A pasi:
„Azt hiszem, szeretlek.”
A fordítás:
Jó, hát az tényleg igaz, hogy nehezen mondjuk ki. Hogy izé. Ja, azt. És sokunk attól is szenved, ha a nő mondja nekünk: „Szeretlek.” Mert mit lehet erre mondani? Persze, azt, hogy „én is szeretlek”, de ez nehezen jön a szánkra, mert ha kimondjuk, egyből nyáladzó, debil szoponcnak érezzük magunkat a Romantika Channelről. Ha viszont válasz nélkül hagyjuk, azzal – ó, igen, tudjuk – apróra törjük a kis szíveteket. Tehát nincs rá jó (mindkét felet kielégítő) válasz.
És igen, mi, magunktól még nehezebben mondjuk. De ne nyafizzatok már ezért. Inkább gondoljátok meg, hogy világéletünkben arra lettünk nevelve, hogy a férfiak nem nagyon mutogatnak gyengéd érzelmeket – ami persze egy baromság, de hát ez van: így tanultuk Sly-tól a Rambóban, ezt láttuk a fatertól, és a többi fiú is kiröhögött minket, ha elbőgtük magunkat az áltiban. Most meg mi van? Ti mit akartok? Hogy igenis mutassunk, gyengüljünk, fakasszunk. Mennyi egymásnak ellentmondó igény, ugye?
Természetesen igazatok van, de nehéz megfelelni. Jövünk itt nektek a félmegoldásokkal, a motyogós asszemekkel, mikor ti csillagleszaggatós érzelemkitöréseket vártok… Vagy nem? Csak annyit, hogy végre egyszer, egyetlenegyszer a fületekbe suttogjuk…? Akkor aztán azt hiszitek, jól meghódítottatok minket, igaz?
(A nagy Serge Gainsbourg persze lerendezte ezt a problémát: Jane Birkin, mielőtt orgazmust produkál, sokszor mondja neki, hogy: „Je t’aime.” És mi a válasz? „Moi non plus.” Vagyis hogy: „Én sem.”)
(Neked is fordítási nehézségeid vannak? Küldd el a problémás férfimondatot a pasiszotar@nlcafe.hu címre, és megpróbáljuk értelmezni a Pasiszótárban!)
