A ma embere nem nagyon tudja, mi az, hogy sétálni, a ma embere csak rohanni tud, miközben a mobilját babrálja, az orrát lógatja vagy egész egyszerűen csak bambul. A ma embere nem néz körül, nem lát, nem néz fel, se jobbra, se balra, nem veszi észre azt a sok apró, izgalmas és szép részletet, ami például egy fővárosi séta alkalmával a szeme elé tárul. Nem látja a fodros stukkót, a kovácsoltvas kapukat, és még csak nem is sejti, hogy milyen gazdag történeti – gyakran buja – múltat rejtenek azok az épületek, melyek között elfoglaltan mobilozik. Ám ha tudná, ha sejtené, ha ezek a történetek utat törnének fantáziájába, nem lenne több bambulás.
Fotó: Császtvay Tünde – Éjjeli lepkevadászat
Egy ilyen nyitott szemű sétára ösztönzött minket Császtvay Tünde Éjjeli lepkevadászat – Bordélyvilág a történeti Magyarországon című könyve, ami a régi idők piros lámpás házairól, utcáiról, kéjhölgyeiről ír. Érdekes összeállítás, pláne akkor, ha a feljegyzett épület még áll, használói pedig talán nem is sejtik, mi mindennek lehettek szemtanúi az idős falak. Persze tudjuk, az üzletszerű szex ma is virágzik, rejtett szobákban ma is folyik a pénzért vásárolt szerelem, a történelmi távlatok mégis mesés romantikát kölcsönöznek a műfajnak.
Nyilvánosházak a belvárosban
A kiegyezéstől 1926-ig engedéllyel üzemelhettek bordélyházak, Pest város tanácsa ugyanis 1867. október 31-én elfogadta a kéjelgésről, a bordélyházakról és a kéjhölgyekről szóló szabályrendeletét. Budapesten a legtöbb kétes hírű ház a VI. kerületben, a Király, a Mozsár, a Nagymező és az Ó utcában; a VII. kerületben az Akáczfa, a Dob, a Dohány, a Hársfa utcában; a VIII. kerületben pedig a Conti (ma Tolnai Lajos utca), a Bérkocsis és a Nagyfuvaros utcában működött. A luxusbordélyok a belvárosban, a Királyi Pál, a Képíró, a Bástya és a Magyar utcában üzemeltek.
V. Budapest, Magyar utca 34.
A legismertebb belvárosi nyilvánosház egyike volt az 5. kerületi Magyar utca 34. Ebben az 1878-ban épült házban üzemelt a Maison Frida luxuskéjlak, ahol nemcsak szexuális szolgáltatásokat lehetett igénybe venni, de szállást, étkezést is biztosított, szalonja pedig a szórakozásról gondoskodott. A Maison Frida országszerte jól ismert bordélyház volt, eleganciájáról és nemileg képzett kéjnőiről volt híres. „Pesti humorral, ez az intézmény olyan nélkülözhetetlen volt, mint a Polgármesteri Hivatal, az Elektromos Művek (…) Vagyon állt mögötte, a tőke, az ipar, a főnemesség, a kereskedelem urai” – olvasható Császtvay Tünde könyvében.
A kéjhölgyek felhozatalában nagy volt a sokszínűség, mindenki megtalálta a neki valót: volt vékony, molett, szőke, fekete, félvér, fekete, akik szexuálisan képzettek, felkészültek és tapasztaltak voltak. (1948-ban ebben az épületben hozta létre Gobbi Hilda a Jászai Mari Színészházat, ma pedig fiatal művészek és művészeti dolgozók számára biztosít átmeneti lakhatási lehetőséget.)
V. Budapest, Múzeum körút 7.
Ybl Miklós első pesti építménye, az 1855-ben épült Unger-ház állítólag bordélyházként működött. Sokak szerint e funkciója miatt borították fakockák az udvart; ezek a hang tompítását szolgálták. A többi bordélyhoz hasonlóan a nők itt úgy állhattak munkába, ha előtte a rendőrséghez beadták kéjnői felvételi kérelmüket, majd megkapták az adott bordélyházba szóló türelmi bárcájukat. Akinek bárcája volt, annak rendszeres orvosi vizsgálaton kellett részt vennie, így próbálták visszaszorítani a nemi betegségek terjedését.
V. Budapest, Képíró utca 8.
A Képíró utca 3., 4. és 8. szám alatt szintén kéjházak működtek, amiről mind a mai napig jó pár épületi elem árulkodik. A Képíró utca 8. szám alatti házban például még ma is látható négy domborműn félmeztelen férfi és női alakok láthatók, de a kovácsoltvas lépcsőkorlát is ezekből az időkből származik. (Az épületben 2008-ban nyílt meg a kortárs Friss Galéria.)
V. Budapest, Semmelweis utca 6.
Az Újvilág utca 6. szám (ma Semmelweis utca 6.) alatt 1890 óta működött bordélyház
VI. Budapest, Zichy Jenő utca 29. és 31.
A 6. kerületi Zichy Jenő utca 29. és 31. 1945-ig nyilvánosházként működött. Ezek a házak is a Krúdy Gyula által „barátságos házaknak” vagy „kakasos házaknak” nevezett kéjlakok közé tartoztak, amelyekről részletesen a Vörös postakocsi című regényében ír. Az írót mellesleg gyengéd szálak fűzték Budapest egyik leghíresebb kurtizánjához, Pilisy Rózához, aki 1893-ban lett bordélytulajdonos.
VIII. Budapest, Vig utca 42.
A 8. kerületi Vig utcában több épület is bordélyházként üzemelt, az épületek ezen rendeltetéséről pedig mind a mai napig buja részletek – pirosra mázolt falrészletek – árulkodnak. A város legszegényebb, legsanyarúbb sorsú kéjnői dolgoztak itt.
VIII. Tolnai Lajos utca 44–46.
A Conti utca 6. szám alatt (ma Tolnai Lajos utca 44–46.), a Népszava szerkesztősége (Conti utca 4.) mellett működött a legolcsóbb, de legnagyobb forgalmat bonyolító nyilvánosház az 1900-as években, itt maga Tisza István is megfordult.
XII. Budapest, Németvölgyi út 17.
1929-ben a Szent Rókus Gyógyszertár tulajdonosa építtette azt a villát, amely az idők során rengeteg funkciót betöltött már. Ma kávéházként és pékségként üzemel, ám régebben egy Intim Bár is működött az épületben, ott, ahol ma a pékség található. Az épületben szállásolták el a bár „dolgozóit”, akik gyermekeikkel éltek a házban.
Ha te is ismersz érdekes múltú házakat, írd meg nekünk!
Nem zavarja, hogy férje prostituált
Vásárolhat-e prostit az elnök testőre?
„Tandíjért szexelni sima prostitúció”
