Tavaly nyáron a magyar sajtó teli volt a cuki Mila Kunis és Ashton Kutcher budapesti képeivel. A színésznő A kém, aki dobott engem című akcióvígjátékát forgatta fővárosunkban, és láthatóan nagyon jól érezte magát nálunk. Ezt erősítette meg az NLCafénak Susanna Fogel, a film rendezője is, akivel telefonon beszélgettünk a csajos akciófilmkészítés rejtelmeiről.
Tudom, hogy Budapest volt a fő forgatási helyszínetek, de a stáb forgatott Amszterdamban, Berlinben és Bécsben is. A filmnek kb. mekkora részét vettétek fel nálunk?
Szinte az egészet Budapesten vettük fel, csak néhány vágóképet rögzítettünk máshol. Az Origo stúdió volt a központunk, ott töltöttük a legtöbb időt, de rengeteget jártunk külső helyszínekre forgatni városszerte.
A legtöbb filmes stáb azért jön Budapestre, mert a város változatos építészete miatt egyszerre tudja helyettesíteni Bécset, Berlint, Moszkvát, Párizst és még sok más várost. Ti is ezért a tulajdonságáért választottátok?
Egy ehhez hasonló kémfilmnél fontos, hogy minél több helyszínen játszódjék, és az eredeti tervünk valóban az volt, hogy a stáb majd sorra járja az európai városokat, de amikor a helyszínkereséskor megérkeztünk Budapestre, rájöttünk, hogy erre semmi szükség. Egyetlen városban megtaláltunk mindent, amire szükségünk volt, és ez jelentősen megkönnyítette a dolgunkat. Budapest az egész stábnak szerelem volt első látásra. Sokunkhoz eljött a családja látogatóba, Mila családja az egész nyarat ott töltötte. Jártunk parkokba, éttermekbe, béreltünk lakást… Nagyon jó volt nálatok.
Volt bármi, ami meglepett benneteket a budapesti tartózkodásotok idején?
Talán az, hogy hány alkalommal tudok zsinórban nagyon finomakat enni úgy, hogy mindig más étterembe megyek. Nem mondhatnám, hogy korábban gyakran jártam volna Európában, szóval Budapest számomra nagyon újszerű élmény volt, és élmény volt benne elmerülni.
Mila és Ashton Kutcher a vizes világbajnokságon a fővárosi Duna Arénában (Fotó: MTI/Illyés Tibor)
Pedig a filmben van pár zseniális poén, amivel az „amerikai hátizsákos turista Európában” klisét gúnyoljátok ki. Te magad soha nem vágtál neki egy hátizsákkal Európának?
Soha. Az én módszerem az volt, hogy kitanulom a filmes szakmát, filmkészítő leszek, és átjövök Európába filmet forgatni. (nevet) Igaz, hogy a késő harmincas éveimig kellett rá várni, de megérte.
Miért döntöttél úgy, hogy készítesz egy csajos kémvígjátékot?
Nagyon szeretek történeteket mesélni barátokról és barátságokról, valamint komplikált, valódinak érződő nőalakokról, viszont mostanáig a független filmek területén mozogtam, ahol mostanában egyre nehezebb finanszírozókat találni a filmedhez. Ezzel párhuzamosan nagy rajongója vagyok a pörgős akció- és kémfilmeknek is, az összes ilyet elmegyek megnézni a moziba, és egyszer csak támadt egy olyan ötletem, hogy ezt a két dolgot jól lehetne ötvözni. Rájöttem, hogy tök szívesen csinálnék egy karakterközpontú, csajos, kémes akciófilmet.
Rendezőként eddig csak egy kis költségvetésű, független filmet készítettél. Hogyan győzted meg a Lionsgate stúdiót, hogy neked adja egy drága akcióvígjáték rendezését?
Amikor a társammal elkezdtem írni a forgatókönyvet, még abban gondolkodtunk, hogy majd valaki más rendezi meg a filmet, de annyira élveztem az egész folyamatot, hogy közben rájöttem: nem szeretném, hogy jöjjön egy hollywoodi, középkorú, férfi akciórendező, és ő készítse el a filmet két nő barátságáról. Szerencsére meg tudtam győzni a Lionsgate-et, hogy egyszerűbb mellém egy akciójelenetekben rutinos second unit directort adni segítségként, mint egy akciófilmekben jártas pasinak segíteni a női barátság megértésében.
