„Tényleg az a munkád, hogy swingerklubba mész?” – interjú Radnay Csillával és Kovács Lehellel

Régebben a romantikus komédia volt az a műfaj, ahol a legismertebb színészekre osztották a főszerepeket. Jól érzékelem azt, hogy a Nyitva már a ti kiválasztásotokkal is jelzi: valami más, több kíván lenni egy szokásos romantikus vígjátéknál?

Radnay Csilla: Ahogy én tudom, Lehel adott volt Nagypál Orsi fejében, mert ők ketten már dolgoztak korábban együtt, és Orsi nagyon beleszeretett Lehel játékába. Inkább én voltam a kérdéses. Nem tudom, hogy a kiválasztásunkkal jelezni akart-e valamit, vagy sem, de mindenképpen bátor dolognak tartom, hogy egy ilyen nagyobb közönséget megcélzó filmhez egy olyan ismeretlen nevet választott, mint én.

Szerintetek léteznek még magyar filmsztárok, akik tömegével csábítják be az embereket a mozikba?

Kovács Lehel: Szerintem ilyen már nincs. Színházban ez még jobban működik. Ott még számít, hogy mondjuk ismeri valaki a Thuróczy Szabit az Aranyéletből, ezért megnézi őt a következő Pintér Béla-előadásban. Filmsztárok Magyarországon nincsenek, nálunk leginkább celebek vannak.

Radnay: Mióta elég sok hazai film készül, megszűnt az, hogy minden filmbe ugyanazt a néhány színészt hívják vissza. Annyi a produkció, hogy már csak praktikus, egyeztetési okokból is szükség van az eddig ismeretlen arcokra.

Radnay Csilla és Kovács Lehel (Fotó: Vadnai Szabolcs)

Kovács: Az ostoba romkomok kora talán véget ért. Már nincs az, hogy egy forgatókönyv lehet akármilyen ostoba és sablonos, ha ahhoz hozzáadnak egy ismert nevet, akkor mehet gyártásba, mert az emberek nézni fogják. Ennek szerencsére már vége.

Radnay: Nagypál Orsi el is mondta nekünk, hogy nem feltétlenül gondolja a Nyitvát romantikus komédiának, inkább a művészfilm és a közönségfilm keverékeként gondol rá.

Csilla, egy régebbi interjúdban arról beszéltél, hogy szerinted azért nem szerepelsz filmekben, mert nem is igazán törekedsz rá, és nem mozogsz olyan körökben, ahol felhívnád magadra a figyelmet…

Szabó Erika esküvőjén jártunk, de az igazi sztár az anyakönyvvezető volt

Kovács: Leginkább az határozza meg, hogy kik szerepelnek filmekben, hogy a filmrendezők kikről tudnak. Egy időben a filmrendezők csak egymás filmjeit nézték, színházba nem jártak. Én is úgy kerültem be sok filmbe, hogy előtte láttak egy másik filmben. Én filmen sokszor könnyebben működöm, mint színpadon, mert az alkatom nem határol be úgy. Filmen nem mondják rám, hogy nézd azt az alacsony fickót, ő nem játszhat hősszerelmest, ez inkább a színházban megy. Ha alacsonynak tartanak, legfeljebb adnak egy ládát. (nevet) Régebben volt egy olyan trend is, hogy a rendezők inkább amatőrökkel akartak dolgozni, mert friss arcokra volt szükségük. Ez persze tök nevetséges, mert ne friss arcokat hozz, hanem hozz ki abból az emberből valami újat! Ha mindenki friss arcokban gondolkodna, Leonardo DiCaprio karrierje mehetne a kukába, mert a Titanic után senki nem adta volna oda neki mondjuk A Wall Street farkasát. Mostanában jobb a helyzet: a rendezőink elkezdtek színházba járni.

Radnay: Orsi engem is a színházból ismert, és elhívott a castingjára. Eszébe jutottam.

Amikor kijött a Nyitva első előzetese, belefutottam abba a megjegyzésbe, hogy te túl szép vagy ahhoz, hogy átlagos lányt játsszál. Mit gondolsz erről?

Radnay: Rohadtul idegesít ez a szépségtéma. Az esetek többségében nem szép lányként gondolkodom magamról, ehhez képest erről mindig sok szó esik velem kapcsolatban. Ilyenkor azt gondolom, hogy nem tud mit mondani szegény, úgyhogy előkapja a szépségsablont, hogy legalább kedves legyen. Nem szeretem ezt, és egy színésznőnek egyébként sem az a feladata általában, hogy szép legyen. De ha szép is – mint mondjuk Trokán Nóra, aki szerintem egy gyönyörű csaj –, attól miért ne tudna eljátszani akármit? Játszott ő már színházban ötvenéves anyukát is csodálatosan.

