Sztárok

Jakupcsek Gabriella: „Csiszárral mindent tudunk egymásról”

Jakupcsek Gabriella tipikusan az a közszereplõ, akirõl nagyon keveset lehet hallani. Ez nem véletlen, azt mondja, ma már nincs olyan médium, ahol szívesen mesélne a magánéletérõl.





FIGYELEM!
Ez egy páros interjú. A TV 2 Mokka című másorának műsorvezetőpárosa Jakupcsek Gabriella és Csiszár Jenő egymásról és közös munkájukról is nyilatkozott nekünk.

• Itt a Csiszár Jenővel készült interjút olvashatod! » 

Azt azért elárulta, mi volt élete egyik legnagyobb csalódása, és mesélt arról is, milyen együtt dolgozni Csiszár Jenővel.

– Rád is, és Csiszár Jenőre is jellemző, hogy véditek a magánéleteteket, általában szűkszavúan nyilatkoztok róla.

– Igen, ez azt hiszem, a rossz tapasztalatok miatt alakult így. Amíg lehetett úgy igazán mesélni – és ez nem volt olyan régen –, addig meséltem is, amennyit a jó ízlés megengedett. Soha nem titkoltam a férjemet, a gyerekeimet, csak éppen szemérmes vagyok. Másrészt létezik olyan is, hogy önkorlátozás – ezalatt azt értem, hogy nem feltétlenül szeretnék közösséget vállalni azokkal, akikkel adott esetben egy magazinban szerepelnék. És ott van az is, hogy ezeknek a történeteknek nem csak egy szereplője van. És amikor már ott van még egy ember, akkor nem tehetem meg, hogy kellemetlen helyzetbe hozom. Értük felelősséggel tartozom, amikor nyilatkozom.











Névjegy


Név: Jakupcsek Gabriella
Születési idő: 1963. január 18.
Csillagjegy: bak
Végzettsége: ELTE, bölcsészkar, művészettörténet szak
Kedvenc színésze: Jack Nicholson
Kedvenc tévéműsora: Nincs 
– Ha valaki rád néz, látja, hogy sugárzol, jól érzed magad a bőrödben.

 
– Igen, nagyon jó életet élek, színesebbet, gazdagabbat, mint sokan gondolnák. Csak éppen nem látod mindennap az újságban, hogy a WC-n eszem a kaviáros szendvicsemet.

– Amikor azon gondolkodtatok, hogy ki legyen a műsorvezetőtársad a Mokkában, miért pont Csiszár Jenőt javasoltad? Ha jól tudom, korábban nem is dolgoztatok még együtt.
 
– Igen, de az az igazság, hogy három olyan férfi van a szakmában, akivel mindenképp szeretnék egyszer műsort vezetni. Ebből az egyik egy másik műsort vezet, a másik pedig épp elhagyta a csatornát. Azon gondolkodtam, hogy ki az a férfi, akivel fizimiskára is összeillünk. És Jenő szimpatikus volt, érzékeny, férfiként működik a partnernőjével szemben, és ez a médiában nem megszokott dolog. Amikor először meghallotta, hova hívom, azt hiszem, őszintén megijedt.

– Szóval a külseje miatt…

– Nem csak a külseje miatt, de nagyon fontosnak tartom, hogy ha valaki ránk néz, korszerű képe legyen. És a kor-szerűt itt szó szerint értem. Másrészt pedig úgy éreztem, hogy Jenő az elmúlt öt év alatt, amit külföldön töltött, nagyon izgalmas személyiség lett. Már korábban is beszélgettünk arról, hogy együtt szeretnénk dolgozni, eredetileg rádiót szerettünk volna csinálni.

– Az fontos volt, hogy férfi legyen a műsorvezetőtársad?

– Nagyon is. Fontos, hogy egy pasi üljön mellettem. Sok olyan helyzet van, amit a nőiességemmel tudok csak kezelni. És a férfi-nő reakcióknak munka közben működnie kell.

– Milyen vele együtt dolgozni?

– Az első pár hónapban láttam rajta, hogy sok volt benne a megfelelési vágy, de most már sokkal oldottabb. A dolgokra máshogy kell odafigyelni ebben a műfajban, és ebbe bele kell jönni. De belejött. És jó érzés volt, hogy közben sokszor hagyatkozott a véleményemre.

