Abban talán nincs semmi szokatlan, ha egy gyerek ugyanazt a foglalkozást választja, mint az édesapja vagy az édesanyja, de ha öt gyerekből öt ugyanazt a szakmát választja, az már több mint gyanús. Joggal hihetnénk azt, hogy Arquette anyu és Arquette apu tudatosan a színészi pálya felé akarta terelni a gyerekeit, de a legismertebb gyerek, Patricia szerint ez nem is állhatna távolabb az igazságtól.
Anyu és apu nem akarta, hogy színészek legyünk. Túl jól ismerték azt, milyen kiszolgáltatott szakma ez, és milyen nehézségek várnának ránk, ha ezt választjuk.
Ennek ellenére már fiatalon megfertőzték a gyerekeiket a színészet szeretetével, és gyerekként többen közülük szerepeltek reklámokban, játszottak iskolai darabokban a legidősebb fiútestvér, Richmond pedig a kamerájával állandóan filmeket készített otthon, melynek a tesói voltak a főszereplői. Szívesen megnéznénk ezeket a gyerekkori zsengéket, de az a helyzet, hogy már nincsenek meg: a család folyton költözködött, és a cuccaik nagy részét sikeresen hagyták el két lakás között.
Hippi népség
Az Arquette (a család francia-kanadai származású, az eredeti nevük Arcouet) gyerekeknek eleinte nem lehetett könnyű dolga. A gyerekkoruk egy részét Virginia államban, egy hippi kommunában töltötték, a szüleik – főképp az aktivista édesanyjuk, aki még Martin Luther Kinggel is találkozott – folyton tüntetésekre jártak, szóval nem mondhatjuk azt, hogy átlagos gyerekkoruk volt. Később Chicagóba költöztek, ahol már egy fokkal hagyományosabb életmódra rendezkedtek be. A szülők sosem voltak híresek arról, hogy jól bánnának a pénzzel, így amikor megláttak egy régi, óriási méretű kúriát, elérhető bérleti díjjal, azonnal beköltöztek oda, megfeledkezve arról, hogy egy nagy épület nagy rezsiköltséggel jár, és télen ki is kell fűteni egy ekkora házat. A csőd fenyegető árnya egyfolytában ott lebegett a fejük felett, ráadásul az apjuknak folyton meggyűlt a bajuk az alkohollal, édesanyjuk pedig a hirtelen, indulatos természetével kergette őrületbe sokszor a családot. Nagyrészt ennek volt köszönhető, hogy a gyerekek az első adandó alkalommal kirepültek otthonról, amikor csak lehetőségük volt rá. És mivel a család Chicago után Los Angelesbe költözött, nem csoda, hogy a szórakoztatóipar fővárosában mindannyian a szórakoztatóiparban próbáltak szerencsét.
Courteney Cox Arquette, karjában Coco Riley Arquette, férje David Arquette, Thomas Jane és felesége Patricia Arquette, Alexis Arquette, Richmond Arquette, Zoe Sidel és anyja Rosanna Arquette (Fotó: Mark Mainz/Getty Images for AFI)
Esély a sztárságra
A színészkedés a vérükben volt, lévén az Arquette kölykök már harmadik generációs színészgyerekeknek számítottak. Apai nagyapjuk, a dinasztia alapító Cliff Arquette az ötvenes években népszerű tévés színésznek és komikusnak számított, édesapjuk, Lewis Arquette pedig a The Waltons című tévésorozat főszerepével szerzett magának hírnevet a hetvenes évek végén. Édesanyjuk, Brenda Olivia „Mardi” minden lében kanál nő volt. Verseket írt, színházat vezetett, színészkedett, színészetet oktatott, aktivista volt és még terapeutaként is dolgozott.
Sokáig úgy festett a dolog, hogy a család legidősebb gyerekéből, Rosanna Arquetteből lesz sztár. A nyolcvanas- és kilencvenes években olyan kultfilmekben kapott nagy szerepet, mint a Kétségbeeseve keresem Susant (egy időben állítólag megsértődött azon, ha az újságírók megint csak Madonnáról kérdezték), a Lidérces órák Martin Scorsesevel vagy Luc Besson gyönyörű mozija, A nagy kékség, sőt egy kisebb szerepben még Tarantino Ponyvaregényjében is feltűnt, a nagy áttörés mégis elmaradt. Erre több magyarázatot is találhatunk. Az egyik az, hogy kevés filmje bizonyult anyagilag sikeresnek, és a rossz szerepválasztásai egy idő után bebetonozták a B-ligába. A másik pedig az, amire csak most derült fény: Rosanna Arquette azt állítja, hogy Harvey Weinstein őt is zaklatta, és miután a színésznő többször visszautasította a közeledését, a bosszúálló producer mindent megtett azért, hogy gáncsolja a karrierjében.