Susanna Fogel rendező és a film két sztárja Mila Kunis és Kate McKinnon
Az utóbbi két-három évben Hollywood sokat változott, és már női rendezők is kaphatnak nagyobb költségvetésű filmeket, azonban csak olyanokat, amiknek a főszereplői is nők. Mit gondolsz, annak mikor lesz itt az ideje, hogy egy nő is rendezhessen egy olyan drága filmet, aminek egy pasi a főszereplője?
Ezen én is sokat szoktam gondolkodni. A fejlődés sosem megy hatalmas ugrásokkal, mindig vannak különböző fázisok, amiken át kell esnünk. Egyelőre örülnünk kell annak, hogy olyan filmeket készíthetnek nők, mint a Wonder Woman, és még az is jó hír, hogy készülnek a férfi sikerfilmek női rebootjai, de pár év múlva ez már biztosan kevés lesz. A feminizmus következő lépése szerintem az lesz, hogy a női rendezőknek témától függetlenül legyen esélye a magas költségvetésű filmekre. Nem tudom, hogy ez hány évbe fog kerülni, de az biztos, hogy én is dolgozni fogok azon, hogy feszegessem a határokat.
A legtöbb kémes vígjáték a James Bond-filmeket veszi alapul. Jól érzem, hogy te inkább a Bourne-filmeket szeretted volna parodizálni?
Azért A kém, aki dobott engemet nem nevezném paródiának, inkább csak egy tiszteletteljes főhajtás a zsáner előtt, vígjátéki aspektusból megközelítve. Abban az értelemben azonban igazad van, hogy mindig is a Bourne-ok voltak a realistább megközelítésű kémfilmek, és ilyen értelemben a mi filmünk is közelebb áll hozzájuk. A vicces az, hogy az akciójeleneteinkért felelős second unit director, Gary Powell a Bond- és a Bourne-franchise-hoz is készített akciójeleneteket, mindkettő a vérében van.
Nagyon meglepő volt számomra, hogy a film kifejezetten erőszakos és véres. Miért vitted el ebbe az irányba?
Már kezdetektől azt vallottam, hogy csak azért, mert a filmemnek nők a főszereplői, ne legyenek kevésbe véresek az akciójelenetek benne. Van egy sztereotípia arról, milyenek a csajos filmek. Én szándékosan szembementem vele.
Jelenet A kém, aki dobott engem című filmből
Még egy egészen elképesztő trapézos akciójelenet is került a filmbe. Elmondanád, hogy ennek az ötlete honnan származott?
Hihetetlen nehéz egy ilyen jelenetet felvenni, ugyanis nehéz azt kilogisztikázni, hogy az emberek a levegőben ugráljanak, és még a felvételek is jól sikerüljenek. Az ötlet onnan jött, hogy Kate McKinnon karaktere igazi színházi gyerek, aki szereti produkálni magát, és szereti a nagy Broadway show-kat. Akartunk neki egy jelenetet, ami nagyon teátrális, ugyanakkor egy akciójelenethez is jó alapot szolgáltat, és eszünkbe jutott a cirkusz és a trapéz.
Kate McKinnon Morganje mellett az ukrán származású Ivanna Sakhno modell-bérgyilkosa a film legabszurdabb karaktere. Ő ugye a jellegzetes Bond-gonoszok nyomán született?
Egy vérbeli gonosz, kelet-európai kémkaraktert akartunk, alaposan túljátszva, egy két lábon járó sztereotípiát, és ehhez jött még hozzá a modellszakma is színesítésként. Ivanna csak úgy besétált a meghallgatásra, és egyből érdekessé tette őt az ukrán származása, ráadásul gyerekszínészként sokat dolgozott Ukrajnában, mielőtt Amerikába költözött. Csodásan komikus alakítást nyújtott, szerintem nagy jövője van a szakmában.
Mila Kunis és Kate McKinnon legjobb barátnőket játszanak a filmben, de úgy tudom, a két színésznő nem ismerte korábbról egymást. Nehéz volt felépíteni, hogy hitelesnek tűnjön a barátságuk a vásznon?
