Szex

Kínálat pasiknak

Egy nõnek ezer arca van, és ezekkel okosan kell gazdálkodnia. Benne él a feleség, a házvezetõnõ, a szexistennõ, az anya, a társ, ezért kár lenne csak az egyik szerepre összpontosítani.

Mi, nők, igen részletes leírást tudunk adni álmaink férfijáról, de azt már ritkábban szoktuk felsorolni, mi mit adhatunk egy pasinak. Pedig a mesében is úgy van, hogy az öreg király fele királyságát és leánya kezét kínálja a hős lovagnak, ami durva árukapcsolás, de a végén csak boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Túl a rózsaszín romantikán, a racionalitás talajára visszatérve, tény, hogy üzletet csak ott kötnek, ahol a kereslet és a kínálat találkozik. Öreg királyok híján saját magunk vagyunk magunk PR menedzserei.





A házvezetőnő

„Éva vagyok, 28 éves, remekül főzök. Munkám mellett nem jelent gondot a háztartás vezetése és a család összetartása. Vasalni nem szeretek, de szerelemből szívesen megcsinálom.”

Stop! Nem házvezetők, hanem feleségek, anyák, társak szeretnénk lenni. Az rendben van, hogy a nő a felelős a család összetartásáért, de a pasik is remekül tudnak főzni, sőt az ingüket is megtanulták kivasalni. Nagyanyáink korában talán elég volt, ha a nő tisztán tartja a házat, megfőzi az ebédet, gyerekeket szül és nevel, de a modern kor elvárásai szerint ez kevés.





A szexistennő


„Éva vagyok, 28 éves, csinos és imádom a szexet.”

Bizonyos kor után a férfiak többre vágynak, mint néhány izgalmas pásztorórára egy szexistennővel. Fontos a szex, de fontos a beszélgetés, összebújás és reggeli együtt ébredés is. Másrészt egy mohó nő ugyanolyan rémisztő lehet, mint egy frigid, mert a pasik – ha bevallják, ha nem – rettentően félnek az ágybeli kudarcoktól, és attól, hogy nem tudják kielégíteni asszonyukat.





A feleség


„Éva vagyok, 28 éves, és már éppen elég öreg vagyok ahhoz, hogy felhagyjak a szingli élettel (akármennyire is divatos), és férjhez menjek.”

Tudom, hogy volt osztálytársnőid nagyrésze férjnél van és talán már gyereket is szült, de nem elég találni egy férfit, aki feleségül vesz, mert az esküvő után még ott egy élet, amit együtt akartok leélni, ráadásul boldogan. Nem a karikagyűrű jelenti a köteléket. Az esküvő egy rítus, amely során a pár a világ előtt hangosan kimondja, együtt akar élni.

Az anya

„Éva vagyok, 28 éves, és gyerekeket szeretnék szülni neked.”





Az első randin, a desszert előtt ezt a mondatot elsütni totális öngyilkosság. Nincs olyan férfi, aki erre ne fogná menekülőre, mint egy sebzett vad, aki csapdát sejt. Rendben van, hogy ő is feleséget, gyereket, családot szeretne, de nem azonnal – szeretné megvárni a kávét is -, mert több szeretne lenni: egy férfi, aki a gyerek apja, és aki eltartja a családot.





A társ


„Éva vagyok, 28 éves, a társad szeretnék lenni, akivel megoszthatod örömeidet, bánataidat, gondjaidat. Társ leszek az ágyban és az asztal mellett.”

A magány az ember legnagyobb félelme, viszont elkerülni a félelmeket nem egyenlő a boldogsággal. Erő kell, hogy az ember társ tudjon lenni. Ne csak saját problémáit lássa, érezze, hanem a másikét is. Az örömöket könnyebb megosztani, mint a gondokat, mert a kiszolgáltatottság sebezhetővé tesz, és az ember a magányon kívül csak a fájdalmat kerüli jobban. Őszinteség nélkül viszont nincs igazi kapcsolat.

Egy nőnek ezer arca van, és ezekkel okosan kell gazdálkodnia. Benne él a házvezetőnő, a feleség, az anya, a szexistennő, a társ, ezért kár lenne csak az egyik szerepre összpontosítani. Igen, az a legnehezebb, hogy minden arcunkat megmutassuk, és ezzel elcsábítsuk, valamint rabul ejtsük szívünk választottját, ugyanakkor ne riasszuk el. Ha a nő túl sokat vagy éppen semmit sem ad, akkor a királyfi a fehér lovon azzal a lendülettel, amivel megérkezett, tovább is vágtat.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top