– Van olyan dolog, amit nehezen viselsz vele kapcsolatban?

– Nincs igazából. Vagy ha van is ritkán, akkor azt egy perc alatt rendezzük. Nekem az a véleményem – és ez például a házasságban is így működik szerintem –, hogy soha nem szabad haraggal lefeküdni. Fontos, hogy az egyik be tudjon menni a másikhoz, és azt tudja mondani, hogy bocs. Bár manapság inkább üzengető férfiak vannak, nekem mégis ez a szimpatikus megoldás. Jenővel a munkakapcsolatunk tényleg hétről hétre fejlődik.

– Kiegészítitek egymást?

– Igen, bár a habitusunk nagyon is különböző. Én toleránsabb vagyok, Jenő viszont gyakran észrevesz olyan dolgokat, amiket én nem. Én türelmes vagyok, nyugodt, ő hirtelen haragú, és azonnal kimondja, amit gondol.

– A munkakapcsolaton kívül alakult ki köztetek barátság?

– Egyikünk sem az az összejárós fajta, de azért mindent tudunk egymásról. És persze volt már olyan, hogy elmentünk együtt vacsorázni, és voltam már náluk Szigligeten is.

– Csiszár azt mondta rólad, hogy áldott jó szíved van.

– Az a baj, hogy ez azért gyakran elvisz rossz irányba. Érzelmi dolgokban például nem tudok nemet mondani.





– Úgy érted, ezt ki is szokták használni?


– Igen, de ha észreveszem, nagyon be tudok gőzölni, olyan leszek, mint egy tigris. Nincs olyan dolog, amit velem ne lehetne megbeszélni. És egyetlen dolog van, amit nem viselek: a sunyiság.

– Kevesen tudják rólad, hogy jártál két évig a Színművészeti Főiskolára. Miért csak két évig?

– Azt akkor óriási kudarcnak éltem meg. Arról volt szó, hogy rájöttem, hogy a színészet nem nekem való dolog. Ahhoz, hogy valaki jó színész legyen, képesnek kell lennie minden egyes szerepben levetni az egyéniségét, és átalakulni. Én viszont mindig minden szerepben csak magamat adtam. Az volt a nehéz egyébként, hogy én ezt már sokkal korábban észrevettem, mint a környezetem. Csak az egy kivételezett helyzet volt, amiben az ember nehezen mond le dolgokról.

– És utána mihez kezdtél?

– Egyből átjelentkeztem a bölcsészkarra.

– Azóta soha nem fordult meg a fejedben, hogy színészkednél?

– Pont most Jordán Tamás meghívott Pécsre, hogy szerepeljek egy darabban, amit Gothár Péter rendez. Amikor felhívott, hevesen elkezdett dobogni a szívem és ugrándoztam körbe a szobában. De aztán beugrott, hogy hogy gondolhatom ezt komolyan. Nem tudnék rá elég időt szánni, nem tudnám beilleszteni a hajnali felkelésekbe.

– Tehát egyértelműen nem?

– Nem, egyáltalán nem vetem el az ötletet, és szeretném, ha Jordán sem felejtene el. De szeretném ezt a dolgot 100 százalékosan megélni, és ez most nem menne. Azért mindentől függetlenül máig nem tudom, hogy jól döntöttem-e…

– Milyen tévés műfajban érzed magad leginkább otthon?

– Nem a műfajon van a hangsúly, hanem a műfaj és a személyiség találkozásán. Meg azon, hogy valaki jókor kap-e meg egy műsort. A talk show-k között is annyi fajta van, mint autóból a Trabanttól a Rolls Royce-ig.

– Azt olvastam, hogy van egy talk show, amit te vezettél, de dobozban maradt, soha nem került adásba. Mi történt?

– Az még akkor volt, amikor indultak a kereskedelmi tévék. Még nem volt egyáltalán semmilyen beszélgetős műsor egyik adón sem, ez lett volna a legelső. 29 részt vetünk fel, engem lényegében ezért hívtak ide dolgozni. Egyik nap azonban, két felvétel között jött a tulajdonos, és közölte, hogy nincs rá pénz, hogy leadjuk. De aztán a Jakupcsek show kárpótolt érte.





•  Tipp: Sztárok kattintásnyira »

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top