A mozik jó része bezárt, filmbemutatók nem lesznek, de mi a helyzet a filmgyártással? Ti nemsokára kezditek forgatni az új filmeteket, a Ha elfárad, viheti!-t, aminek épp a gyerekfőszereplőjét keresitek.
Annyira extrém ez a helyzet, hogy nem tudjuk, mennyire fogja befolyásolni a castingot. Meghirdettük, és elképzelhető, hogy a most kialakult szituációban jó páran nehezebben mozdulnak, mert azt gondolják, hogy inkább sehová sem mennek gyerekkel. Ettől még a film előkészítése gőzerővel folyik, keressük a helyszíneket, készen vagyunk a felnőtt castinggal (a főszerepeket Scherer Péter és Kovács Patrícia játssza – a szerző), csak a gyerekfőszereplőt keressük még. Vannak már olyanok, akik túljutottak az első fordulón, és továbbkerültek egy következő körbe, de továbbra is várjuk a jelentkezőket. A gyerekeket a castingtól nem kell félteni: egyszerre csak pár jelöltet fogunk behívni, akik csak két-három emberrel kerülnek majd kontaktusba a stábból, és természetesen minden egészségügyi óvintézkedést meg fogunk tenni.
Mikor kezditek pontosan a forgatást?
A tervek szerint május, június környékén.Meglátjuk, mi történik addig a vírushelyzettel.
Tömegjeleneteitek vannak a forgatókönyvben?
Szerencsére nincsenek, a jelen állás szerint ezt a filmet nyugodtan le lehet forgatni, bár pont most hallottam, hogy az etyeki stúdiót bezárták, szóval érhetnek még bennünket meglepetések. Elvben el lehet tolni a forgatást, de annak elég súlyos anyagi következményei lennének.
Scherer Péter és Geszti Péter (Fotó: Glódi Balázs)
Híres vagy arról, hogy egyszerre több vasat tartasz a tűzben. A többit érintette eddig a koronavírus?
Eddig három koncertemet és három előadásomat mondták le, két darabom is fut színházakban: ezek már szabad szemmel látható veszteségek. Minden dominó feldől, ha úgy tetszik.
Bár a legtöbben a BÚÉK óta tartanak téged számon idehaza filmproducerként, te ebbe a szakmába már az 1999-es Kalózokkal belekóstoltál, viszont ennek sokáig nem volt folytatása. Miért?
Ilyen jó kérdést rég tettek fel nekem. Akkoriban engem a zenekarom, a Jazz + Az érdekelt igazából, mindenképp együtt szerettem volna zenélni Dés Lászlóval. Az egy adomány volt, hogy szembejött Budai György, aki hajlandó volt magánpénzből megfinanszírozni egy játékfilmet, és amikor gondolkodtunk, hogy miről szóljon a dolog, akkor alakult ki a Kalózok története. Egy játékfilmen keresztül vezettünk be egy zenekart, de én akkor a zenélésre fókuszáltam. Nem a film izgatott önmagában, hanem az, hogy a Rapülők utáni új zenekaromat a film világából indulva kezdjem el felfuttatni. A Kalózokban társ-forgatókönyvíró és kreatív producer voltam, de az egy elég konfliktusos forgatás volt, és a film sem úgy sikerült – finoman fogalmazva –, ahogy szerettük volna Dés Lászlóval. Ennek ellenére abban az évben a legnézettebb magyar lett.
Filmproducerként abból tanultál valamit?
Nem sokat. Pedig addigra már rengeteg reklámfilmet írtam meg, illetve csináltam végig rendezők mellett, volt némi gyakorlatom a filmkészítésben. Az nagyon megváltozott bennem a Kalózok idejéhez képest, hogy kialakult bennem egy erős ambíció, hogy filmproducer legyek. Az elmúlt tíz évben nagyon sok olyan produkciót hoztam létre, melyek produceri munkát igényeltek, csak nem filmproducerit. Mondok példákat: Nemzeti Vágta, Médiaunió vagy bármelyik Jazz+Az és Rapülők Aréna-koncert. Általam összeállított csapatokkal folyamatosan létrehozok olyan kulturális produkciókat, amelyek ezer más kulturális termékkel versenyeznek a piacon.
Jazz+Az koncert a Papp László Sportarénában január 17-én (Fotó: MTI/Mohai Balázs)
Ha bemész egy moziba, ki van rakva eléd tizennyolc plakát, és neked el kell érned, hogy a tiédre is ránézzenek, sőt azt válasszák ki. Nem rocket science, szoktuk mondani, de nagyon sokat kell vele foglalkozni, hogy jó legyen – a plakát, a trailer, de legfőképpen persze a film. Ha más műfajokban már képes voltam mindezt megtenni – létrehozni egy minőségi kulturális terméket, keresni hozzá finanszírozást, stábot építeni, kitalálni a marketingkampányát –, azt gondoltam, hogy a filmek esetében is sikerülni fog. Egy idő után – miután majdnem öt évig tanácsadó voltam a Filmalapnál marketing ügyben –, rájöttem, hogy nekem az asztalnak nem azon az oldalán kell ülnöm, ahol csak tanácsokat adok, hanem megpróbálom ezt a tudást önálló producerként kamatoztatni. A BÚÉK esetében ez tavalyelőtt sikerült. Nagyon élveztem, és azt éreztem, hogy már húsz éve ezt kellene csinálnom.
