A nemi szerepek felborulni látszanak. Vannak nők, akik vágynak arra, hogy erősebbnek érezhessék magukat a férfiaknál, és legalább olyan keményen dolgoznak, mint az erősebbik nem. Mindez maga után vonja azt, hogy a családi munkamegosztás is megváltozik. A nők felvették a versenyt a férfiakkal. A törékeny nő eszménye leginkább egy amazon ideáljához kezd hasonlítani. A nők versenyre keltek a lehetőségekért, sokan érzik azt jogosan, hogy a hosszú évek tanulásának eredményeként megszerzett tudásukat kamatoztatni szeretnék és karrierépítésbe kezdenek. A nők – éppen azért, mert sok esetben legalább annyit dolgoznak a munkahelyükön, mint a férfiak – úgy érzik, hogy párjuknak a gyermekvállalásban is részt kell venniük. Erről beszél Iza is, aki 37 éves közgazdász:
“Sokat tanultam, az egyetem után még külföldi képzéseken is részt vettem. Ha a gyerekvállalásra gondolok, akkor hátulról jön egy alattomos gondolat és kérdés önmagam felé: »ezért tanultál ennyit?«. Én úgy szeretném majd, hogy a férjemmel közösen viseljük a gyermekvállalás terheit, nem zárkózom el attól sem, ha ő marad otthon a kicsivel.”
Azonban kisbabát szülni még mindig női feladat. Sok esetben előfordul, hogy a nők gyorsan visszamennek szülés után a munkahelyeikre, gyermekeiket az apukákra hagyják, mondván, nincs abban semmi rossz, hiszen munkamegosztásra van szükség a mai világban. Magukra vállalnak olyan terheket, amiket anno a nagymamáink nem, és férfiakat is próbára tevő helyzetek elé állítják magukat a munkavállalás során.
A megváltozott feladatkörök, a munkahelyi feladatok megjelenése más családi munkamegosztást igényel, ami magával vonja a nemi szerepek felcserélődését. Mi történik ilyenkor a családi struktúrában? Sok esetben az édesapa, a férj női feladatkört lát el, a nő pedig családfenntartóvá válik, ami egy férfias attitűdöt és viselkedésformát eredményez. Sajnos ez a szexuális életben is érezteti a hatását. Érdekes Tamara esete, aki férjével mindkét felállást kipróbálta. Ő mesél a döntéseikről, amiket muszáj volt meghozniuk annak érdekében, hogy kapcsolatuk ne menjen ebek harmincadjára.
“Nem éreztem jól magam otthon”
“Amikor jött a kis Rozi, akkor elhatároztuk Tamással, hogy szülés után sietek vissza dolgozni, mert én sokkal többet kerestem, és anyagilag így járunk jobban. Minden nap Tomi volt a babával. Én a munkahelyemen hajtottam, de közben a lelkem azt érezte, hogy nem vagyok elég jó anya. Gondolni sem szerettem rá, és amikor hazaértem, és láttam a szimbiózist Rozi meg Tomi között, akkor iszonyú lelkiismeret-furdalás gyötört. Féltékeny voltam. Sokszor voltam ideges esténként, és rossz lett ettől köztünk a hangulat.
Akkoriban nem tudtam, miért vagyok dühös, csak azt éreztem, hogy nem érzem jól magam otthon. Az is zavart, amikor Tomi kedvesen elém tette az ételt, amit ő főzött. Szégyelltem magam, hogy nő létemre nem én teszem elé. Ráadásul nem találtam elég férfiasnak Tomit, nem igazán kívántam, ezért akkoriban a szexuális életünk is romokban hevert. Egész nap feszülten dolgoztam, az otthonlétet meg kudarcként éltem meg. Bántott, hogy a lányom első szava nem az »anya« volt, hanem az »apa«. Ekkor én éppen külföldi kiküldetésben voltam.
