Francia komédiától a brit thrilleren át a hollywoodi blockbusterig mindenféle eredetű és műfajú filmben sikeres volt, játszott a világháborúban halottnak nyilvánított kedvese után nyomozó lánytól Coco Chanelig Audrey Tautou mindenféle karaktert, de a legtöbben még ma, a negyvenedik születésnapján is 15 évvel ezelőtti sikerfilmje, az Amélie csodálatos élete különc címszereplőjével azonosítják. Ezt a keresztet már valószínűleg nyolcvanéves koráig sem dobja le a válláról, és ehhez vajmi kevés köze van annak, hogy ő szintúgy igazi csodabogárként éli a maga csodálatos életét – de ettől még tény, hogy az önmagát is vadócnak valló Audrey Tautou többé-kevésbé mindig pont az ellenkezőjét teszi annak, ami várható volna, aztán mindig kiderül, hogy neki pontosan így jó.
Ha úgy vesszük, már karrierje hajnalán is ezt bizonyította, ugyanis szájsebész édesapja és tanár édesanyja egyáltalán nem repestek az örömtől, amikor kiderült, hogy lányuk a színészi pályával próbálkozna – inkább csak ráhagyták a dolgot, mert belátták: a tanulmányi eredményei elég jók hozzá, hogy ha úgy alakul, tegyen egy sikertelen kitérőt. Ő viszont rájuk cáfolt, ugyanis a Cours Florent színésziskolában folytatott tanulmányai, néhány tévés megmozdulás és pár jól sikerült tehetségkutatós szereplés után 23 évesen bekerült a César-díjas Vénusz szépségszalon szereplőgárdájába, két évvel később pedig Jean-Pierre Jeunet-nek köszönhetően elintézte magának a világhírt is az Amélie-vel.
Audrey a Vénusz szépségszalon bemutatóján
Hátat fordított Franciaországnak, majd Európának is
A logikus lépés ezután nyilván az lett volna, hogy a) Jeunet házi színészévé válik, vagy b) örökre beskatulyázza magát a furcsa lány szerepébe, úgyhogy Audrey Tautou nyilván egyikkel sem próbálkozott: a rendezővel filmet mindössze egyszer forgatott azóta (Hosszú jegyesség), ami pedig a lökött karaktereket illeti, pár hasonló(nak mondható) próbálkozás (Isten nagy, én kicsi vagyok, Szeretni bolondulásig) után elhúzta a csíkot Angliába, hogy egy útlevélért még a veséjét és a szüzességét is beáldozó londoni török bevándorlót alakítson a drámának és thrillernek sem utolsó Gyönyörű mocsokságokban. Nesze neked.
Audrey Tautou és Jean-Pierre Jeunet
Nem egész két évvel a nagy áttörés után tehát kész is volt a klasszikus európai színésznő, aki bármilyen komolyan vehető szerepben képes nagyot domborítani, és ezért hatalmas elismerésben is részesül – vagyis egy hollywoodi film a legutolsó dolog, amire szüksége van. Kézenfekvő tehát, hogy a saját bevallása szerint felnőtté harmincévesen váló Tautou következő húzása egy irgalmatlan amerikai kasszasiker volt Tom Hanks oldalán A Da Vinci-kód képében, aminek a forgatásán ráadásul (ezt is ő mondta, nem mi) sokáig pontosan olyan ostobán viselkedett, mint bármelyik tipikus rajongó, aki életében először összetalálkozik egy igazi nagy sztárral. Mindenesetre ezt a kihívást is hibátlanul teljesítette, úgyhogy megnyílt számára az út az álomgyárba is.
Audrey Tautou és Tom Hanks Cannes-ban
Aztán Hollywoodot is otthagyta
Audrey Tautou pedig természetesen sarkon fordult, és visszament Franciaországba olyan rendes európai filmeket készíteni, mint a Coco Chanel, a Boris Vian regényéből forgatott Tajtékos napok vagy a Nathalie második élete. Nem mondja, hogy soha többet Hollywood, sőt egy csomó rendezővel szívesen dolgozna arról a tájékról, de hát ő azért mégiscsak egy francia színésznő (vagy akár I. Audrey Tautou, az európai romkomkirálynő), és ami azt illeti, szerinte rá sem gondolnak olyan gyakran az amerikaiak, amikor szereplőket válogatnak. Világos, nem?
Audrey Tautou és Romain Duris a Tajtékos napokban
Még néhány cikcakk
Hát persze. Akárcsak az, hogy ilyen karrierrel a háta mögött, meg a Chanel No. 5 aktuális nagyköveteként klipben vállal szerepet, mint valami kezdő színésznő. Ráadásul nem is egy mainstream popelőadó, hanem a Franciaországban népszerű brit énekes-dalszerző, Charlie Winston kedvéért.
És az is teljesen kézenfekvő, hogy legközelebb meg beül az egyik legmenőbb brit showman, Jonathan Ross műsorába, majd lendületből közli tört angolsággal, hogy neki ez nem az anyanyelve, úgyhogy nem fogja minden viccnél nevetgélve venni a lapot.
És a rejtélyes magánélet
De hát Audrey Tautou már csak ilyen. Azt mondja, szeret a fellegekben járni, de azért nem Amélie; világsztár, de tart a rivaldafénytől, sőt még ma is meglepődik, ha egy neves rendező vele akar dolgozni; megjárta Hollywoodot, de visszajött… És mintegy mellesleg úgy csinálta végig az egészet, hogy a magánéletéről szinte semmit nem tudni, egykori partnereit még a fekete öves celebszakértők se nagyon tudnák megnevezni, házasságig vagy gyerekvállalásig pedig senkivel nem jutott. Mi sem természetesebb tehát, hogy most, a negyvenedik születésnapja tájékán, amikorra már mindenki belenyugodott, hogy ő egy zárkózott szingli, a hírek szerint jegygyűrűt ment vásárolni a barátjával – amit aztán persze azonnal meg is cáfoltak.
Mit is mondhatnánk? Az újabb kitűnő szerepek mellett alig várjuk a további fordulatokat is, minden fronton. Még úgy kétszer negyven évig.
