Amikor a Bosszúállók: Végjáték elvette az Avatartól „a világ legjövedelmezőbb filmje” titulust, utóbbi atyja, James Cameron illedelmesen gratulált a trónfosztáshoz, de ne higgyük azt, hogy legbelül nem forrong. A ma 65 éves író-rendező-producer nem az a fajta ember, aki könnyen elfogadja, hogy valaki nagyobb legyen nála. Nyertes típus, aki nem tud, és nem is akar veszíteni. A győzelem érdekében pedig mindent bevet, kerül, amibe kerül, és Hollywood illedelmesen aláír minden csekket, amit eléjük tol, szóljanak azok bármilyen összegről. A stúdiók ugyanis egyszer és mindenkorra megtanulták a leckét:
öreg hiba nem hinni James Cameronban.
Mind a Titanic, mind az Avatar először gigászi, túlméretezett csődtömegnek tűnt, egészen az utolsó pillanatig nem látszott bennük a siker lehetősége. Egyszerűen túl sokba kerültek ahhoz, hogy sikert arassanak. De Cameron mindkét esetben alaposan rácáfolt a várakozásokra: zsinórban kétszer megcsinálta a világ legsikeresebb filmjét. Amikor a Disney megvásárolta a 20th Century Fox stúdiót, az egyik legjelentősebb értéket a csomagban Cameron négy (!) készülő Avatar folytatása jelentette.
Aki a lehetetlent hajszolja
James Cameron nem az a rendező, akitől valaha is láthatunk egy romkomot vagy egy sima thrillert. Nem arról van szó, hogy nézőként ne élvezné az ilyen mozikat, egyszerűen csak nem illenek az alkotói ars poeticájába.
Én a filmkészítésben mindig a lehetetlent keresem, azt, amit még soha senki nem csinált meg előttem, de mégis úgy látom, hogy lehetséges megcsinálni. Ez egy nagyon vékony vonal.
Igazából felfedező, aki folyton az újdonságot hajszolja. Ő volt az első, aki százmillió dollár fölötti összegből csinálhatott filmet, és ő volt az első, akinek egy filmjére egy stúdió több mint kétszázmillió dollárt adott. A háromszázmilliós határt már nem ő döntötte meg, de ha rajta múlik, az Avatar-folytatásoknál simán összejöhet a négyszázmilliós összeg, hogy ismét első legyen. A mélység titkában és a Terminátor folytatásában a számítógépes trükköket forradalmasította, a Titanicban a hagyományos díszletek közti filmezést és a régimódi, mechanikus trükköket futtatta ki a maximumig, míg az Avatarban megmutatta, hogy mire képes a 3D a legjobb formájában. Egyetlen filmje van, amiben nem fedezhető fel ez az újító szándék: a schwarzeneggeres Két tűz között, ami egy kicsit ki is lóg az életműből.
James Cameron A mélység titka (1989) c. filmjének idején (Fotó: George Rose/Getty Images)
Ő írja, és nem olvassa a forgatókönyveket
James Cameron vonzódása a technológia iránt nem egészen új keletű, az egyetemen fizika szakra járt, bár utána jó darabig kereste az útját. Egy darabig kamionsofőrként is dolgozott, és csak azután jött rá, mihez akar kezdeni, hogy megnézte moziban a Star Warst. Ezután felmondott a munkahelyén, hogy az olcsó filmek királyánál, Roger Cormannél kezdjen dolgozni. Mivel rendkívül kreatívnak mutatkozott a különböző trükkök kiagyalásában, a rendező rábízta a Piranha második részének rendezését, de Cameron már akkor tudta, hogy az ő ambícióihoz Corman filmjei nem elégségesek. Elkezdett forgatókönyveket írni, melyek hihetetlenül kapósak lettek.
A legenda szerint odahaza három íróasztala volt akkoriban: az egyiken a Terminátort, egy másikon az Alienst, míg a harmadikon a Rambo 2-t írta.
Edward Furlong, Robert Patrick, Arnold Schwarzenegger, James Cameron és Linda Hamilton a Terminator stábja (Fotó: Jeff Kravitz/FilmMagic, Inc)
Mivel ő volt a legfelkapottabb forgatókönyvíró a városban, egyfolytában találkozókra járt. Egy interjúban lazán meg is említette, hogy már két hete nem fizetett sehol az ebédjéért. Mivel felkapott lett, feltételeket is diktálhatott: például azt, hogyan akarta megrendezni a Terminátort a saját szkripjétből. Mások forgatókönyvei amúgy sem érdeklik Cameront, ő írja, és nem olvassa őket.
Cameron, a seggfej
A Terminátor és az Aliens sikere után a stúdiók sorban álltak Cameronnál. A hatalmas siker látványosan növelte a rendező egóját. Saját bevallása szerint jobb napjain sem hasonlít a stílusa Ron Howardéra, akit a világ egyik legkedvesebb rendezőjének tartanak, hát még a rosszabbakon. A mélység titka forgatása sok résztvevő számára maga volt a pokol. A stábtagok „Semmitől sem félek, Jim Cameronnal dolgozom” feliratú pólókban jártak dolgozni, a színészek pedig sokszor halálfélelmet éltek át, mivel a rendezőjük sokkal inkább törődött a maximalizmusával, mint az ő biztonságukkal és igényeikkel. Ed Harris számára az élmény például annyira traumatikus volt, hogy azóta sem hajlandó beszélni róla, de még a direktor nagy barátja és gyakori alkotótársa, Michael Biehn is elismeri, hogy Cameron elég sokszor elvetette a sulykot akkoriban. Ha hihetünk a szóbeszédnek, kevés ember tudja verbálisan úgy megsemmisíteni az embert, mint Jim Cameron, akinek viszont sosem volt szokása kirúgni a munkatársait. A kirúgás az ő szemében kegyelmi állapotnak számít, a büntetése a hibázó kollégának az volt, hogy tovább kellett vele dolgoznia.
