| A hashtag- (a közösségi médiában használt egyszerű címkerendszer – a szerk.) interjú lényege, hogy az adott hírességnek nem kérdéseket teszünk fel, hanem hashtageket adunk, ő pedig gondolataival, kedvenc idézeteivel, fotóival vagy videóval “válaszol” egy-egy hashtagre. |
#évzáró
Az általános iskola vége jut eszembe, és a ballagás, ami az eddigi életem egyik legmeghatóbb élménye. Imádtam az akkori osztályomat, tudod, talán pont emiatt volt annyira nehéz otthagyni őket. Ellenben amióta gimnazista vagyok, nagyon szeretem az évzárókat, mert az egyúttal a nyár kezdetét jelenti.
#egészségesélet
Anyukám fitneszedző, ezért nagy hangsúlyt fektet az egészséges életmódra, és próbál rám is hatni. Igyekszem betartani a dolgokat, az edzés mellett arra is odafigyelek, hogy mit és mennyit eszem, nyilván nem arról van szó, hogy mindent megvonok magamtól. Nagyon édesszájú vagyok, a csokiról például képtelen lennék lemondani!
#feelsoright
Július közepe-vége felé érkezik a következő dalom, amely a Feel So Right címet kapta, és már le is forgattuk hozzá a videoklipet. Egy nagyon jó hangulatú, kicsit country popos nótáról beszélünk, ami – a We All-hoz hasonlóan – angolul íródott, egyébként ezen a vonalon szeretnénk továbbhaladni a későbbiekben is. A videoklipről annyit, hogy kicsit hippi stílusú és a nyári szabadságérzést adja vissza.
#önállóélet
Győri vagyok, de az utóbbi időben nagyon sokat járok Budapestre, ha minden jól megy, a főiskolát is itt fogom majd elkezdeni – na persze csak miután elvégeztem a gimnáziumot, ami még két év. Amikor épp fent vagyok, valahogy meg kell oldani a lakhatásomat, ugyanis folyamatosan szállodában aludni nem épp a legjobb. A szüleim úgy döntöttek, hogy – mivel a későbbiek folyamán is itt fogok élni – vásárolnak egy lakást.
#ranglétra
Hatéves koromban kezdtem el énekelni, de igazából mindig érdekeltek a művészetek, a szüleim – annak ellenére, hogy semmi közük nincs a zenéhez – folyamatosan vittek koncertekre, színházba. A zenei pályafutásom tizenöt éves koromban kezdődött, mégpedig úgy, hogy feltöltöttem egy videót a netre, amin én énekeltem. Egy zenei menedzser megtalálta, megkeresett, és elkezdtünk közösen dolgozni. Aztán készítettünk egy feldolgozást és egy videoklipet Heincz Gábor “Biga” Learning to let go című dalához, és ezt követően keresett meg a jelenlegi menedzserem a We All című dallal. Titkon bíztam benne, hogy ez a nóta meghozza majd az előrelépési lehetőséget, és szerencsére így is történt. Érdekesség, hogy még jóval A Dal előtt indultam az Europop fesztiválon, tehát bizonyos szinten mindig volt valami kötődésem az Eurovízióhoz.
#család
Kis családom van, szerencsére mind a szüleimmel, mind pedig a nagyszüleimmel nagyon jó a kapcsolatom, a keresztlányomat is imádom. Egyébként egyke vagyok, emlékszem, régebben nagyon szerettem volna egy védelmező bátyót, vagy pedig egy ikertestvért. (Nevet.)
Bogi keresztlánya
#fesztivál
Életemben először most jártam a VOLT fesztiválon, ami óriási élmény volt a számomra: rengeteg külföldi és magyar ember, ismerősök és ismeretlenek tomboltak együtt, nagyon király volt az egésznek a hangulata. Rengeteg koncertet végighallgattam, főleg magyar előadókat – például Rúzsa Magdit, Majkát, a Hősöket – néztem meg, emellett pedig volt szerencsém találkozni egy igazi világsztárral, Birdyvel is, akinek – a Quimby zenekar egyik tagjával közösen – átadtuk az aranylemezt. Képzeld, annak ellenére, hogy a világon szinte mindenhol ismerik, rendkívül közvetlen volt, simán el tudtam volna képzelni, hogy a fesztivál után elmegyünk együtt moziba, vagy valami hasonló.
Bogi és Birdy
#szerelem
#Győr
Ott nőttem fel és ott töltöm a mindennapjaimat – kötődöm a városhoz, már csak azért is, mert ott él a családom és a barátaim. Nemrég rendezték meg a győri Nyárnyitót, ahol több tízezer ember előtt énekelhettem. Maradandó élmény, ez biztos, amikor ennyi ember előtt dalolsz, úgy érzed magad, mintha valami óriási rocksztár lennél.
#példakép
A szüleim. Számtalan dolog miatt felnézek rájuk, édesanyámra például azért, amit elért az életében, és ahogy csinálja a dolgait. Példaértékű.
#filmszerep
Az Eurovízió előtt kaptam egy nagy lehetőséget, ugyanis szerepelhettem Szabó István Indián című filmjében. Óriási tapasztalat volt számomra, megtanultam például, hogy mikor melyik kamerába kell nézni, mindezt pedig az Eurovízión kamatoztatni tudtam. Az elején kissé tartottam tőle, hogy vajon nem-e leszek nagyon béna, de szerencsére egyáltalán nem lógtam ki a sorból, nem történt meg az, hogy miattam százszor újra kellett venni az adott jelenetet. Szerettem az egészet, jó volt profi színészekkel együtt dolgozni – ha a jövőben lesz hasonló lehetőségem, biztosan élni fogok vele. A filmben Lilit alakítottam, egy kissé flegma, odamondogatós és amolyan igazi, feltörekvő tinilányt, aki bárkin átgázol azért, hogy elérje a célját – na, én nagyon nem vagyok ilyen, sose tartoztam ebbe a kategóriába.
#alkohol
(Nevet.) Én még kiskorú vagyok, de egyébként sem szeretem az alkoholt – ez nem álszentség, tényleg így van. Akárhányszor szórakozni megyünk, az ismerőseim mindig nevetnek rajtam, pontosabban azon, hogy szinte egyáltalán nem iszom, maximum egy macifröccsöt. Viszont annak ellenére, hogy nem fogyasztok alkoholt, tudok önfeledten bulizni, nemegyszer előfordult már, hogy azt hitték, felöntöttem a garatra, mert annyira jól szórakoztam.
