Demcsák Zsuzsa 22 éve edződik a médiában, és szinte mindent megélt, amit egy híresség megélhet. Sokszor volt címlapon, állítása szerint általában akaratán kívül, de ez hozzásegítette ahhoz, hogy ma már legyintsen egyet, ha negatív hírt lát, vagy hall magáról. Ahogy ő mondja, teljesen üres lélekkel ment ki Ázsiába, aztán egy saját magához visszatalált lélekkel jött vissza. Találkozott élete szerelmével, teljesen átformálódott a személyisége, és ma már nem szégyelli a hibáit sem.
Korábban komoly hangvételű műsorok műsorvezetőjeként láthattunk, most mégis elvállaltál egy komfortzónádon kívül eső produkciót. Miért mondtál igent az Ázsia Expresszre?
Elég komoly dilemma volt, hogy elvállaljam-e vagy sem, egészen az utolsó pillanatig hezitáltam. Végül az döntött, hogy szerettem volna kiszakadni a szürke hétköznapokból, illetve addigra már a Kandi is nagyon lelkes volt, és nem akartam csalódást okozni neki. Azt gondoltam, hogy alapvetően a problémamegoldó és kommunikációs készségünkre lesz szükség. Nem számítottam arra, hogy ennyire emberpróbáló feladatok lesznek.
Téged kértek fel először?
Igen, én pedig mindenképp a Kandival szerettem volna menni.
Megbeszéltétek előre, hogy fogjátok-e együtt bírni ennyi ideig?
Az első szériából egy részt sem láttam. Annyi maradt meg, hogy nagyon sokat szaladnak és kiabálnak. Ez a kettő biztosan megvalósult, de ezen felül rengeteg élménnyel gazdagodtunk.
Tudtad, hogy számodra ez egy személyiségformáló út lesz?
Semmilyen prekoncepcióm nem volt, teljesen üres lélekkel mentem ki, aztán egy saját magamhoz visszatalált lélekkel jöttem vissza.
Az útra sem készültél fel?
Egyáltalán nem. Voltak olyan stábtagok, akik az utazás előtt hónapokkal elkezdtek edzeni, főleg a szerkesztők és az operatőrök, akik nagyjából tudták, hogy mire számíthatnak. Pláne azok, akik a Liu testvérekhez voltak beosztva, hiszen olimpiai bajnokokkal kellett tartaniuk a lépést, ez ilyen körülmények között pedig még nehezebb.
A gyerekek hogyan fogadták, hogy egy teljesen más oldaladat mutatod meg a televízióban, mint amit eddig?
Nyilván tudták, hogy elutazom, és azt mondták, hogy ez jó lesz nekem, mert rám fér, hogy kikapcsolódjam. Arra azonban egyikünk sem készült, hogy ennyi ideig leszek távol.
Kandin kívül volt olyan versenyző, akit jól ismertél?
Volt, akivel még nem találkoztam. Az „erős fiúkat” egyáltalán nem ismertem, illetve Grétiékről sem hallottunk azelőtt.
Azt tudjuk, hogy a magánéletedre hatással volt a műsor, de mi az, ami még megváltozott benned a kint töltött hetek alatt?
A műsor alatt nem voltak olyan hisztijeim, mint a legtöbb lánynak, hogy hol fogok aludni, hogyan mosakszom, tudok-e fogat mosni… Sok esetben másoknak ez vezetett a töréspontokhoz, de nekünk óriási szerencsénk volt a szálláskereséssel. Általában családok fogadtak be minket, a szeretet pedig mindent átformált. Hihetetlen számomra az az odaadás és vendégszeretet, amit megtapasztaltunk kint. Nem tudom, én hogyan reagálnék, ha bekopogna valaki hozzám egy túrahátizsákkal és kamerával – nem biztos, hogy beengedném.
Korábban elmondtad, hogy nehezen engedsz közel magadhoz embereket, illetve a bizalom kialakulásához is sok idő kell. Ennek köze lehet a kint kialakult konfliktusaidhoz?
Engem alapvetően távolságtartónak tartanak. Valószínűleg azért, mert nem vagyok egy cserfes típus, akivel lehet kézkrémekről és tusfürdőkről beszélni, a lányokkal pedig egyébként is nehezen találom meg a hangot. Ha leülök valakivel beszélgetni, akkor csakis rá figyelek, és azt szeretem, ha az illető szemében is valódi érdeklődést látok. Nagyon nehéz megbízni bárkiben azok után, amiken keresztülmentem. Kevés olyan ember van, akiről elhiszem, hogy nem ad ki másnak. Így is nagyon sok pletyka kering rólam, bőven elég ezekkel megbirkózni. Most már bölcsességgel szemlélem ezeket, és csak mosolygok. 22 évnek kellett eltelnie a médiában ahhoz, hogy ilyenkor ne kapjam fel a vizet.
Voltak szövetségek és szövetségesek a műsorban, de ti próbáltatok ebből kimaradni. Visszanézve, változtatnál valamin ezzel kapcsolatban?
