Szabadidő

Nagyon ment a hancúr és a dajdaj régen is – kávéházi legendák írókról és selyemfiúkról

Összeszedtünk pár pletykát a régi Budapestről, hogy megmutassuk nektek, micsoda élet zajlott a fővárosban a kocsmakultúra megjelenése előtt (is).

Eszkortfiúk a Gerbaud-ban

Nem lehet tudni, hogy szóbeszéd csupán vagy tény, hogy a nyolcvanas években az idős hölgyek a süti-kávé duett mellé

fiatal fiúkat is rendelhettek a Gerbeaud-ban. Azt mondják, a vagyonos nőknek más dolguk nem volt, csak titkos nyelven jelezték speciális igényüket a pincérnek.

Hogy pontosan hogyan bonyolították ezt le a cukrászdában, arról körülbelül százféle verzió kering. Legtöbben úgy hallották, hogy lúdláb tortát kell rendelni szódával, de van az a variáció, miszerint a kávét bizonyos mennyiségű kockacukorral kellett kérni, mire a pincér azon nyomban kihozott egy fotóalbumot az erejük teljében lévő srácokról. A nagyságos asszonynak csak rá kellett mutatni a legszimpatikusabbra, és a dolog innentől sínen volt.

1957, Vörösmarty tér, a Gerbeaud (Vörösmarty) cukrászda terasza a Vigadó utca felé nézve. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Voltak olyan fiúk, akik nem kerültek be az albumba, ezért ők csendes magánzóként szépen, nyugodtan elücsörögtek a Gerbaud-ban egészen addig,

míg rájuk nem mosolygott a szerencse egy pénzes mamika személyében.

Ilyenkor a kedves vendég úgy jelezte vonzalmát a fiatalember iránt, hogy habos kávét küldetett neki. Ha a férfi a kávéba cukrot tett, az azt jelentette, hogy részéről mehet a hancúr. Úgy szól a fáma, hogy az újdonsült „pár” mindig a hölgy lakására ment fel, ott élték át az intim pillanatokat, a cukrászdában nem volt erre a célra külön szoba.

A Kádárban vígan főzték a sóletet

A Klauzál téri Kádár étkezde több mint 60 éve fogalom Budapesten. A kockás abroszos vendéglőben remek házias ételeket ehetünk, a fal pedig tele van a híres törzsvendégek fotójával. Kint van például Kabos, Honti Hanna, Kiss Gergő és Marcello Mastroianni fotója is. Az első tulajdonos és egyben a kifőzde névadója Kádár Béla volt, aki a Kispipa éttermet vitte, de azt államosították, ezért nyitotta meg éttermét 1956-ban. A mendemondák úgy szólnak, hogy azért maradhatott meg a magánüzlete az államszocializmus idején, mert a hatóságok nem voltak benne biztosak, hogy a tulaj rokonságban áll-e Kádár Jánossal. Ezt senki nem merte firtatni, így üzemelhetett a kis helyiség állami felügyelet nélkül a Kádár-korszak alatt. Persze csak névrokonok voltak, és külön érdekesség, hogy a mostani tulajnak, Orbán Sándornak sincs semmi köze miniszterelnökünkhöz.

Fotó: Kádár Étkezde Facebook

Mióta a vendéglő a Tripadvisoron is szerepel, tömve van külföldiekkel, aminek az egyik velejárója, hogy gyakran hallani, hogy nem egy magyar–olasz/német/angol szerelem szövődött a sült libacomb felett. Sőt, azt beszélik, a pesti lányok kifejezetten szeretnek ide járni, hogy jómódú külföldi fiúkat szedjenek fel.

Éjjel-nappal New York

A kávéházat 1894-ben nyitották meg, és a legenda szerint már az első napon annyira megtetszett a meghívott kulturális elitnek, hogy elkezdték kapacitálni a tulajt az éjjel-nappali nyitvatartás ügyében. Molnár Ferenc író el is lopta a New York kulcsát, és patetikus mozdulattal belehajította a Dunába, ezzel akarta elérni ugyanis, hogy a kávéház soha ne zárjon be. Ez valószínűleg tényleg csak szóbeszéd, hiszen az író ekkor még noname gimnazista tanuló volt, így nem túl valószínű, hogy egy ilyen jeles eseményre meghívták volna. Az biztos, hogy később a kávéház állandó vendége lett, állítólag ott írta meg A Pál utcai fiúkat 28 éves korában.

