Agatha Christie népszerűségét leginkább abban lehet mérni, hogy több évtizede ő tartja a legtöbb példányszámban eladott könyvek rekordját Shakespeare mellett. Csak a Biblia ért el eddig nála nagyobb sikert. Az írónő nemcsak könyveivel, hanem színpadi darabjaival is tarolt: ő az egyetlen, akinek művét, az Egérfogót a leghosszabb ideje, 62 éve játsszák a premier óta megszakítás nélkül és töretlen sikerrel a világ színházaiban. Élete munkájának elismeréseként 1971-ben lovaggá ütötték.
Ő maga ennek ellenére rendkívül visszahúzódó életet élt. Szinte iszonyodott a feltűnéstől és a nyilvánosságtól, még híres íróként is sokszor kitért az interjúk elől. Az olvasók a mai napig imádják, devoni otthona mára zarándokhellyé vált a rajongók számára. Életéről számtalan film és könyv született, mindenki páratlan sikerének titkát próbálja felfedni.
Háborúból a világhírnévig – Maga mögött hagyta azt, aki nem bízott benne
Agatha az első világháború ideje alatt ápolónőként dolgozott, majd egy gyógyszer-laboratóriumban. Akkor ötlött fel benne először a gondolat, hogy mérgezéssel elkövetett bűncselekményekről írjon, amelyekre egy detektív derít fényt. Így született meg a híres Hercule Poirot, a fantasztikus belga nyomozó, aki a történet szerint a háború viszontagságai elől menekült Angliába.
Azt hinné az ember, hogy a jelentkezők egymást taposták a könyv kiadása miatt, valójában azonban először senki nem akart vele foglalkozni. Végül 1920-ban jelent meg Agatha első regénye a Bodley Head kiadásában. Ezután már bánhatták döntésüket az elutasító kiadók, hiszen Agatha nélkülük indult el a siker felé vezető úton.
“Egocentrikus, dilis alak” – utálta Poirot-t
Mary Westmacott álnéven romantikus regényekkel is próbálkozott, de az igazi sikert bűnügyi történetei hozták meg számára. A Poirot, a Miss Marple és a többi különleges karaktere megdönthetetlen kultuszt teremtettek. Szinte megdöbbentő, hogy ennek ellenére ki nem állhatta a saját maga által kreált nyomozót, Poirot-t.
Naplójában elviselhetetlennek nevezte, és úgy érezte, hogy Poirot “egy egocentrikus, dilis alak”. Ellenállt a kísértésnek, hogy elpusztítsa a népszerű belgát, mert úgy vélte, az a munkája, hogy előállítsa azt, amit a közönség szeret, és ha a közönség Poirot-nak drukkol, hát életben hagyja őt.
Vele ellentétben Miss Marple-t kedvelte. Talán azért is, mert olyan nőkről formálta meg, mint saját nagymamája és az ő régi barátnői. Miss Marple igazi vénkisasszony, aki minden bűncselekményt párhuzamok segítségével old meg, hiszen szerinte az emberi természet nem változik, csak a körülmények.
Összeomlás – máig rejtély, mi történt
Aki a fél életét kitalált történetek között tölti, annak nem csoda, ha néha a való életben is megszalad a fantáziája, és egészen furcsa dolgokat művel. Így volt ez akkor is, amikor Agatha, ihletet merítve bűnügyi regényeiből, két hétre eltűnt első, hűtlen férje, Archibald Christie pilóta elől. Közös gyermekük születése után ugyanis Archibald bevallotta, hogy egy másik nőbe szerelmes, és el akar válni. Ezzel egy időben az írónő elveszítette édesanyját is, ez volt az utolsó csepp a pohárban.
Agathának egyik pillanatról a másikra nyoma veszett. Eltűnésének híre futótűzként terjedt, de a megtalálására indított nyomozás majdnem két hétig eredménytelen volt, végül az észak-yorkshire-i Harrogate szállodában találtak rá. A korabeli elbeszélések alapján nem tudta, hogyan került oda, nem emlékezett semmire, és egy bizonyos Mrs. Neele-nek hitte magát. Állítólag ideg-összeroppanást szenvedett, és kezelésre szorult az eset után. Mások szerint azonban csak hűtlen férjét akarta szándékosan bosszantani a történtekkel, akitől végül nem sokkal később elvált.
A “föld alatt” lelt rá bombaötleteire
 |
| Agatha Christie és férje Max Mallowan |
Agatha 40 évesen ismerte meg második férjét, a nála 11 évvel fiatalabb régészt, Max Mallowant. Bár a férfi több alkalommal félrelépett, kitartottak egymás mellett. Agathának igencsak tanulságos volt elkísérnie férjét az ásatásokra, hiszen ezeken az expedíciókon Max értékes leletekre, Agatha pedig sikeres regényötletekre bukkant. Így például egy-egy feltárás után születtek meg a Gyilkosság Mezopotámiában és a Halál a Níluson című bestsellerek.
Ez lenne sikerének titka?
Agatha Christie munkájának logikájára és sikerére számos verzió született, hiszen sokan felfoghatatlannak tartják, hogyan képes valaki könnyedebb témában is maradandót alkotni. Egyesek szerint könyveit először végig megírta, majd utána találta ki, hogy ki a gyilkos, és ennek megfelelően dolgozta át a fejezeteket. Életrajzírói azonban ezt cáfolják. Szerintük a történeteket komplexen agyalta ki, és utána vetette papírra. Ezért is olyan utánozhatatlanul zseniális. Na és persze azért, mert a vérengző, gyomorforgató leírások helyett civilizáltan mutatja be a bűncselekményeket.
Halhatatlan műveivel nem csupán az olvasókat, hanem a mozifilmek és színházi előadások szerelmeseit is meghódította. A filmváltozatokban sztárok sora vonul fel, akik megtiszteltetésnek érezték, hogy eljátszhatták egyes karaktereit, többek között Elizabeth Taylor, Geraldine Chaplin és Tony Curtis.
“Végrendeletet” írt kitalált szereplői számára
Szinte hihetetlennek tűnhetne, ha nem Agatha Christie-ről van szó, hogy valaki előre eltervezze, mi történik abban az esetben az olvasóival és a szereplőivel, ha ő meghal. Már a második világháború idején, karrierje csúcsán megírta utolsónak szánt regényeit: a Függöny: Poirot utolsó esetét és a Szunnyadó gyilkosságot, amelyeket két nagy nyomozója utolsó ügyeinek szánt. Harminc évig lapultak a fiókjában, illetve egy széfben, mire napvilágot láttak, amikor az írónő már úgy érezte, nem képes többé az írásra. Így búcsúzott halála előtt három évtizeddel az olvasóitól.
Források:agathachristie.com; amousauthors.org; The Guardian; Telegraph.co.uk