Kovács: De ez nem ugyanolyan korlát, mint mondjuk az én alkatom? Sok idő kell ahhoz, hogy átalakuljon, mit jelent a férfi a színpadon. Nem feltétlenül mindig és minden helyzetben egy Nagy Ervin-alkatú ember jelenti a férfit.

Radnay: Azt gondolom, hogy a szépség is valami olyasmi, mint amikor egy ismert névre van szükséged ahhoz, hogy eladj egy filmet. A szépséggel könnyebb eladni a dolgokat. Persze a fotogenitás kérdése nem egyenlő a szépséggel. Vannak érdekes arcok, hihetetlenül meg tudnak szépülni a kamera előtt, és vannak olyan gyönyörű arcok, akik teljesen kifakulnak, amikor fotózzák őket. Túl egyszerű kategorizálás ez a szép–nem szép.

Mit tapasztaltok, titeket inkább csúfítani vagy megszépíteni akarnak a rendezők?

Kovács: Általában olyat játszom, hogy valami nyomora van szegénynek. Volt egy idő, amikor nőket, melegeket, vagyis egyáltalán nem hősszerelmeseket alakítottam. Engem többször tömtek ki, mint ahányszor olajozták a testemet. (nevet)

Fotó: Vadnai Szabolcs

Radnay: Öregíteni viszonylag sokszor szoktak, de hál’ istennek nagyrészt olyan emberekkel dolgozom a színházban, akik arra kíváncsiak, ami én vagyok, és tudják, hogy úgyis fognak belőlem szépet és csúnyát is kapni, és hogy ez nem is annyira lényeges.

Amikor megkaptátok a Nyitva forgatókönyvét, a témája nem ijesztett meg benneteket? Nem tartottatok attól, hogy nem lesz több egy szexkomédiánál?

Radnay: Engem borzasztóan. Volt olyan köröm is, hogy ezt inkább hagyjuk, nekem ez nem fog menni. Tartottam attól, hogy a magyar közeg hogyan fogja ezt kezelni, és mennyire szerencsés egy színésznőnek a „szexes filmben” szerepelni. Végül Orsi személye, ízlése és gondolkodása győzött meg.

Kovács: Nálam inkább az a kérdés merült fel folyton a barátok részéről, hogy mennyit fizetek az Orsinak, hogy egy ilyen filmben főszerepet játszhatok? „Neked most komolyan az a munkád, hogy swingerklubba mész? Mennyit fizetsz ezért?” (nevet) Elég hamar lehetett érezni, hogy Orsi nyitott arra, hogy mi hogyan gondolkodunk a filmről és a szerepről. Sokat változott a forgatókönyv azáltal, hogy beszélünk róla. Lehetett tudni, hogy itt nem nemi szerveket akar mutogatni, hanem azt a képtelen helyzetet akarja körbejárni, amikor egy harmadik ember is bekerül az ágyatokba, és azt, hogy ilyenkor mit kezdtek egymással.

Radnay: Elmondta, hogy őt nem az aktusok érdeklik, hanem az előzményeik és a következményeik.

Ez a film nem igényelt nagy meztelenkedést részetekről, de ha jól tudom, amennyiben indokolt a dolog, nem zárkóztok el előle. Mit számít számotokra indokolt meztelenkedésnek?

Kovács: Én ezen már túl vagyok színházilag, de tény, hogy ez a nőknek más.

Radnay: Színházban nekem is megvolt, de az más tészta. Az van a filmes meztelenséggel, hogy két nap múlva már gif formájában láthatod viszont magad ugráló cicikkel. Ez azért színházban nem így van, bár amikor A félkegyelműben levetkőztem, volt olyan előadás, ahol a gimiseknél előkerült a mobil egy fényképezésre. (nevet) Valahogy a magyar nézők jó része nincs arra felkészülve, hogy hogyan kell egy ilyen helyzet után egy színésznőt kezelni. Attól, hogy valaki levetkőzött egy filmben, még nem volna szabad elkönyvelni vetkőzősnek, tudni kéne ezt a kontextuson belül tartva kezelni. Sokkal könnyebben vállalnék vetkőzést egy olyan kontextusban, ami kifejezetten nem szexuális. A magyar filmekben a szex nagyon fura ízléssel jelenik meg, mintha teljesítendő kritérium lenne, amit ki kell pipálni, és ez számomra taszító.

