Nem akármilyen napja volt a mozivilágnak kereken fél évszázaddal ezelőtt, 1968. április 3-án ugyanis két olyan filmet is bemutattak az Egyesült Államokban, amely óriási hatást gyakorolt a mozgókép történetére és azon belül a sci-fi műfajára: az egyik Stanley Kubrick klasszikusa, az Arthur C. Clarke-kal közösen írt 2001: Űrodüsszeia, a másik a Pierre Boulle regényén alapuló A majmok bolygója, amelyet Franklin J. Schaffner vitt vászonra. Két ilyen kaliberű film egybeeső évfordulója bármikor fajsúlyos esemény lenne, de 2018-ban kiváltképp az, nehéz ugyanis nem arra gondolni, hogy mi lenne napjainkban a biztonsági játékban és profitmaximalizálásban utazó hollywoodi producerek kezei közt ezekből az alapvetően egyívású, mégis markánsan eltérő és egyébként is kifejezetten karakteres, provokatív alkotásokból. Ami azt illeti, mi – egyfajta kifordított ünnepet tartva, de egyúttal a „mi lenne, ha” kérdést feszegető filmek szellemisége előtt is tisztelegve – el is játszottunk a gondolattal.
Csak semmi átfedés a bemutatók között
Egyszerre időzített premierekről természetesen szó sem lehetne, senkinek nem hiányozna, hogy akár csak egy mozilátogató is a másik miatt ne nézze meg valamelyik filmet. Az egyik bemutatót szépen eltolnák biztonságos távolságba, mondjuk karácsony előttre, abban bízva, hogy így talán még beeshet pár olyan néző is, aki csak jobb híján ül be a vetítésre.
A rendezőknek nem volna kegyelem
Stanley Kubricktól a forgatás felénél megválnának a producerek. A hivatalos magyarázat „kreatív nézetkülönbségekről” szólna, a megerősítést sosem nyerő, de cáfolatot se nagyon kapó pletykák arról, hogy a rendező látásmódja túl rendhagyó volt, munkamódszerei pedig idegenek a nagy költségvetésű filmek világától, ahol mindig mindenki tudja, hol a helye, és két-három nekifutásból lerendezik a felvételeket. A helyére egy megbízható veteránt hoznának, aki azonnal újraforgatná a film felét három nap alatt, lényegesen megnyirbálva a lassú, terjengős jeleneteket, több pörgést adagolva az eredetileg kimérten csordogáló történetbe, jól megszokott, a nézőknek komfortérzetet adó beállításokkal helyettesítve a korábbi bravúroskodást. Semmi szükség a művészkedésre.
Így ment régen… (Forrás: tumblr)
…és így megy ma (Forrás: tumblr)
Mindeközben A majmok bolygója felvételeinek végeztével pótforgatásokat rendelnének el, amelyeket az eredeti rendező helyett egy megbízható veterán vezényelne le. A hivatalos magyarázat úgy szólna, hogy nincs semmi gond, csupán apróságokat rögzítenek újra, ez teljesen általános a filmiparban, ugyanakkor a bemutatón sokaknak feltűnne, hogy az utólagos felvételek előtt összerakott trailer tele volt olyan képsorokkal, amelyek nem kerültek be a film végleges verziójába. A „rendezői változat” persze sosem látna napvilágot, az újságírók és a bloggerek viszont a premier után hetekig sakkoznának az előzetes és a nyilatkozatok alapján, hogy milyen lehetett.
Menetrendszerűen érkeznének a plágiumvádak
Néhány hónappal, esetleg egy-két évvel a bemutató után előkerülne egy teljesen ismeretlen író vagy forgatókönyvíró, aki annak ellenére is a saját ötleteit vélné felfedezni – bizonyítékokkal alátámasztható módon – a 2001: Űrodüsszeiában, hogy az Arthur C. Clarke egy korábbi novelláján alapul, és az író Stanley Kubrickkal együtt gondolta tovább az ott leírtakat, majd mindketten önálló végterméket alkottak a maguk műfajában, egy regényt és egy filmet téve az asztalra. Az ügy peren kívüli megállapodással zárulna, amelynek részletei sosem derülnének ki.
Mindeközben olyan képek jelennének meg az interneten, amelyek meglepően hasonlítanak A majmok bolygója egyedi látványvilágú plakátjaira – és két évvel korábban készültek.
Elég az önállóskodásból az írói végeken
Arthur C. Clarke nem írhatna regényt 2001. Űrodisszea címmel annak alapján, amit együtt találtak ki Kubrickkal saját korábbi novellájából kiindulva – főleg nem olyat, ami még el is tér Kubrick művétől. A briliáns sci-fi-szerzőt feltüntetnék forgatókönyvíróként, a filmből pedig egy megbízható, veterán ponyvagyáros írna regényt, az eredeti történethez piócaként ragaszkodva, az irodalmi értékeket gondosan mellőzve.
Kosztümök? Kuka
A majmokat sem A majmok bolygójában, sem a 2001 elején nem kosztümös-maszkos színészek alakítanák, hanem CGI-jal kelnének életre. Mimikájukat, gesztusaikat, mozgásukat a gumiruhában, pöttyösre pingált arccal, fejére rögzített kamerával vonagló, nyelveken beszélő Andy Serkisszel rögzítenék, akinek mindenki Oscar-díjat akarna adni emberfeletti teljesítményéért, kivéve az ilyen, a régi szabályok szerint kategorizálhatatlan művészi teljesítményekre immunis amerikai filmakadémiát. Ja, hogy mindez már megtörtént A majmok bolygója remake-jeiben és rebootjaiban? Na ugye.
Egy film nem film
Mindkét filmhez folytatások készülnének, ahogyan történt az az eredetikkel is 1968 után. Hiába, van, amiben már évtizedekkel ezelőtt is javíthatatlan volt Hollywood.
Végül, de nem utolsósorban
A hülye újságírók és az alávaló kommentelők vállt vállnak vetve pufognának azon a két film kapcsán, hogy régen minden jobb volt.
Olvass tovább az NLCafén:
Miért ábrándultunk ki a folytatásokból és a remake-ekből?
Hollywood sosem volt ártatlan: a Weinstein-botrány előtti száz év legsötétebb ügyei
Hollywood újraálmodja a gyerekkorunkat
Még hogy a remake mindig rossz – akkor mégis hova tegyük ezeket a filmeket?
