1945. május 8-án Londonban a brit miniszterelnök, Sir Winston Churchill bejelentette, hogy Európában véget ért a II. világháború. A királyságban százezrek ünnepeltek az utcán, a legnagyobb a tömeg a Buckingham-palota előtt gyűlt össze. “Lássuk a királyt! Lássuk a királynét!” – skandálták hálából a királyi pár, VI. György és Erzsébet királyné, a későbbi anyakirályné felé, akik a legnagyobb bombázások közepette sem voltak hajlandóak elhagyni az országot, és a gyermekeiket, Erzsébet hercegnőt, a mai II. Erzsébetet, és Margit hercegnőt sem hagyták Kanadába küldeni.
“A gyermekek nem mennek nélkülem, én nem megyek a király nélkül, a király pedig sohasem fogja elhagyni Nagy-Britanniát” – mondta egykor a királyné. Ezt meghálálva gyűlt össze a tömeg a palota előtt, erkélyéről pedig hol a királyi pár és 19, illetve 16 éves gyermekeik, hol öten, Sir Winston Churchill-lel kiegészítve integettek nekik. Erzsébet autószerelőként dolgozott a háború végén, ő katonai egyenruhájában jelent meg a balkonon.
Erzsébet és Margit a világháború hat éve alatt a családi kastélyokban, szigorúan védve, gyakorlatilag elzárva éltek. Tanultak, pantomimet, színdarabokat adtak elő, időről időre bátorító szózatot intéztek az ország gyermekeihez. A háború végén különös kéréssel álltak elő, megkérték szüleiket, hogy ők is ünnepelhessenek a britekkel London utcáin.
Itt kezdődik a májusban moziba kerülő, A Royal Night Out című film, melynek előzetese már az interneten is meglátható. Mint a legtöbb történelmi eseményt feldolgozó mozi, ebben is sok a kitaláció, de azért van némi hiteles alapja. A királyi pár valóban elengedte a lányokat hosszas könyörgésüket hallva – több fiatal katonatiszt kíséretében. Erzsébet ekkor már szerelmes volt Fülöp hercegbe, későbbi férjébe, de ő még a csendes-óceáni hadszíntéren egy rombolócirkáló hajó parancsnokaként szolgált.
Bár a filmben nem, a valóságban a hercegnők parókát húztak és mesterien álcázták magukat, és senki, de senki sem ismerte fel őket. Remekül szórakoztak, életükben először buszoztak, beültek szórakozni, táncoltak az utcákon, beszélgettek az emberekkel és a filmmel ellentétben semmi verekedésbe nem kerültek, majd hajnalban visszatértek a palotába. Ez volt az egyetlen éjszaka 89 év alatt, legalábbis amiről tudunk, amikor II. Erzsébet felszabadultan, mindenféle védelem nélkül a közemberek között eltölthetett pár órát, és úgy érezhette, egy közülük. A királynő később lánykora legizgalmasabb napjának nevezte 1945. május 8. éjszakáját.