A család csillaga: Patricia
Rosanna-nak mindenesetre nagy szerepe volt abban, hogy húgából, Patriciaból a család legfényesebben ragyogó csillaga lett. Amikor Patricia számára kiderült, hogy az apja megcsalja az anyját egy másik nővel, a lány a nővéréhez menekült otthonról, aki beprotezsálta őt különböző castingokba, és így fordulhatott elő, hogy 1987-ben, 19 évesen már a Rémálom az Elm utcában sorozat harmadik részének főszerepében láthattuk. Patricia sosem sztár akart lenni, hanem színésznő. Amikor az ügynökei megpróbálták rávenni arra, hogy csináltassa meg a kicsi, de látható foghibáját, ő azzal utasította vissza őket, hogy a foghibának köszönhetően csomó érdekes karakterszerepet megkaphat. Nem akart hollywoodi szépségideállá válni, és ezt az elvét máig is vallja. Ráadásul a családja mindig fontosabb volt számára a munkájánál. Amikor 20 évesen, nem sokkal a színészi áttörése után teherbe esett akkori zenész barátjától, többen is azt tanácsolták neki, hogy vetesse el a gyereket, és koncentráljon inkább a karrierjére, de ő nem hallgatott rájuk, és megtartotta.
A színészkedés így is megvárta, és a kilencvenes években olyan emlékezetes filmekben láthattuk, mint a Tiszta románc, a Gyagyás család, a Stigmata vagy a Lost Highway – Útvesztőben. Patricia sosem törekedett arra, hogy bulvárszereplővé váljon, de mivel olyan színészkollégáival jött össze, mint Nicolas Cage és Thomas Jane, a pletykarovatok mindig élénken érdeklődtek az élete iránt. A pályája csúcsát egyértelműen a sok évadon át futó Médium című tévésorozat jelentette, amiért Emmy-díjat, és jó néhány Golden Globe-jelölést kapott, valamint a 12 éven át forgatott Sráckor anyaszerepe, amiért végre megkapta a rég kiérdemelt Oscarját. A saját igazságérzetét túlfejlettnek tartja, ezért is sütötte rá több rendező is a „problémás színésznő” jelzőt, pedig ő csak nem fél kiállni az igazáért. Ezt Patricia Arquette akkor is bizonyította, amikor az Oscar-díja átvételekor felemelte a szavát a színésznők egyenlő fizetéséért.
A család rosszfiúja: David
Azt, hogy az Arquette família nem mai gyerekekből áll, jól jelzi, hogy már a legfiatalabb gyerek is 46 éves. David leginkább két dolognak köszönheti ismertségét: a Sikoly-filmek zsaruszerepének, és annak, hogy az első rész forgatásán összejött kolléganőjével, Courteney Cox-szal, akivel sok éven át voltak együtt, és egy közös lányuk is született. David Arquette érdeklődési köre túl tág volt ahhoz, hogy megelégedjen pusztán a színészkedéssel. Zenélt, néhány évig birkózott, ruhákat tervezett, producerkedett, sőt még egy night clubot is üzemeltet, és bár máig Hollywood a fő kenyéradója, inkább karakterszínészi feladatok várják, nem főszerepek. David volt a családból az, aki édesapjához hasonlóan komoly alkoholproblémákkal küzdött – részben ez vezetett a Coxtól való válásához -, de hosszú évek csatái után már jó ideje józannak mondhatja magát.
David Arquette és Courteney Cox (Fotó: Michael Tran/FilmMagic)
A tragédia
Az Arquette-tesók összetartóak, és ha valamelyikük bajba kerül, segítik egymást. Ha módjuk van rá, igyekeznek szerepet szerezni egymásnak azokban a produkciókban, amikben játszanak, de az összetartásuk a külvilág felé akkor vált igazán nyilvánvalóvá, amikor testvérük, Robert megbetegedett. A második legfiatalabb Arquette gyerek ugyan Robertként született, mégis Alexisként ismeri a világ, és ikonikus figurája lett az amerikai LMBTQ közösségnek. A kis Robert már gyerekként férfitestbe zárt nőnek gondolta magát. Fiatal felnőttként Eva Destruction művésznéven dolgozott transzvesztitaként, majd később eldöntötte, hogy nőként szeretne élni. Mindenki csak Alexisként ismerte, és minden testvére támogatta a döntéseiben. A harmincas évei elején döntött úgy, hogy nemátalakító műtétnek és hormonkezeléseknek veti alá magát.
Kisebb szerepekben rengeteg filmben feltűnt, melyek közül a legtöbben talán az Adam Sandler és Drew Barrymore főszereplésével készült Nászok ászát látták, melyben ő volt az esküvői énekes, aki csak és kizárólag Boy George-ot tud énekelni. Szerepelt videoklipekben, tévés realityben és sokáig sztárnak számított a közösségében, amikor néhány éve megromlott az egészségi állapota. A régi HIV fertőzése következtében omlott össze a szervezete, és ezekben az években már ismét férfiruhákba öltözve, férfiként élt. Azt vallotta, hogy bár mindent megtett az átalakulásáért, a biológiát nem tudta legyőzni. Végül tavaly szeptemberben halt meg szívelégtelenség következtében, az utolsó napjaiban az összes testvére vele volt. Kívánságára a temetésen David Bowie Starman című dala szólt.
