Sorozatcunami dúl a magyar televíziózásban, amióta a tévék rádöbbentek, hogy egy költséges műfajba bizony be kell fektetni. A napi szappanopera és a heti drámasorozat után elkészült az első magyar telenovella is. A műfajról először a José Armandók és Luceciták világára asszociáltam, ahol giccses papírmasé díszletek között derül fény vérfertőző szerelemre, eltitkolt törvénytelen gyerek álnéven történő visszatérésére vagy éppen a gonosz ikertestvér körmönfont bosszújára. Pedig a telenovella valójában olyan romantikus szálban gazdag sorozat, amelynek hosszát nem elsősorban a nézői érdeklődés határozza meg, hanem egy kerek, zárt történet, amelynek nemcsak eleje, vége is van.
Nos, a magát idesoroló Oltári csajok kétségkívül egy romantikus napi drámasorozat alázenélt, kikacsintó belassításokkal és nem kevésbé önironikus lírai hajrázásokkal, sok külső jelenettel, amelyek Budapestet éppen olyan menő helynek ábrázolják, mint a Társas játék, az Aranyélet vagy éppen a Válótársak.
Pestre vágyik a három nővér
Három nővér a fővárosba vágyik – nem, ez nem Csehov: Olgával, Irinával és Másával szemben az Erdész lányok meg is érkeznek, hogy megtalálják a szerelmet, a boldog életet. Igaz, Gödöllőről ehhez azért nem kell akkora bátorság.
A jobbára még országosan ismeretlen fiatalokból és néhány nevesebb színészből (Szabó Gabi, Dózsa Zoltán, Hűvösvölgyi Ildikó) álló szereplőgárda felsorakoztatja a kötelező karaktereket a hebrencs „helyes lánytól” (Erdész Piros – Michl Juli) a romantikus hősnőn (Erdész Hajnal – Hartai Petra) és a cinikussá savanyodott legidősebb lányon (Erdész Angéla – Horváth Sisa Anna) át a pénzes és nagylelkű Tünde néniig (Hűvösvölgyi Ildikó). Ő tengerbe veszett egykori szerelmét gyászolja, akiről azt sem lehet kizárni, hogy még a tizedik epizód előtt feltűnik nagyon is életben, egy megfáradt taxisofőr alakjában. Vagy valami ilyesmi. És ott van a lírai szerelmes férfi (Hegyi János – Dér Zsolt), persze nem a nyerő vőlegényi pozícióban, hiszen azt természetesen egy seggfej (Jaskó Bálint) foglalja el. De hát van még idő ezen változtatni, a motoron száguldó ismeretlen, hős lovag (Herczeg Kornél – Ember Márk) is hamar újra megjelenik még a kishúg közelében, működnek a véletlenek… Az első epizód – ahogy ez lenni szokott – a szereplők karakterbe hozásával, tabló jellegű bemutatásával telik. A műfajra jellemzően jól különválnak a jók és a rosszak, az apa például simlis alak (Dózsa Zoltán), a leendő após meg egy idegesítő fráter.
José Armandót máshol keressétek!
Fordulatokból már az az első részben sincs hiány, vőlegény félrelép, nem is akárkivel, szóval lesz itt még miért bűnhődni. És persze biztosan kiderül néhányakról, hogy nem azok, akiknek magukat mondják. Például beszédes, hogy a szegény házgondnok srácnak egy használt MZ helyett elég komoly motorja van, vagy igazi álomállás folyosót súrolni a Horváth Mihály téren, vagy alternatív bevételi forrásai is lehetnek a ló helyett két keréken megjelenő Herczegnek.
Ami a színészi munkát illeti, nincs semmi igazán említésre méltó, senki nem zavaróan civil vagy irritálóan modoros. Fegyelmezetten szolgálják a történetet, nincsenek one man show-k.
Nővérek közt
A telenovella showrunnere Kalamár Tamás, a Barátok közt egykori producere még azokból az időkből, amikor a szereplők még nem változtak őrült pszichopatává. Az Oltári csajok történetvezetésének erőssége, hogy magyar írók magyar világot teremtettek, a túlzások a mesebeliségből és nem abból erednek, hogy idegenből rosszul sikerült az adaptálás. Az eljegyzés után még a George Michael- és Michael Jackson-poszterekkel ékesített „papahotel” vendégszeretetét élvező párban például sokan magukra ismerhetnek a Lajtán innen. A storyline jól válogatott sémái itt-ott ismert romantikus komédiákra utalnak vissza, a zeneválasztás is idézetekkel van tele, érződik, hogy semmi sincs véletlenül. Az alkotók kulcsokat szórnak elénk, már csak a zárat kell hozzájuk megkeresni.
Ha a folytatás olyan lesz, mint amilyen ígéretes a pilotepizód volt, én bámészkodó nézőként biztosan ott leszek azon a fényes esküvőn az utolsó részben. De vajon ki áll majd az oltár előtt?