James Cameron a Titanic szellemei című film forgatásán (Fotó: Frank Micelotta/Getty Images)
Cameron iszonyatosan pörög, kegyetlenül stresszel, és ha valaki nem tudja tartani a tempóját, és nem igazodik az elképzeléseihez, annak nincs kegyelem. Két forgatás között állítólag jó fej fickó, de amikor dolgozik, eléggé elviselhetetlen, bár ahogy öregszik, az a hír járja, hogy ő is kezd megnyugodni. Ráadásul nagy tehetsége van ahhoz, hogy ha valakivel elment a falig, akkor visszaforduljon onnan: a pattanásig feszült helyzetekben azért ő is hajlandó néha visszafogni magát, ha már a stábján is látja, hogy túlzásba esett.
Cameron és az erős nők
A forgatásokon mutatott elnyomó természete miatt kifejezetten érdekes, hogy a filmjeiben gyakran tesz meg erős, önálló nőket főhősnek, akik nem feltétlenül szorulnak a férfiak segítségére. Nemcsak a vásznon rajong az erős nőkért, hanem a magánéletben is. Két erős ego találkozásából azonban nem feltétlenül sül ki valami jó – talán ez is megmagyarázza, hogy eddig ötször házasodott. Hogy mit szeret az erős nőkben? Idézzük:
Imponál, hogy nincs szükségük rám, mégis engem választanak.
Cameron hajlamos a munkatársai közül párt választani magának, összejött már a producerével, két színésznőjével is, de van nála egy aranyszabály: munka közben soha nem randizik. Linda Hamiltonnal is szigorúan csak a Terminátor 2 forgatása után szűrték össze a levet, és bár izzott a levegő a rendező és Suzy Amis színésznő között a Titanic forgatásán, mégis mind a ketten az utolsó pillanatig tartották magukat, és csak rögtön azután jöttek össze, hogy a film utolsó jelenete is leforgott. Amis nagy szerelem lehet, mert Cameron lassan már két évtizede együtt van vele, és három közös gyermekük született. Elődje, Linda Hamilton – akitől egy gyereke van a rendezőnek – egy elejtett megjegyzéséből azért sejteni lehetett, milyen lehet Cameron házastársának lenni: „Azt hittem, hogy más lett, de ahogy hazamentünk, ismét ott volt előttem az irányításmániás rendező, akit a forgatásokon megismertem”.
Suzy Amis és James Cameron (Fotó: Robin Marchant/Getty Images for RCGD)
A 3D guruja
Cameron ennyi gigászi sikerrel a háta mögött lazán megengedhetné magának, hogy soha többet ne dolgozzon, de képtelen megülni a fenekén. Amikor épp nem egy filmen dolgozik, többnyire beül egy mini-tengeralattjáróba, és mélytengeri merüléseken éli ki magát. De a filmkészítésben sem unatkozik. Jelenleg négy Avatar-filmen dolgozik, melyek közül a második rész premierje 2021 karácsonyára van kitűzve, és utána a tervek szerint kétévente követné egy, bár aki ezt a menetrendet tervezte, valószínűleg nem ismeri a rendező határidőkre fittyet hányó stílusát. Ő nem akkor készül el valamivel, amikorra mások szerint el kellene készülnie vele, hanem akkor, amikor az szerinte készen van.
Természetesen amikor az Avatar 2 megérkezik, az nem pusztán egy film lesz. Három modern technológiát kever majd a rendező, és ettől válik az ígéretek szerint forradalmivá a látványvilág. A 4K felbontás mellett a szokásos 24 képkocka/másodperc helyett 48 képkocka/másodperc sebességgel pörög majd a film, amihez a lehető legjobb minőségű, legfényesebb 3D társul majd. Utóbbi technológiában Cameron máig mélyen hisz: szerinte az Avatarral ő sikeresen tette le az alapokat, csak Hollywood és a mozik mindent elcsesztek. A stúdiók azzal, hogy az utólag 3D-ssé konvertált filmek vacakul néztek ki, a mozik pedig azzal, hogy a spórolás miatt lejjebb tekerték a 3D-s kamerák fényerejét, és a sötétebb képeken elveszett a lényeg. Cameron most újra meg akarja mutatni, hogyan kell ezt jól csinálni – bár azt ő is tudja, hogy az lesz az igazi, ha majd szemüveg nélkül tudunk 3D-s tartalmakat nézni, amíg el nem érünk oda, megmutatja, hogy szemüveggel is tud varázsolni. És belőle még azt is kinézzük, hogy ő lesz az, aki kifejleszti a szemüveg nélküli 3D-s technológiát.
Boldog 65. születésnapot, James Cameron!
James Cameron a Cirque Du Soleil “Toruk” c. előadásának New York-i premierjén (Fotó: Bruce Glikas/Bruce Glikas/FilmMagic)
