ha egyszerűen lefilmezik az előadást a Tháliában, és azt küldik mozikba.
Félrelépni szabad: gazdaságos vígjáték
Sejteni vélem, mi járhatott a producer fejében, amikor úgy döntött, filmet készít a darabból. A magyarok szeretik a komédiákat, márpedig ez ízig-vérig az.
A magyarok szeretik a szexi, pikáns adalékokat is. Végül is A miniszter félrelépet a majdnem pucér Dobó Katával, az Üvegtigris 3-at pedig a szintén majdnem pucér Szabó Erikával adták el nekünk. Szabó Erika ebben a filmben is ott van, és nincs sokkal több ruhában, mint 16 (!) évvel ezelőtt.
Sőt, itt Szabón kívül más szépségek is akadnak, szóval nem egyedül kell a vállán cipelnie a teljes szexiségfrontot, még ha ez nem is esne nehezére. Ráadásul
ebben a filmben aztán tényleg mindenki csak azt akarja.
A Félrelépni szabad a színpadi gyökereknek köszönhetően gazdaságosan leforgatható volt. Nincs túl sok helyszíne: egy ház, egy lakás, egy szálloda és egy bár. Szinte csak belsőkben játszódik, ami minden gyártásvezető álma, ha tempós, kontrollálható forgatást szeretne.
Félrelépni szabad (Forrás: MegaFilm)
És még a szereposztást is sikerült okosban megoldani: gyakorlatilag átvették a színdarab szereposztásának színe-javát. Ez azért, valljuk be, meglehetősen szokatlan, de azért nem példa nélküli lépés a filmszakmában.
És azt még nem említettem, hogy az AI-t is bátran használták. Az egyik főszereplő szeretőinek fotói, illetve a végefőcím animációi is így készültek. És pont olyanok is lettek.
Volt egyszer egy Szeszélyes évszakok
Bárány Márton forgatókönyvíró természetesen átdolgozta és modernizálta a klasszikus darabot, ami így korunk Budapestjén játszódik. Egy olyan Budapestjén, amit nagyjából annyira érzünk valóságosnak és életszagúnak, mint a Barátok közt díszletvilágát annak idején.
Kissé érthetetlen döntés, hogy bár a szereplők nagyrészt úgy beszélnek, mint a mai emberek, bizonyos esetekben – talán a darab előtti tisztelgésként? – néhány archaikusan hangzó mondat is benn maradt az eredetiből. Nemcsak zavaró, de felesleges is.
Bárány a forgatókönyv megalkotásakor a hihetőség kérdésével is nagyvonalúan bánt. A film tekintélyes része egy hotelben játszódik, ahol a komikum egyik forrása, hogy egy-két szereplő sorra nyit be a folyosón lévő szobákba, hogy ott aztán olyan dolgokat lásson – vagy épp ne lásson –, amit nem kéne.
Bárány gálánsan megfeledkezett arról az „apróságról”, hogy a mai hotelekben a szobák ajtajai kulcs vagy kártya nélkül kívülről nem igazán nyithatók. Illetve, ha netán azok lennének, jó eséllyel bezárná őket belülről az, aki épp dugni készül, mint az itteni lakók többsége.
De ez csak a kisebbik hiba.
Sok karakter, kevés ember
A nagyobb az, hogy talán a főszereplő Luca (Czakó Julianna) kivételével minden szereplőt két tollvonással skiccel fel a film, így a színészeknek nem ad játékteret, és küzdeniük kell a kidolgozatlan szerepeikkel.
Van itt kanos, de kissé szerencsétlen papus (Vida Péter), pénzes, csalfa férj (Dóra Béla), megcsalt, önbizalmát vesztett feleség (Szabó Erika), jószívű, hűséges férj (Hevesi László), fiatal, romantikus lélek (Jámbor Nándor), aki akaratán kívül édeshármasba keveredik, illetve kapunk egy simlis csábítót (Bíró Panna Dominika) és egy féltékeny férjet (Jaskó Bálint) is. A sort még folytathatnánk.
