Amikor ezt a bejegyzést írom, szombat van és munkanap. Ennek tényét két napja tudtam meg, amikor a fiam legörbülő szájjal közölte, szombaton is iskolába kell mennie. Jómagam a „home office” és a totális időbeli szabadság munkakörében sajnálkoztam a gyerek miatt és szánom-bánom, de leginkább végigaludtam ezt a bizonyos szombat délelőttöt.
Számomra nincs fontosabb, mint az, hogy a munkáimat össze tudjam egyeztetni a szabadidőmmel, és éppen ezért a munkanap-szombat pont ugyanúgy nem jelent semmit, mint a szabad szombat. Ha úgy akarom, minden nap szabad, ha úgy akarom, többet dolgozom, mint arról bárkinek fogalma is lenne. Saját döntésből. Nyilván ezt nem teheti meg mindenki, pedig vallom, hogy a világ tele lenne motivált és boldog, valamint kipihent emberekkel, ha nem lennének ennyire behatárolva a szabadságaink, szabad napjaink. Ráadásul vannak, akik még az évenkénti szabadságaikat is tolják, húzzák, nem veszik ki – annak meg igazán mi értelme van?
Nos, dr. Csernus Imre ismét mondott egy szuper jót, most erről a témáról. Szerintem érdemes elolvasnod és megértened a gondolatait.
Ha kíváncsi vagy Csernus gondolataira, kattints tovább a Diamonds oldalára!