Mi magunkkal foglalkoztunk leginkább, ráadásul össze kellett csiszolódnunk – sokakkal ellentétben. Rajtunk kívül mindenki ezer éve ismerte a másikat, régóta egy csapatban dolgoznak. Mi Kandiékkal síelni, koncertekre járunk együtt, de akkor csak a jót kapjuk a másikból. Ilyesfajta megpróbáltatásokon nem kellett eddig keresztülmennünk, ezért is volt teljesen más az ázsiai kaland. A szövetségekről annyit, hogy mi is csak most látjuk a tévében, magunkkal voltunk elfoglalva, és szinte teljesen kimaradtunk ebből. Csupán annyit érzékeltünk, hogy egyik napról a másikra távolságtartó lett valaki, de nem tudtuk az okát. Arra viszont büszke vagyok, hogy mi mindig azt mondtuk a másik szemébe, amit „a háta mögött”, nem taktikáztunk ilyen téren annyit, mint a többiek.
Ezek szerint visszanézed a műsort?
Amikor tudom, visszanézem. Nálunk esténként, pont a műsor idejében van a leckeírás, vacsorázás, ekkor töltünk együtt minőségi időt. Amióta együtt élünk a férjemmel, az étkezési szokásaink alapvetően megváltoztak. Krishan nagyon sokat főz, ételt pedig nem dobunk ki, mindent felhasználunk.
A műsor indulása óta teljesen megváltozott az emberek véleménye rólad. Ezt te is érzékeled a közösségi oldalaidon?
Amikor túl voltunk a forgatáson, és tudtam, hogy milyen ívet ír le a jellemfejlődésem, már nagyon vártam, hogy eljöjjön ez a pont. Nem azért, mert szeretek kitárulkozni, hanem mert valóban jelentős változások történtek az életemben. Máshogy állok az emberekhez, a nehézségekhez, de még saját magamhoz is. Nagyon vártam ezt a pontot, és örülök, hogy a nézőknek is átjön a változás. Az elején sem adtam mást, csak magamat, és azt a mélységes utálatot, amit abban az időszakban a műsor iránt éreztem. Ezt abszolút vállalom, szerencsére idővel átestem a holtponton. Az elfogadás volt a fordulópont. Mind az emberek felé, mind saját magam felé, és afelé, hogy lehet hibázni, nem kell mindig tökéletesnek lenni.
Egyébként is maximalista vagy, és mindig arra törekszel, hogy tökéletesnek tűnj.
Igen, ez az élet minden területén jellemző rám. Vagyis, jellemző volt. Az otthonomban, a gyerekeimmel és magammal szemben is. Egy ideje megengedem magamnak a hibázási lehetőséget, és nem haragszom, nem büntetem érte magam.
Tehát az elfogadás a legnagyobb ajándék, amit a műsor adott?
Igen. Elfogadom az embereket olyannak, amilyenek. Nem bírálok, nem ítélkezem, nem rakom be őket egy fiókba azonnal, ahonnan aztán nincs visszaút. Úgy fogadom el őket, ahogy vannak.
Ezek szerint te is látod a műsor első és második fele közötti különbséget, már ami a személyiségedet illeti…
Én ezt már akkor tudtam, amikor hazajöttünk. De mit tehettem volna utólag? Ha az El Caminón elindul egy ember, akkor sem megy vissza a kiindulóponthoz, hiszen ott valamilyen volt, utána pedig valamilyen lesz. Örülök, hogy tudtam változni.
A férjed is visszanézi a műsort?
Igen, ha nézzük, együtt nézzük. Ő a kezdetektől fogva engem, az én lélekmagomat látta, és ez egy nagyon jó dolog. Azt látta, hogy milyen vagyok, utána pedig érzékelte azokat a páncéldarabokat, amik lekerülnek rólam, és ennek nagyon örült.
Krishan alapvetően Demcsák Zsuzsát ismerte meg, és nem a műsorvezetőt. Milyen érzés volt, hogy valaki úgy közeledik hozzád, hogy nem ismeri a múltadat?
Neki ugyanolyan ember voltam, mint bárki más, akivel eddig különböző produkciókban dolgozott. Számára az ember számított, és még csak nem is a külalakom, hanem a belső értékek. Tudja, hogy mivel jár ez az élet, de nem zavarja, sőt, tanácsokat ad. Felvállal mindent, ami velem jár, együtt vagyunk jóban-rosszban, együtt hozzuk a döntéseket.
Az egyik legmeghatóbb rész az volt, amikor egy nagy család fogadott be titeket. Ekkor kicsúszott a szádon, hogy szeretnél még egy gyereket.
Akárhányszor a kezembe veszek egy babát, mindig ezt mondom. Imádok gyerekekkel lenni és velük foglalkozni. Ha pici babákkal vagyok, azt pláne szeretem. Ez egy természetes mondat volt tőlem, nem annak az előszele, hogy holnap teherbe szeretnék esni.
Szerinted a fődíj fontos az Ázsia Expresszben vagy az út, amit megteszel a játék alatt?