Félrelépni szabad (Forrás: MegaFilm)
A film meg sem próbál nekik mélységet vagy személyiséget adni, viszont túl sokan vannak, így sokszor elviszik a fókuszt az egy szem Lucáról és az ő problémájáról, akire talán egyetlen kivételként a szokásos két tollvonás helyett hármat szánt a forgatókönyvíró.
Sok Szeszélyes évszakokba való karakterkezdemény rohangál fel-alá ebben a félreértések vígjátékában, csakhogy nézőként egy pillanatra sem érdekelnek minket.
Márpedig, ha nem szorítunk senki szerelméért, illetve nem szorul össze a szívünk a megcsalt feleségért, akkor mit ér egy film, ami a megcsalást és a szerelmet tette témájává?
És miért csinálják ezt egyáltalán?
Az azonosulást nehezíti az is, hogy bár a karakterek karikatúraszerűen egyszerűek, sokszor egyszerűen nem érteni, hogy mit miért csinálnak. Mi motiválja a tetteiket a forgatókönyvírói szeszélyen és a poénkényszeren kívül?
Erre talán a legjobb példa Bíró Panna Dominika Maya-ja, aki gaz csábítóként a történet egyik fő mozgatórugója. A film azonban egyszerűen elfelejti elmagyarázni, hogy miért hajlandó egy egyébként normálisnak tűnő, párkapcsolatban élő fiatal nő elcsábítani egy férfit kizárólag azért, hogy kompromittáló felvételek készülhessenek róla, és a csalódott felesége sírva rohanjon egy másik férfi karjaiba.
A film nem alapozza meg ezeket a furcsa szereplői döntéseket. Csak megtörténnek, mert a történetnek épp erre van szüksége.
„Az évtized legszexibb vígjátéka”
Ha már a Félrelépni szabad „az évtized legszexibb vígjátékaként” hirdeti magát, nem hagyhatjuk megválaszolatlanul a kérdést: valóban szexi a film?
Tény, hogy van benne néhány mutatós színésznő bugyiban és melltartóban, de a szexhez nagyjából úgy áll, mint a Benny Hill Show, amiben az erotikát lerendezték néhány pajkos nézéssel, hosszú combbal és csipkeharisnyával, amire béna férfiak csorgatták a nyálukat poénforrásként, és közben félrecsúszott a szemüvegük. Vagy amikor a Szeszélyes évszakok valamelyik szkeccsében bedobták Nyertes Zsuzsát. Valószínűleg 50 éve ezt még pikánsnak nevezték volna.
Félrelépni szabad (Forrás: MegaFilm)
Hol maradnak a poénok?
A Félrelépni szabadot a díszbemutatón néztem, nagyrészt „beépített” – alkotókhoz és alkotáshoz közeli – közönséggel, a színészek és a stábtagok társaságában. A fogadtatása még ott is visszafogott volt, szinte csak Vida Péter (aki a színészek közül egyedüliként merte bevállalni, hogy átmegy teljes Benny Hill Showba – mellesleg ő járt jól) megnyilvánulásai tudták nevetésre ingerelni a nézőket. Pedig ha valahol, legalább itt hatalmas sikert kellett volna aratnia a filmnek.
Nehezen érthető, hogy a gigasikernek örvendő Hogyan tudnék élni nélküled? rendezője, a rutinos Orosz Dénes (Seveled, Coming out) hogyan foghatott most ennyire mellé.
A Félrelépni szabadban minden ott van, ami olyan rossz tud lenni a magyar közönségfilmekben. Méltó szellemi folytatása a Sas Tamás/Kabay–Gyöngyössy-életműnek, igazi antifilm.
A Félrelépni szabad szeptember 23-tól látható a hazai mozik műsorán.