Számomra rendezőként a casting elsősorban a színészek közti szikra megtalálásáról szól, és kimondottan élvezem, ha találok két olyan embert, akik korábbról nem ismerték egymást, mégis első pillanattól kezdve összeillenek. Kate és Mila is kedves, melegszívű emberek, csodálatos humorérzékkel, ugyanakkor mindkettejüknek mások az energiái, így a vásznon szuperül kiegészítik egymást. Amint megismertem őket, rengeteget beszélgettünk együtt a női barátságokról, és azt vettem észre, hogy már a második napon úgy csevegtek egymással, mintha régi barátnők lennének.
Tehát a forgatókönyvet nem úgy írtad, hogy Mila és Kate járt a fejedben főszereplőként?
Igyekszem a forgatókönyvírás fázisában úgy dolgozni, hogy ekkor még ne gondolkodjak konkrét színészekben. Az én módszerem az, hogy megalkotok egy komplex személyiséget, és megkeresem a megfelelő színészt hozzá. Viszont amint eljutottam odáig, hogy találkoztam Kate-tel és Milával, már senki mást nem tudtam volna elképzelni a két főszerepben. Mila szerepénél fontos volt, hogy olyan színésznőt találjak, akit egyszerre tudsz elképzelni szomszéd lányként, ugyanakkor csillogó szépségként, sztárként is hiteles, és ezeknek a feltételeknek nem sok mindenki tud megfelelni. Mila egyike a keveseknek.
A filmben rengeteg akciójelenetet láthatunk. Mila és Kate Tom Cruise-módra saját maguk akcióztak, vagy inkább elfogadták a kaszkadőreik segítségét?
Valahol a kettő között van az igazság. Ahogy haladt előre a forgatás, egyre inkább megjött az étvágyuk, egyre merészebbé váltak. Eleinte például féltek, ha a magasban kellett forgatni, a végén azonban már simán kötélnek álltak egy ilyen jelenetnél, és ők maguk álltak be, kaszkadőr igénylése nélkül.
Az akciójelenetek – főképp egy vígjátékhoz képest – nagyon realisztikusak. Ez a Bourne- és Bond-filmekből érkező Gary Powell hatása, vagy már az eredeti terved is ez volt?
Már a forgatókönyvben is ilyeneknek írtam le őket, de amikor találkoztam Garyvel, még inkább ebbe az irányba indultam el, hogy a lehető legjobban kihasználjam, hogy egy ilyen képességű akciórendezővel dolgozhatok. Papíron együtt dolgoztuk ki a jeleneteket, együtt ötleteltünk, de a helyszínen ő volt az, aki ezeket a csodás felvételeket valóra váltotta.
Mila és Kate a film egyik jelenetében
Pár hónapja beszélgettünk Amy Schumerrel, aki azt mondta nekünk, hogy a komédiakészítésnél hihetetlenül fontos, hogy a poénokat minél többféle módon vegyék fel, hogy a vágásnál lehessen válogatni a sok változat közül. Ez volt a te munkamódszered is?
Az én hozzáállásom egy kicsit más volt, aminek részben az volt az oka, hogy ebben a filmben nagyon sok az akciójelenet, és ezeket rengeteg időbe telt leforgatni. Az időtényezővel tehát nem álltunk túl jól, nem fért bele, hogy a színészeink folyton improvizálhassanak, mert haladnunk kellett. De valószínűleg akkor is hasonlóan közelítettem volna meg a dolgot, ha nincs annyi akciójelenetünk, ugyanis szeretem kézben tartani a forgatást, és szeretek főképp a forgatókönyvre támaszkodva haladni a felvételekkel. Nem tiltanám el a színészeimet az imprótól, de biztosan nem én vagyok az a rendező, aki bátorítja őket.
Melyik jelenet forgatása okozta számodra a legtöbb fejtörést?
Az autós üldözés. Ez volt a film legkomplexebb akciójelenete, hihetetlen nyári forróságban vettük fel, a lányok egész nap egy száguldó autóban ültek, ráadásul egy nagyon fárasztó munkahét végén. Nagyon büszke vagyok a végeredményre, de mindig eszembe jut, mennyire megszenvedtünk vele. Olykor a legviccesebb jelenetek felvétele jár együtt a legtöbb kínnal.
El tudsz képzelni egy A kém, aki dobott engem-franchise-t, vagy legalább egy második részt?
Olyannyira el, hogy a fejemben van a második rész tartalma. Ha sikeres lesz a film, két éven belül megcsinálom a folytatást.
