Az RTL Klub nagy ötlete a tévés díjátadóra onnan jött, hogy a törvény szerint amúgy is támogatniuk kellett a bevételükből a magyar filmipart, így arra gondoltak, hogy nemcsak úgy utalnak egy emberes összeget valakinek, meg unalmas pályázatokkal döntik el, hogy ki kapja a pénzt, hanem szerveznek köré egy nagyszabású gálaműsort, ahol (részben) a nézők dönthetik majd el, kié legyen a nyeremény. Két legyet ütnek egy csapásra: egyszerre teljesítik törvényi kötelezettségüket, és csinálnak a csatornájuknak egy műsort. Akkoriban nagyon népszerű volt az RTL Klub gumicsirkés embere, Lisztóczki Attila, aki viccesen, egy gumicsirke társaságában a reklámszünetekben figurázott ki különféle filmzsánereket, így a csirkés koncepciót továbbgondolva természetesen jött, hogy a filmes díjátadójukon is ezt a vonalat vigyék tovább. A terv az volt – legalábbis, ha hihetünk Kolosi Péter korabeli nyilatkozatainak – , hogy az Aranycsirke nemcsak egyszeri dolog, hanem a csatorna minden évben így fogja megünnepelni a magyar filmet és a magyar filmeseket. Szerencsére volt bennük annyi irgalom a nézők iránt, hogy ezt végül nem tették meg.
Két kategória a világ
Az Aranycsirke díj alapvetően egy szimpatikus, bár teljesen átgondolatlan kezdeményezés volt. Az rendben van, hogy az Oscaron lévő 24 kategória tényleg túl sok, csakhogy az RTL Klub összesen két (!!!) kategóriája meg nevetségesen kevés. Hogy lehet egy show-műsornyi időt kitölteni mindössze két kategóriával? És még ebbe a két kategóriába is sikerült logikai bakik sorát csavarni. Az első, a legjobb film nem igényelne különösebb magyarázatot, csakhogy itt mégis igényel. Kapásból csak olyan filmek kaphattak esélyt, melyek legalább százezer nézőt hoztak a kasszáknál, ez eddig tiszta sor. Ezek a filmek azonban nem az elmúlt évben születtek, hanem az elmúlt nyolc (!) évben. Igen, a 2005-ös Aranycsirke díj jelöltjei között még az 1997-es (!!!) A miniszter félrelépet is megtalálni. Mi értelme díjazni egy hét éve bemutatott filmet??? És komolyan gondolták, hogy ha itt hét év filmterméséből sem tudtak egy épkézláb műsort összehozni, akkor a következő években majd egy-egy év választéka is elég lesz? Átgondolta ezt valaki egyáltalán?
Aztán ott a másik díj, amit nemes egyszerűséggel legjobb főszereplőnek neveztek el. Elsőre persze tök igazságosnak tűnik, hogy általánosságban értékelik a színészi teljesítményt, nemi megkülönböztetés nélkül, de egy patriarchális társadalomban mind tudjuk, ez mit jelent. Azt, hogy mind az öt jelölt férfi lett, ami azért hagyott némi rossz szájízt maga után. A show házigazdája, Fábry Sándor kénytelen is volt megjegyezni, hogy a kategóriába hölgyeket is lehetett volna jelölni…
A Fábry-faktor
Egy gálaműsornak vicces és talpraesett házigazdát szerezni nem egyszerű még Amerikában sem (lásd a mostani Oscar esetét), és pláne ez lehetett a helyzet Magyarországon 2005-ben. Fábry Sándor akkoriban észszerű választásnak tűnhetett: szerződés kötötte a csatornához, volt köze a magyar filmekhez, és ha kiáll a színpadra egy csomó ember és jó néhány kamera elé, biztosan nem fog lefagyni. Egyvalamit felejtettek csak ki: az adást nézve úgy tűnt, mintha senki nem írt volna neki poénokat, ő meg csak úgy kiállt volna a színpadra, és a jó beszélőkéjére támaszkodva megpróbálta volna szóval tartani a közönséget a szokásos szóvirágaiba csavarodva. Beszédesek a poénjait követő csendek: a Budapesti Kongresszusi Központ asztaloknál ülő – a Golden Globe-hoz hasonlatosan rendezték be a nézőteret – úri közönsége láthatóan egyáltalán nem vette a lapot, de otthonról nézve is szívfacsaró volt nézni az elemekkel küzdő, teljesen magára hagyott showmant, amint látványosan belebukik a feladatába, és közben láthatóan tisztában is van ezzel. Még az olyan rutinfeladatait, mint a Design Centert (itt magyar filmes kellékeket mutatott be) sem volt képes normálisan prezentálni, a teljesítménye majdhogynem kínosabb volt, mint az első Kasza show.
Fábry az Aranycsirke díj átadóünnepségén (Fotó: Hortolányi Anikó/Smagpictures.com)
Recept a totális kudarchoz
És miből tevődött ki a műsoridő, ha az este folyamán összesen két díjat adtak át? Jó kérdés. Akadtak kötelező körök, mint bejátszások a jelölt filmekből és persze bejátszások a jelölt színészekről, szomorú zenére vágott montázs a közelmúlt elhunyt magyar filmeseiről stb. Eddig még oké. Volt még Fábry által kommentált divatbemutató a közelmúlt magyar filmjeinek extrémebb ruháival, aminek legnagyobb poénja az volt, hogy a törölközős Kamarás Ivánt megjeleníteni hivatott modell is ledobta a törcsijét, és megmutatta a pucér seggét, mint ahogy az Kamarással is megtörtént A miniszter félrelép-ben.
Balázsy Panna a színpad mögötti stúdióban rövid beszélgetéseket rögtönzött a jelölt színészekkel, Timkó Eszter pedig minden bejátszás után olyan elméseket mondott, hogy „Hát ez nekem nagyon tetszett”, meg „Hát ez nem semmi”. Egyébként meg időhúzó filmes kvízt tartott, amiről nem tudom, hogyan gondolhatták, hogy bárkit is érdekel majd főműsoridőben. Láthattunk egy vicceskedő videót az aranycsirkeszobor keletkezéséről, megjelent a csirkés srác is poénkodni egy-egy bejátszásban (amúgy meg ő hozta a díjat a Kongresszusi Központba), és persze voltak magyar filmekhez kapcsolódó dalok is a színpadon előadva, például Oroszlán Szonja dala a Valami Amerikából.
A dalok még a vállalható részét jelentették az amúgy közel vállalhatatlan műsornak, ami egy szempontból azért mégis jó volt: egy kereskedelmi televízió főműsoridőben ünnepelte a magyar filmet és a magyar filmeseket. Nagyon rosszul és ízléstelenül tette, de mégiscsak ünnepelte. Azóta se hallottunk többet az Aranycsirkéről.
Ui.
A legjobb film díját a Kontroll nyerte, a legjobb főszereplő Koltai Róbert lett.
