Ahogy arról mi is beszámoltunk, szerdán, 89 éves korában meghalt Horváth Ádám Kossuth-, Erkel- és Balázs Béla-díjas televíziós rendező. Horváth a hazai televíziózás egyik legnagyobb alakja volt, munkássága alapvetően meghatározta a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek magyar tévéjátékgyártását, és máig tartó hatást gyakorolt az egész iparágra.
Horváth Ádám a televíziózás meghatározó alakja volt (Fotó: Smagpictures)
Mai kifejezéssel azt mondhatnánk, producer volt: neki köszönhetjük többek között az 1987-1999 között tizenkét éven át futó kultikus „teleregényt”, a Szomszédokat is. Taki bácsi, Lenke néni, Mágenheimék, Vágási Feriék, Etus, Virág doktor és a gazdagréti lakótelep többi, esendőségében is szimpatikus, máig közkedvelt lakójának 331 epizódon keresztül hömpölygő történetével kitörölhetetlenül beleírta magát a magyar szórakoztatóipar történetébe; a sorozatban olyan színészekkel dolgozott együtt, mint Zenthe Ferenc, Komlós Juci, Kulka János, Bajor Imre, vagy a rendező felesége, Csűrös Karola. „Ez a sorozat a nyolcvanas-kilencvenes évek igazi kordokumentuma. Tökéletes lenyomatát adja azoknak az eseményeknek, amelyek abban a tizenhárom évben történtek Magyarországon” – mondta egy korábbi nyilatkozatában a Szomszédokról.
Horváth Ádám 1930-ban született Budapesten, édesapja Horváth Zoltán újságíró, édesanyja Sárközi Márta író, műfordító volt. Már gyerekkorában megjárta a hadak útját, a világháborút követő éveket Sztehlo Gábor evangélikus lelkész gyermekotthonában vészelte át. Ennek ellenére aktív, jó eszű kisfiú volt: tizenöt évesen a Gaudiopolis gyermekköztársaság „kultuszminisztereként” szellemi vetélkedőket, ünnepségeket, gyerekkönyvtárat is szervezett.
Eredetileg agrobiológusnak készült, 1948-49-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatója volt. A tévéhez 1956-ban került; egy évig külsős, aztán belsős munkatársként dolgozott, újabb egy év elteltével már rendezett is. A Színház- és Filmművészeti Főiskolára (ma már Színház- és Filmművészeti Egyetem, SZFE – a szerk.) 1961-ben iratkozott be. Miután lediplomázott, egy BBC Training Course hallgatója volt, 1968-ban pedig RAI-ösztöndíjasként Rómában tanult és dolgozott.
Hazatérte után a legkülönbözőbb tévés produkciókban munkálkodott: rengeteg tévéjátékot, portréműsort, négy szilveszteri kabarét, jó néhány sorozatot rendezett, és több tévéműsort készített Hofi Géza előadásaiból is. Foglalkoztatta a komolyzene is, többek között Kodály, Bartók, Donizetti és Verdi több művének tévés adaptációját is elkészítette. 1989-ben ő volt a Nagy Imre és mártírtársainak újratemetéséről szóló televíziós közvetítés vezető rendezője is.
Aktívan részt vett az oktatásban, 1983-tól egyetemi tanárként, 1994-től rektorként, majd 2005-től emeritus professzorként tanított a SZFE-n. 1994-95-ben a Magyar Televízió elnöke volt.
Az első tévérendező-műsorvezető osztály: Batiz András, Jáksó László, Kovács Krisztina Tünde, Holló Márta, Máté Krisztina, Mester Ágnes, Keleti Andrea, Hegyes Katalin, Kolosi Péter, Vitray Tamás, Horváth Ádám, Holló Márta (Fotó: Smag Archív)
Idén májusban komoly egészségi gondok miatt Horváth Ádám kórházba került, de soha nem árulta el nyilvánosan, hogy milyen betegség gyötörte. „Rosszkor keresnek, beteg vagyok, esetleg a jövő héten próbáljanak hívni” – mondta egyik utolsó interjújában, amikor a bulvárlapok munkatársai keresték. Barátai és munkatársai akkor még abban bíztak, hamarosan felépül; sajnos hiába reménykedtek.
Horváth Ádám a magyar televíziózás meghatározó alakja volt, sorozatainak, tévéjátékainak, rendezéseinek nézői úgy érezhették, hogy lélekben ő is ott ül velük a tévé képernyője előtt. Most elment, és halálával egy generációk szórakozási, tévénézési szokásait, ízlését meghatározó szakembert vesztettünk.
Nyugodjon békében!