Fotó: Vadnai Szabolcs

Kovács: Nekem is van olyan hölgy kollégám, aki levetkőzött egy filmben, és utána sokáig olyan szerepekkel kínálták, amikben meztelenkednie kellett volna.

Lehel, benned férfiként vannak gátlások a kamerák előtti vetkőzéssel kapcsolatban?

Kovács: Ha van értelme, akkor nem zavar. Ha mondjuk a Liza, a rókatündérben Ludvig úr táncát meztelenül kell előadnom, annak például lett volna értelme. (nevet)

Már a film forgatása során elmondtátok, hogy tőletek a nyitott kapcsolatok gondolata eléggé távol áll. Miközben játszik az ember egy ilyen szerepet, azért elgondolkodik azon, hogy mi lenne, ha?

Egy férfi vallomása: “Szeretek a swingerklubba járni a feleségemmel, de féltékeny vagyok”

Kovács: Több felnőtt filmessel is együtt dolgoztunk a Nyitvában, és azon óhatatlanul is elgondolkodik ilyenkor az ember, hogy az ő világképébe hogy férne ez bele. Csinálják a feleségével ezt munkaidőben, aztán mennek haza a gyerekhez. Vagy a swingerklubban zajló forgatásnál is láttam magam előtt, hogy milyen lenne beülni Adrival egy taxiba, és bemondani a címet úgy, hogy a taxis tudja, az mit jelent. Irigylem azt, aki nyitott kapcsolatban tud élni. Nem azért, mert annyira kufircolni vágynék, hanem azért, mert ez mégiscsak egy olyan szint, ahol már komolyan meg kell beszélni mindent. Nekem ez kicsit vad világnak tűnik, másnak meg talán pont ez működik. Erre nincs recept.

A szexjelenetek forgatása közben kényelmetlenül éreztétek magatokat?

Radnay: Ez senkinek nem a komfortzónája. Azt tapasztaltam, hogy ilyenkor mindenki megpróbál nagyon profin dolgozni, hogy a lehető leghamarabb túl legyünk rajta.

Csilla, neked a Nyitva az első komoly filmszereped. Az ember kezdőként folyton kapja a kéretlen tanácsokat a kollégáktól? Lehel, te szoktál tanácsot adni a kezdő kollégáknak?

Kovács: Ez emberfüggő. Én nem kezdek ilyesmibe, arra van a rendező. Persze vannak ilyen színészek, de én nem közéjük tartozom. Nyilván kérhetek olyasmit, hogy próbáljuk meg így vagy úgy, de ez azért nem tanácsosztogatás. Meg azért sem érdemes tanácsot adni, mert sokszor kifejezett előny a rutintalanság. Ott biztosan nem jön még elő semmi modorosság.

Fotó: Vadnai Szabolcs

Radnay: Én mindig szerettem és szeretek is tanácsot kapni, és most már tudok is szelektálni, hogy mi az, amit ezekből érdemes megfogadni, és mi az, amit nem. Pályakezdőként minden fiatal színész vagy színésznő megkapja a rutinosabbaktól, hogyan kell játszani. A színházban ez nagyon megy: folyton elkapnak a takarásban egy-két jó tanáccsal. Ezek persze néha rohadt idegesítőek voltak, ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy a szakmám jó részét ezek által tudtam elsajátítani.

Csilla, a film egyik emlékezetes jelenetében utánad fütyülnek a melósok az utcán, és te jól kioktatod őket. A való életben egy hasonló helyzetben hogyan reagálnál?

Radnay: Egyrészt ez már nem sokszor fordul elő, másrészt ilyenkor nem nézek oda, lesütöm a szemem, és továbbmegyek. Én nem vagyok erős feminista állásponton ezzel kapcsolatban. Azt érzem, hogy túl sok az ellentétes előjelű elvárás: ne füttyögjenek, viszont engedjenek előre az ajtón, ne dicsérjenek meg, viszont olyankor meg dicsérjenek meg, amikor az nekem fontos… Ez egy olyan bonyolult labirintus, amiben nem lehet ennyire egyértelmű elvárásokat támasztani a másik felé. Tény, hogy ha utánad fütyülnek, az tud zavaró lenni, és főiskolásként nagy gyakorlatom volt abban, hogy reggel a villamoson milyen atrocitásokon lehet keresztülmenni. Azok azért jóval durvábbak voltak a füttyögésnél. Persze ha egy kamaszlány kerül ilyen helyzetbe, az más tészta. Megvan ilyenkor a sérülés veszélye, de én nem úgy reagálok, mint a Fanni, és nem oktatok ki senkit, az biztos.

Nyitva-kritikánkat itt olvashatod.