Amikor Tóth Gabi feltűnt a Megasztárban, sokan csak Tóth Vera húgaként emlegették, pedig már akkor több rejlett benne. Az énekesnő az elmúlt 14 évben folyamatosan szerepelt a bulvárban, ám most, 31 évesen úgy érzi, benőtt a feje lágya, nem kér ebből többet. Megkomolyodott, fontos számára a társadalmi szerepvállalás, ott segít, ahol tud, és még idén egy könyvet is kiadna az életútjáról.
A Budapest Dal pályázat miatt Majkával dolgozol együtt, holott a stílusotok eléggé eltér. Mit vársz a közös munkától?
Az erő ugyanabból fakad, ugyanaz az őserő dolgozik Majkában, mint bennem. Ez nem fog problémát okozni. Van egy dal, amit nekem írtak, és ebbe kapcsolódik be Majka duettpartnerként. Nagyon régóta szerettem volna vele dolgozni, mert úgy gondolom, hogy egy ilyen találkozásból csak jó dolgok születhetnek.
Régóta ismeritek egymást?
Abszolút, még egy Majka-klipben is szerepeltem annak idején a tesómmal, talán 2006-ban, amikor ő elkezdett befutni. Egy drogellenes kampány dalát csináltuk együtt.
Igyekszem sokkal jobban odafigyelni, hogy mit kommunikálok (Fotó: Neményi Márton)
Mostanában a zenei karrieredre koncentrálsz, de azért szerepeltél jó pár tévéműsorban is. Melyiket szereted jobban?
Az olyanfajta műsorok, amelyekben a társadalmi szerepvállalásomról, a zenei munkásságomról beszélhetek, vagy részt vehetek énekesként, zsűrizhetek, segíthetek fiatal tehetségeknek, azok rendben vannak, szívesen vállalom őket. Inkább ezt az oldalamat szeretném megmutatni, de természetesen minden felkérésnek nagyon örülök.
Mindig is sokat szerepeltél bulvárlapokban, az utóbbi időben viszont ez változott. Megkomolyodtál?
Az a bajom, hogy ha megjelent tíz bulvárcikk rólam, abból nagy átlagban kettőben, ha nyilatkoztam. Mostanában nem nagyon adok interjút, általában az történik, hogy amit kipakolok a közösségi oldalaimra, azt átveszik, bizonyos kulcsszavakat kiragadva, ezt nem annyira szeretem. Ezért igyekszem sokkal jobban odafigyelni, hogy mit kommunikálok – azóta nem is vagyok valami érdekes. (nevet) Ennek azonban örülök, hiszen sosem ez volt a célom. Vannak olyan celebek, akik mindent megtesznek, hogy szerepeljenek, még fizetnének is érte. Én inkább azért fizetnék, hogy ne legyek ott mindenhol. Fontos, hogy jelen legyek, de nem magamat akarom tolni, hanem a mondanivalót, amit közölni próbálok, azt az életerőt, életkedvet, azokat az üzeneteket, amiket a dalaimmal, koncertjeimmel szeretnék átadni. Rengetegen írnak személyesen nekem arról, hogy a színpadi energiám vagy a dalaim miként tudták az embereket segíteni.
Kiforgatták a szavaidat, te mégsem szólaltál fel. Megszoktad, beletörődtél, vagy próbáltad kizárni a dolgot?
Ezt nem lehet megszokni! Sőt ahogy idősebb lesz az ember, egyre jobban fáj, ugyanis annál nagyobb súlya van annak, amit közölni akar, annál tisztább a kép, hogy merre tart. Rólam egy olyan kép alakult ki a médiában, ami teljesen ellenkezik azzal, amilyen valójában vagyok. A szöges ellentétét hozta le a bulvár annak, ami én vagyok. Akárkivel találkozom az utcán, mindenkitől azt kapom, hogy pozitívan csalódott bennem. Az, hogy a színpadon milyen vagyok, teljesen más dolog. Átlagos emberként írnám le magam, és nekem mindig is nagyon fontos volt, hogy az átlagosságomat, a civilségemet megtartsam. Ennek ellenére mindig is a lázadó címkét akarták rám ragasztani, és félig-meddig sikerült is. Pedig a lázadás és a szenvedély között nagy különbség van. Most már komplex menedzsment segít ezen a területen is, ez amolyan felszólalás, hogy elég volt! Ne állítsanak be annak, ami nem vagyok!
Fotó: Neményi Márton
A rajongóid mégis látják, hogy milyen vagy valójában…
Pont ezért tartom fontosnak, hogy a közösségi médiában mit kommunikálok, hiszen az tényleg én vagyok, manír nélkül. A színpadon is engem látnak. Soha nem rejtegettem azt sem, amikor nem volt jó kedvem, vagy rossz periódusban voltam, hiszen az is én vagyok. Persze, én is szeretek szép képeket csinálni magamról, pozitív visszaigazolást kapni, de melyik nő nem?! Jólesik, ha kirakok egy fotót, ami szerintem jól sikerült, és ebben megerősítenek. Ezzel szerintem nincs baj. Az a probléma, amikor egy teljesen kifordított képet mutatunk magunkról. Ezáltal egyre távolabb kerülünk attól az embertől, aki igazából vagyunk.
Pár hónappal ezelőtt megmutattad a közösségi oldaladon, hogy mennyit fogytál, a rajongók nagy része azonban nem is vette észre a súlytöbbletet. Zavartak a plusz kilók?
Nagyon. Főleg azért, mert ha arányaiban kerekedő ember lennék, akkor nem lenne problémám. Szerintem egy mindenhol kerek, húsos nő a nagy betűs nő. Nekem sajnos nem ilyen a testalkatom, mindig felsőtestre hízok. A karjaim, lábaim vékonyak maradtak, így ezeket emeltem ki. Hozzá kell tenni, ennek nem csak lelki okai voltak. Megsérültem egy színdarabban, elszakadt a combizmom, ezáltal sokáig nem mozoghattam, ez alatt az idő alatt pedig feljött rám 11 kiló. Már a Gábor (Krausz Gábor, Gabi párja – a szerk.) érkezése előtt elkezdtem fogyni, aztán a lelki egyensúly még 7 kilót eredményezett.
Mindig is beszéltél a kapcsolataidról, ha nem is mindig magadtól. Gáborral ez most teljesen más, az elejétől kezdve próbáljátok kizárni a médiát az életetekből.
Szerintem az ember mindig úgy megy bele egy kapcsolatba, hogy a jelenlegi párját képzeli el a jövőjében. Az, hogy mivel ruházzuk fel az illetőt, az már a mi hibánk. Csalódáskor sokszor nem abban csalódunk, akivel együtt vagyunk, hanem magunkban, hiszen olyan tulajdonságokat képzeltünk hozzá, hogy az abszolút nem ő volt. Ebbe a hibába én is sokszor beleestem, de most először Gáborral ez nem történt meg. Nem kellett felruháznom semmilyen pozitív tulajdonsággal, mert van saját személyisége, ami már az első pillanatban magával ragadott. Éppen ezért ezt a kapcsolatot óvom, védem, ráadásul sokakra rácáfoltunk. Nem mindenki örült a boldogságunknak, sőt… Minél harmonikusabb kapcsolatban él az ember, annál több az irigye. Sokan nem akarták ezt a boldogságot látni, olyanok sem, akik közel álltak hozzánk. A közösségi oldalaimon megosztom, hiszen büszke vagyok rá, legfőképp pedig azért, mert ha nem teszek fel közös képet, akkor elindul a találgatás, hogy szakítottunk-e… (nevet) Nos, üzenem, hogy nem, minden rendben, boldogok vagyunk. Én pedig örülök mások boldogságának, tényleg, őszintén tudok örülni, én soha nem irigykedtem senkire.
Minél harmonikusabb kapcsolatban él az ember, annál több az irigye (Fotó: Neményi Márton)
Beszéltél a családalapításról, viszont évekkel ezelőtt azt mondtad, előfordulhat, hogy nem lehet gyereked.
El kell mondanom ezt a sztorit, és akkor mindenki meg fogja érteni. Én erről az egész egészségügyi problémámról nem akartam beszélni. Amikor ez a dolog történt velem, az úgy szivárgott ki, hogy egy nővér pénzért eladta az információt. Erről nem nagyon beszéltem még, de megbántam, hiszen annak idején kellett volna. Az emberek azt hitték, hogy én magam teregettem ki, pedig nem így volt. Tervben van a családbővítés, a baba meg majd jön, ha jönnie kell.
Gondolom, ez mélyen érintett.
Persze, kit nem érintene mélyen?! Gondolj bele, ott fekszel a kórházban, nem éppen topformában, és jön egy stáb sminkessel forgatni, mert éppen megtudták, hogy mi történt veled. Ez ráadásul pont a karrierem elején volt, egy életre megtanultam a leckét. Már akkor ilyenekkel szembesültem, azóta sokkal óvatosabb vagyok mindenben. Ettől függetlenül nem törtem meg, tanultam belőle. Nem mondom, hogy nincs nyoma: a pánikbetegség, a szorongás megmaradt. Azt gondolom, hogy aki bátran ki mer menni a világba, azon sebet ejthetnek. Ha otthon maradunk, minden probléma nélkül megúszhatjuk az életet, de ki akar így létezni? Mindenki annyit kap, amennyit elbír.
Sikeres, ismert nőként mennyire nehéz megítélni, hogy ki miért közelít feléd? Legyen szó barátokról, férfiakról vagy munkáról.
Nem nagyon vannak barátaim. Pont ezért. Nem is kell, hogy az ember tele legyen barátokkal. Van két barátnőm és egy-két olyan közeli barátom, lelki társam, akikről tudom, hogy rájuk mindig számíthatok. Nem gondolom, hogy falkába kellene gyűjteni a barátokat, aki olyan volt, le is morzsolódott. Sokszor azért közelítettek felém, mert én vagyok a Tóth Gabi, akinek van ruha- és cipőszponzora, aztán abból majd nekik is csurran-cseppen valami. Vagyis nem önmagamért.
Ezt csalódásként élted meg, vagy ebből is tanultál?
Csalódva tanultam. Nyilván csalódás volt, mert az ember – főleg én – tiszta szívvel és bizalommal áll a többi emberhez. Sajnos a világ kemény, de vannak benne olyan gyöngyszemek, akiket a megfelelő energiaszinttel bevonzunk. A család nagyon fontos, ez mindenképp említésre méltó.
Nem tudok elmenni amellett, hogy a testvéred is gasztroszakembert szeret. A ti kezetek van benne?
Sajnos nem. Egyik pillanatról a másikra érkezett a vidéki gasztroférfi, én pedig nagyon örültem neki. Jó így négyesben találkozni, a közös érdeklődési kör is megvan, voltunk is már Zolinál Palkonyán. Vera boldog, ennyit mondhatok!
A földön tartottak minket, soha nem engedték, hogy elszálljunk (Fotó: Neményi Márton)
Többször is elmondtátok, hogy Verával voltak hullámvölgyek a kapcsolatotokban.
Melyik testvérpárnak nincsenek? Akinek van tesója, pontosan tudja, hogy milyen ez. Lelki társak vagyunk, közel állunk egymáshoz, pont ezért tudunk összeugrani, ha arról van szó. Főleg, hogy mindketten ugyanabban a szakmában dolgozunk, ugyanolyan feszített tempóban élünk. Ettől függetlenül mindig számíthatunk egymásra. Sokszor csak egymásra nézünk, és értjük, a másik mit gondol. Annál nagyobb kincs nem kell, amikor szavak nélkül tudunk „beszélgetni”.
Nem rivalizáltok?
Soha! Teljesen más pályán mozgunk, még ha ugyanaz is a szakmánk. Nem is tudom, hogy alakulhat ez ki testvérek között.
Téged is, de őt is sok sérelem érte, mióta megismerték a neveteket. Hogy reagáltál erre?
Fájt. Ugyanúgy, mintha velem történt volna. Minden rezdülését ismerjük a másiknak, ha bármelyikünkkel valami rossz történik, a másik egyből megérzi.
Édesanyátok nagyon aktív lett a közösségi oldalakon az elmúlt időszakban. Szokott titeket kritizálni?
Ha nem kérdezed, akkor is megmond mindent. Mindent tőle tanultunk. Édesapám mindig is egy csendes, dolgos ember volt, anyám meg egy csicsergő humorbomba, vinnyogva tudunk rajta nevetni. Bármikor nehézségünk akadt, humorral próbáltunk túllépni rajta.
A kommentekből látszik, hogy mennyire félt titeket. Neki hogy esett, amikor titeket bántott valaki?
Gondolhatod… Egy szülőnek mindig százszor rosszabb, ha a gyerekét bántják. Tehetetlen volt, nem tudott megvédeni, de mégis hogyan tette volna? Akkor még nem voltak közösségi oldalak, hogy beszálljon egy kommentháborúba azokkal, akiknek valami nem tetszik velünk kapcsolatban. Hozzáteszem, nem is engedtük volna, hogy ebbe beleszóljanak a szüleink, hogy őket is támadják. A földön tartottak minket, soha nem engedték, hogy elszálljunk. Félve ugyan, de elengedtek minket.
Aki szeret, pont azért szeret, mert nálam megtalálhat egy fontos dolgot: a változást (Fotó: Neményi Márton)
Sok korszakváltásod volt, amit a külsőd mellett a zenéd is jelzett. Most már egy ideje népies hangzásvilágban alkotsz. Ez honnan jött?
A kezdeti korszakomból. Kevesen tudják, de én ezt tanultam. Mielőtt bekerültem a Megasztárba, egy folk-rock zenekar énekese voltam, és néptáncoltam. Ez után jött – főleg megélhetésből – egy másik stílus. Nagy lehetőségnek éreztem a tehetségkutató versenyt. Gondoltam, végigviszem, aztán majd visszatérek a gyökereimhez, de hát egyre távolabb sodort ettől az élet. Viszont ebben a zenében érzem magam otthon, szükségem volt arra, hogy ezt játsszam, ezért csak visszatértem hozzá. Aki szeret, pont azért szeret, mert nálam megtalálhat egy fontos dolgot: a változást.
Mire készülsz a közeljövőben?
Számomra egy új vonal a társadalmi szerepvállalás. Ehhez hozzátartozik egy turné, melynek során egy szakemberrel kiegészülve előadásokat tartok majd. Beszélgetünk fiatalokkal, a lelkükhöz szólunk: a közösségi médiáról, példaképekről, veszélyforrásokról, önismeretről, online zaklatásról, és mindenről, ami a tinikorban rossz irányba formálhat. Legfőképpen erre koncentrálok, de karácsony környékére tervezek egy meglepetést is: könyvet szeretnék kiadni. Az elmúlt 15 évnyi tapasztalatomat akarom leírni, a zsákutcákkal és sok érdekességgel együtt. Koncertek is lesznek, zenék is lesznek, de ez mindig is ott volt az életemben, az előbb említett két dolog pedig új, ezekre most értem meg.