Ezután ültünk le beszélgetni Tamással, és hihetetlenül jó érzéssel töltött el az, hogy nem hibáztatott, nem szidott, hanem közösen törtük a fejünket azon, hogyan lehetne változtatni. Eldöntöttük, hogy ezek után én maradok otthon, és még ha kevesebb pénzért is, de ő megy el dolgozni. Azóta minden működik, én megnyugodtam, boldogan figyelem Rozi fejlődését és kiteljesedtem, mint nő. Mostanában már tervezzük a következő babát, akivel természetesen én szeretnék itthon maradni. Tamást mindig nagyon jó hazavárni, jó érzés nekem, hogy biztonságot ad és felnézhetek rá.”
Egy óra alatt gyenge nővé válni
Próbálom a helyzetet elképzelni. Filmként peregnek Tamara szavai. Felmerül a kérdés bennem, hogy vajon én képes lennék-e férfiként tekinteni a páromra ebben a helyzetben? Képes lennék-e megkívánni akkor, amikor napközben férfias erőbedobással próbálok helytállni a munkahelyemen a sok férfi között, este pedig erős nőként lépek be az ajtón, miközben ő a női feladatokat látja el hónapokon, netán éveken keresztül? Akkor meglátnám-e benne vajon a férfierőt és a szexust? Hogyan tudnék hirtelen gyenge nővé válni néhány óra leforgása alatt, ő pedig férfierőt sugárzó hímmé, aki mindent félredobva, férfiereje teljében hódít meg engem esténként?
Sok nő szívesen bevállalja a kihívásokat, hiszen jó érzés, hogy több területen lehetnek sikeresek. Ezzel bizonyítják önmaguknak és a világnak, hogy tehetségesek, kitartóak és erősek. Csakhogy sokszor nagyobb teljesítményt nyújtanak, mint a férfiak. Ugyanakkor érthető módon olyan párra vágynak, akire felnézhetnek. Ha azonban a férfi nem tud hasonló sikereket felmutatni, akkor előfordulhat, hogy már nem elég vonzó a nőnek, hiszen a nő nem érzi elég férfiasnak és szexinek.
Erős nők rendszeresen számolnak be arról nekem, hogy azt szeretik, ha a szexben a férfi dominál, ha erős kézzel markolják meg őket, ha nem kérdeznek, nem tétováznak, csak szeretik őket szenvedélyesen és odaadóan. Akkor nincsenek kétségeik, csak pihegnek és élvezik a férfierőt.
De mit teszünk ezért mi, nők? Elfogadjuk a férfiakat? Végiggondoljuk azt, hogy a túláradó erőnk képes lenyomni a férfierőt? Ha képesek lennénk néha gyenge nővé válni, beszélni az érzelmeinkről, magunkról, kétségeinkről, gyengeségeinkről, akkor talán a párunkban gyakrabban felébredne a biztonságot adó férfi. De ha kemények és erősek vagyunk, akkor ő nem érzi azt, hogy szükségünk van az általa adott biztonságra.
Sok olyan nővel beszélgetek, akik azt mondják, hogy ha az élet egyéb területein nem is, de a szexben szeretik, ha a férfi igazán férfi a talpán. Ha nem kérdez, nem habozik, egyszerűen csak szenvedélyes szerető. Csókol, határozottan letépi a ruhát, nem finomkodik, hanem a nyers férfierejét használja. Fordít így, fordít úgy. Egyszerűen szeretik azt érezni, hogy ellentmondást nem tűrően akarja őket a férfi. Nem tétován, nem bátortalanul, hanem az egyszerűség nemes értelmében egyértelműen és visszavonhatatlanul. Sokszor hangzik el a nők szájából, hogy ha már a hétköznapi életben a nő irányít, ő keresi a pénzt is, ő az aktívabb, akkor legalább a szexben élhesse azt meg, hogy milyen törékeny és meghódított nővé válni. Mert jó érzés az, hogy nő létükre végre nem nekik kell irányítani, hanem átadhatják magukat valakinek, aki biztonságot ad és képviseli az őserőt.
Ettől jól érzik magukat a kapcsolatukban is ezek az erős nők.
A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.
