A siker mindig vonzó és csábító, minden ember vágya, hogy elérje, megkapja, magáévá tegye. De milyen áron? Péterfy Bori színész-énekesnő, többek között a Szkéné, a Krétakör színház, majd az Alföldi Róbert által vezetett Nemzeti Színház társulatának volt tagja. Az Amorf Ördögök bandában zenélt, majd az alapító tagokkal a Péterfi Bori & Love Band énekesnőjeként folytatta. A Sikerszféra című műsorban Péterfi Judit beszélgetett Péterfy Borival kudarcokról, katarzisokról, vívódások, mélységekről és magasságokról.
Hol tartasz most a sikerhez vezető hullámvasúton? Felfelé repülsz vagy lefelé zuhansz?
A sikerről kellene beszélnem, de most arról nehezen tudok. Nyomasztanak súlyos kérdések. Például, most már nincs az, hogy az embernek van egy szakmája, és ha azt tisztességesen, becsületesen csinálja, akkor biztosan megél belőle. Ez is egy nagy változás most a világban, hogy folyamatosan alkalmazkodni kell.
Te, hogyan bírod ezt lelkileg? Hogyan alkalmazkodsz?
Én még küzdök. Bennem még mindig van egy olyan illúzió, hogy én szívesen megélnék abból, amit tudok és amiben jó vagyok, de egyre inkább azt látom és érzem a bőrömön, hogy nem lehet. Két szakmám van. Színésznő és énekesnő, de nem megy. Vagy bohóckodni kell és eladni magad – nekem ez annyira nem megy –, vagy lemenni oda, ahová én nem megyek. Ebben az országban mindig kell a friss hús, aki főz, meg táncol, meg levesz magáról mindent. Én erre nemet mondok. Miközben a világ abba az irányba megy el, hogy az ember az igazi tudásából nem nagyon él meg. Ma a bohóckodásért fizetnek, meg az olcsó szarért. És igen, ezt nehezen tudom megemészteni. Tartom magam még. De nehezen.
Mi volt az, ami annyit adott energiában, töltésben, szakmaiságban, sikerben, amivel ezt átvészeled? Filmek, színház?
A Terápia című film az volt. Mácsai Pali azt mondta nekem, hogy jól jegyezzem meg ezt az érzést, mert ilyen csak 10 évente egyszer van. Igaza lett. Fantasztikus stáb, minőség, környezet. Abból töltekezem és reménykedem, hogy egyszer még újra élem azt az érzést. De találkoztam nemrég olyan nővel, aki épp amiatt vállalt gyereket, mert olyan mély benyomással volt rá a karakterem. Sokan járnak ma pszichológushoz, kedvelik a hasonló filmeket az emberek, mert ki vannak éhezve az effajta irányításra, kapaszkodóra. Én egy negyvenes karrierista nőt játszottam. Látjuk most, hogy milyen őrületes változáson mennek át a nők. Elveszés van, nem tudják mi a szerepük. Lelki gyötrődés most minden szinten.
Téged is érint?
Mindenkit kivétel nélkül.
Hányan mondták rád, hogy karrierista vagy?
Nem mondták, mert nem mozgok olyan körökben. Csak karrieristák között! (hangos röhögés) Nyilván 30 és 40 között, amíg nem lett gyerekem naponta megkérdezték ezt. Ez egy zsigeri probléma. A férfiaknak és a nőknek is nehéz ez. Káosz van.
„Nem lehetek mindig jó, nem tetszhetek mindenkinek és nem csinálhatok úgy, mintha mindig, minden happy lenne” Fotó: Youtube/Sikerszféra Péterfi Judittal
Te hogyan kezeled?
Lemondás, alkalmazkodás, tűrés, logisztika.
Benned van a kérdés, aggaszt, hogy meddig lehetsz még színpadon?
Nem gondolok a korra, a mában élek. Engem más aggaszt, mástól szorongok.
Mitől?
Hogy lesz-e még színpad, ahová felmenjek. Képes a politika belenyúlni a sikerbe. Író, zenész, képzőművész társammal együtt azt érzem, rohadt nehéz. Hasonlítsd össze mennyit keres Faszomfalván egy focista és mennyit a Katonában egy színész, aki 25-öt játszik. El fogsz ájulni. Iszonyatosan keveset keresünk színészként. Ez az elképesztő dolog, ami jött most a színházakba, amit megszavaztak, amitől sokkban vagyunk, és azon gondolkodom, hogy kezdjek-e antidepresszánsokat szedni, amit ennyi idős koromig nem szedtem. Ez most nehezen érint. Kudarcosnak érzem magam a szakmámban. Annyira nem érzem magam sikeresnek ebben az országban, amennyire csak lehet.
A színpadon vezeted le a feszültséget?
Igen. És 30 éve jógázom. A mi szakmánkban az is jó, hogy a nagyon nehéz élethelyzetekből és lelki válságokból nagyon termékenyen ki lehet jönni. Munkaterápiával. Munkahelyi válság, haláleset, amitől más bezárkózik, attól én feléledek. Termelek. A legtöbb szöveget akkor tudom írni, ha ér valami szerelmi bánat. Édesanyám halála után egy nappal már koncerteztem. Jobban fel lehet így dolgozni a gyászt is meg mindent.
A hiperérzékenység nélkül nem lennél jó színész, de van, hogy ez hátráltat? Például ha leszidnak. Összeesel vagy felszívod magad?
Én az voltam, aki az összeomlott egy rossz szótól. Ahhoz mérem az önszeretetem, hogy tökéletes legyen, amit csinálok. Ha hibázok, akkor nem tudom magam szeretni. Ebben szoktak elvérezni a művészek. A fejedben kell átállítani a dolgokat, nekem is tudatosan kell ezen dolgoznom. Mert nem lehetek mindig jó, nem tetszhetek mindenkinek, és nem csinálhatok úgy, mintha mindig minden happy lenne. Mert ez egy külső elvárás, hogy boldognak kell lenned, mert te sikeres vagy.
A Péterfy Borival készült riportfilmet teljes egészében megnézhetitek Péterfi Judit Youtube-csatornáján.