Ahogy meneteltünk előre, az volt a fontos számomra, hogy szeretnék még többet bizonyítani. Kandi eltervezte előre, hogy megnyerjük, nála nem volt kérdés. Én az első hét után mondtam ki először, hogy bent szeretnék maradni, ekkor érkeztem meg a műsorba, és nagyjából három hét után csiszolódtunk össze párosként.
Nem esett rosszul, amiket Kandi mondott rólad a műsor kezdetekor?
Egyáltalán nem. Tudtam, hogy miért mondja, és próbáltam rajta változtatni.
Segített abban, hogy változtatni tudj?
Nagyon sokat. Rengeteget beszélgettünk.
Úgy ismertek meg a tévénézők, hogy mindig egyenes vagy, talán kissé túlzottan is. A vitáknál is jellemző volt ez rád, ezt sokan sértőnek találták. Gondoltál rá, hogy ez bántó számukra?
Én ezen nem szoktam gondolkodni, mások viszont mondják, hogy sokszor bántó a stílusom. Ezt is fel kellett ismernem. Elkezdtem sokkal finomabban fogalmazni, tudván azt, hogy esetleg a másik érzékeny lelkületű. Engem nagyon nehéz megbántani, én pedig általában ebből indulok ki. Így éltem az életemet eddig, de ezen változtattam, legalábbis folyamatban van. Úgy is lehet véleményt mondani vagy egyenesnek lenni, hogy közben egy huncut kis félmosoly bujkál a szád sarkán, így teljesen más üzenete lesz a mondanivalódnak, másként csapódik le a fogadó személyiségében. Minimális dolgokon kell változtatni, és akkor nem okozok olyan sebeket, amiket nehéz helyretenni. Megtapasztaltam, hogy a legtöbb ember eléggé sértődékeny, és sokszor fáj hallani az igazságot.
Visszanézve láthatod, hogy miként beszélnek ki titeket a hátatok mögött. Rosszul esik?
Nem sejtettem, hogy ez megy. Elhangzottak nagyon erős szavak, mondatok, ami furcsa, de ez nem engem minősít… Nem másokat akarok kibeszélni. Annak örülök, hogy mi nem káromkodtunk, és nem beszéltünk másokról alpári stílusban. Mi hoztuk magunkat, ilyenek vagyunk. Ha megmondom a véleményemet, nem közönséges stílusban teszem, nem megyek le egy bizonyos szint alá, ez a különbség.
Demcsák Zsuzsa (Fotó: tv2 sajtóklub)
Amikor befogadtak az anyaotthonba, szóba jött a családon belüli erőszak. A gyerekek látták ezt a részt? Hogyan reagálnak, amikor erről van szó?
Mi ezt korábban rendesen kibeszéltük velük. Ezt a részt szerintem pont nem látták.
Van kedvenc pillanatuk?
Annyira azért nem nézik sokszor. A fiam szájából elhangzott az elején, hogy miért kellett ilyen-olyan helyzetekben bunkónak lennem, illetve hogy miért mondom meg mindig, mindenkinek a véleményemet. Ma már büszkék rám, de nem a műsor miatt, hanem amiatt, amilyen ember lettem.
Visszatérve a vitákra, mindig higgadt maradtál. A magánéletedben is ilyen hidegvérrel kezeled a hasonló helyzeteket?
A gyerekeimmel kapcsolatban abszolút, a férjem nem is engedné, hogy felcsattanjak. Az a fajta vagyok egyébként, aki hirtelen felkapja a vizet, de azonnal lehiggad. Nem vagyok haragtartó, sokszor pár óra múlva el is felejtem, hogy mi volt a vita alapja.
Mi változott meg, amióta itt lakik a férjed?
Eggyel többen vagyunk, ebbe minden beletartozik.
2017-ben úgy döntöttél, hogy kivonulsz a médiából egy időre. Sokszor így is megjelentek rólad olyan cikkek, amit nem szerettél volna. Megtanultad kezelni?
22 éve edződöm, de néha még mindig meglepődöm. Két dolog van ilyenkor, az ember vagy perel, vagy belenyugszik. Az elmúlt években hétből hét pert megnyertem, de ez hét évet vett el tőlem. Megint kezdjem elölről?! Belefáradtam… Inkább csak legyintek egyet.
Nem bulvár, kommentelő. Adsz azok véleményére, akik hozzászólnak a bejegyzéseidhez?
A negatív kommentek alapját nem tudom megfejteni. Nem tudom elképzelni, hogy én azért ragadjak valaha klaviatúrát, hogy személyes ismeretség nélkül, álnév alatt valakit pocskondiázzak. Egyszerűen nem tudom elképzelni, milyen lelkiállapot kell ahhoz, hogy valaki ilyet tegyen. Amióta tudatosult bennem, hogy nem tudnék ilyet csinálni, már nem zavar.
És nem is érdekel?
Érdekelni érdekel, hazudik, aki azt mondja, hogy teljesen ki tudja zárni, mert nem lehet. Szerencsére mostanában több jó fej hozzászóló van az oldalaimon. Jól esnek ezek a kommentek, magam is meglepődök rajtuk. A végére még pozitív hős leszek. (nevet)
Tervezed a visszatérést a televízióba?
Egyértelműen igen!