New York kávéház. A felvétel 1894 körül készült. Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.059

Az anekdota annyiban igaz, hogy a kávéház szinte nonstop működött. Heltai Jenő elbeszélése alapján nem is nagyon mozdultak ki onnan az írók, hajnaltól hajnalig ott tartózkodtak. Elég különös fílingje lehetett, hiszen olyan szolgáltatás is elérhető volt, mint ruhavasalás, cipőtisztítás, haj- és körömnyírás, borotválás. A művészek a pincértől kértek hitelt, papírt, tintát, ez utóbbit egészen addig, míg Karinthy ki nem öntötte a szürke pamlagra – utána már csak ceruzát kaptak az író urak.

Rejtő Jenő kéziratai és a híres „javító kávé”

Az egykori Japán kávéházba (ma Írók Boltja, az államosítás után az egykori gyönyörű enteriőrt eltüntették) a pesti művészek krémje járt, színészek, képzőművészek, humoristák, írók, költők. A vendégek között volt József Attila, Rippl-Rónai, Csók István, Szomory Dezső és Rejtő Jenő is. Utóbbiról az a pletyka terjedt el (és él a köztudatba a mai napig), hogy számláját gyakran kézirattal fizette ki, a pincérek pedig átvitték a kiadóba, ahol felvették érte a fizetséget. Rejtő ugyanis nagy kártyás volt, ezért mindig híján volt a pénznek. Ez a történet valószínűleg vándorlegenda, de a Japán kávéház hangulatához és működési elvéhez igencsak illik, ahol a tulaj pluszétellel és -kávéval segített a nélkülöző művészeknek. Külön fogalom volt az úgynevezett „javító kávé”. Akinek nagyon nem volt pénze, az kért egy sima, rövid kávét, majd ahhoz egy kis „javító tejet” és egy kis „javító kávét”. Vagyis ugyanannyit fizetett, csak kapott még hozzá tejet ingyen és még több kávét. Nem csoda, hogy József Attila itt állandó vendég volt, úgy tudni, itt írta a Születésnapomra című versét is.

Liszt Ferenc tér az Andrássy út felől nézve, jobbra a Japán kávéház (ma Írók Boltja). Fotó: Fortepan

További anekdota még, hogy Lechner Ödön építész az egyik tervét vázlatként az asztal márványlapjára skiccelte, amelyet Nemes Marcell híres műkereskedő gyorsan meg is vásárolt, nehogy a személyzet reggelre lemossa. Egyszóval barátságos, kedves hangulat uralkodott a Japánban, ahol mindenkit szeretettel láttak, kivéve a szingli nőket. Akkoriban nem volt szokás nőként „csak úgy”, egyedül elmászkálgatni, kávézgatni, ezért a tulaj úgy vélte, hogy minden esetben „ismerkedési” szándék vezérli az egymagukban üldögélő hölgyeket. Ő pedig a művészetet pártolta, és nem a „randizást”.

Szatyor a Hadik pincéjében

Karinthy nemcsak a New Yorkban írogatott, hanem minden nagyobb kávéházban megfordult, és mindenütt fűződik hozzá valami kis történet. A Bartók Béla úton található Hadik az 1920-as években vált menő hellyé, amikor a környéken lakó Karinthy egyik törzshelye lett, ennek eredményeképpen pedig szépen lassan a barátai és a többi jeles művész is elkezdtek odaszivárogni. Itt töltötte ideje nagy részét Kosztolányi, Tóth Árpád és Füst Milán is. A kávézó pincehelyiségében éjszakai klub működött. Amikor Karinthy először belépett oda, és meglátta a falakra felapplikált gyékényborítást, felkiáltott: „De hiszen ez egy szatyor!” Ezért a klubhelyiség a Szatyor bár nevet kapta. A Hadik mellett hét évvel ezelőtt megnyílt a Szatyor Bár és Galéria is ezt a történetet őrzi a nevével.

(Forrás: New York Café, Szatyor bár Petőfi Irodalmi Múzeum, Urbanlegends)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése