Az RTL Klub kitalálta, hogy feldobná az átlagos sajtótájékoztatókat és egy élményfőzésre invitálta a médiamunkásokat. A szűrésbe én is belekerültem, és egy percig sem volt kérdés, hogy vállalom a feladatot, hiszen – szerintem – eléggé otthonosan mozgok a konyhában. Szeretek sütni-főzni, meglepni a szeretteimet egy-egy finom étellel, A Konyhafőnökben azonban nem ez a feladat. Amellett, hogy remek ízekkel kell foglalkozni, a tányér kinézete és a munkalap tisztasága is nagyon fontos, nem beszélve az időről, ami talán a legnagyobb problémát okozhatja. Annyi apróságra kell figyelni, hogy az ember simán elcsúszhat, így pedig pár percen múlik a 10 milliós nyeremény és a konyhafőnöki cím.
Fotó: RTL Klub
Na jó, azért velünk nem voltak ennyire szigorúak a szerkesztők. Amikor beléptünk a stúdióba, a három zsűritag már várt minket, és eltérve az előző évad formátumától, Fördős Zé is kapott egy csapatot. Nem tehetség és főzőtudás alapján választottak a mentorok, a szerencse döntötte el, hogy ki melyik csapatba kerül.
Én személy szerint nagyon örültem, hogy végül Rácz Jenő „kezei alatt” kötöttem ki, hiszen az egyik legnagyobb tudású séfnek gondolom, ráadásul maximalista és szigorú, ami szintén nagyon fontos a konyhában (is). Bemehettünk a piactérre, de sajnos nem válogathattunk, hiszen ezúttal egy dobozt kaptunk, már minden hozzávaló benne volt. Elindult az óra, álltunk a kis dobozkánk fölött, és gondolkodtunk, hogyan készíthetnénk egy finom ételt az összes alapanyag felhasználásával úgy, hogy a végén mi nyerjünk. Ebben nyilván nagy segítségünkre volt Jenő, aki körülbelül fél perc alatt elmondta, kinek mit kell csinálnia, hogy a végén egy szuper tányér legyen előttünk. (Ez nekünk mondjuk 15 percünkbe telt volna.)
Fotó: RTL Klub
Elkezdődött a főzés, felosztottuk a feladatokat, én vállaltam a hússal való munkálatokat: sertésszűzzel dolgoztam. Jött a hártyázás, amit – bevallom – viszonylag nagy konyhai tapasztalatom ellenére sem csináltam eddig, hiszen otthon gyakorlatilag csak csirkét eszünk. A séf úr megmutatta, hogyan csináljam, én pedig szorgosan követtem. Aki nézi a műsort, tudja, hogy Jenő egyik kedvenc művelete a szuvidálás, amit bár elméletben nagyjából tudtam, a gyakorlatban még nem próbáltam. Ezt az akadályt is sikerrel vettem, végül rápirítottam és mandulabundában készre sütöttem.
Fotó: RTL Klub
A csapattársaim (négyen voltunk) ez idő alatt raviolit készítettek házi tésztából, a tányért pedig parmezánforgáccsal és mentahabbal varázsoltuk tökéletessé. Természetesen nekünk is ki kellett vinnünk az ételeinket a zsűritagok elé, akik elmondták a véleményüket – kicsit burkoltabban, mint az igazi versenyben. Oké, hazabeszélek, de úgy éreztem, a mi tányérunk lett a legjobb, a mentorok is dicsértek.
Fotó: RTL Klub
Összességében egy szuper élménnyel lettem gazdagabb, imádtam a versenyszituációt, de azért nyilván sokkal nehezebb összedobni egy finom ételt, amikor nagy nyomás van rajtad. Az időbe nem is fértünk bele, pár perccel elcsúsztunk, de mivel tudtuk, hogy ez nem annyira komoly, nem siettünk – ha a versenyben történik velem mindez, akkor a végére valószínűleg szétesek. Minden tiszteletem azoké, akik 60 perc alatt minőségi tányért tesznek a Fördős Zé, Rácz Jenő és Sárközi Ákos elé.