Ekkora lett a szerelem?
Igen. Sok magyar producert ismerek: egy részük gyártásvezetőből lett producer, egy másik részük rendezőből váltott át, vagy egészen más műfajból érkezett. Sokan csak a bemutató előtt egy-két hónappal kezdenek el a marketingen gondolkodni, de rendszerint a hajó akkorra már elment. Sokszor azt a hibát is elkövetik, hogy a rendező is beleszól egy film marketingjébe, miközben neki nem ez lenne a dolga. Az ő dolga, hogy remekül megrendezze a filmet. Csak néhány olyan hazai producer akad, aki nagyon tudatosan, okosan és a film teljes életciklusában gondolkodva rakja össze a projektjeit.
Kikre gondolsz?
Elsőre Stalter Judit, Mécs Mónika, Herendi Gábor és Petrányi Viktória neve jut eszembe, de nyilván vannak még többen. Én abból igyekszem előnyt kovácsolni, hogy részt tudok venni az alkotói folyamatban, és képes vagyok ezt a marketing fókuszán keresztül befolyásolni. A magyar filmek egyik gyakori gyerekbetegsége, hogy sok esetben hiányzik egyfajta fegyelmezettség, ami tudatosabb és konzekvensebb módon építi fel egy-egy film létrejöttét és későbbi életét. Jórészt még mindig a rendező határozza meg a folyamatot, pedig már a forgatókönyv elfogadásakor kell tudni, hogy kiknek készül az alkotás, és részben ennek szellemében kell minden részletet kidolgozni.
„Rájöttem, hogy nekem az asztalnak nem azon az oldalán kell ülnöm, ahol csak tanácsokat adok.”
Tegnap például ebben a szobában egy tizenkét órás megbeszélés folyt: azért hívtam össze a Ha elfárad, viheti! stábját, hogy a vágótól kezdve a set designerig együtt olvassuk végig a forgatókönyvet, és mindenki mondja el az ötleteit, mert később már nem nagyon van lehetőség. Ugyanazt kell gondolnunk a filmről, mindannyiunknak egy filmet kell akarnunk, és én ilyenkor mindig érvekkel szoktam alátámasztani, hogy mit miért tartok vagy nem tartok jónak. Annak idején baráti viszonyban voltam Andy Vajnával. Sok mindent tanultam tőle. Az egyik alapmondat úgy hangzott, hogy minden az előkészítésen múlik. Ha jól előkészítesz egy filmet, akkor lehet, hogy a forgatásra producerként már ki sem kell menned, csak megnézed az aznap leforgatott anyagokat. Én ebben nagyon hiszek.
Az előkészületek milyen nagy változásokat hoztak?
A film egyik főszereplője ugyan gyerek lesz, de ez egy felnőtteknek szóló mozi. Szívbe mászó, fordulatos vígjáték lesz, de fantasy elemekkel turbózva. Csakhogy az eredeti forgatókönyvben ezek a fantasy elemek még horrorelemek voltak. Mondtam Vékes Csabának, aki a forgatókönyvet írta, hogy a horrorfilm mint műfaj a mi esetünkben senkit nem visz be itthon a moziba.
Most már azért igen…
Igen, ha külföldi. Ha magyarok csinálják, a nézők nem mennek be. Ilyen vesztő zsáner szerintem még a horror mellett a krimi és a science fiction is. Ebben nem tudunk versenyezni az amerikaiakkal. Ezek látványkonyhák, amikhez sok pénz kell, és ilyet nem tudsz Magyarországon létrehozni. A reklám műfajában már a kilencvenes évek közepén lemondtam arról, hogy nagyon látványos filmeket forgassunk. Láttam, hogy szinte soha nincs rájuk annyi pénz, amiből profin meg lehetne csinálni. Inkább olyan műfajokban kell versenyezni, amelyekben az egyszerűség dominál: az erős dramaturgiai gondolat, a kreatív erő, a jó sztori, a geg, a jó színészi játék.
Akkor csak vígjátékokat meg dramedyket lehet készíteni?
Nem, szerintem jó romantikus és történelmi filmekre is van itthon igény. Hiszek abban, hogy lehet például olyan történelmi filmet csinálni, ami után úgy jössz ki a moziból, mint ahogy A Pál utcai fiúk előadásáról jönnek ki az emberek a Vígszínházból. A világ egyik legszomorúbb történetét meséljük el nekik, de a végén olyan katarzist ad, hogy minden este felállva tapsol a közönség.
Ha már a Vígszínházat említed, A Pál utcai fiúkon kívül A dzsungel könyve című darabotok is nagy sikerrel fut ott. Te találkoztál ott azzal a negatív légkörrel, amiről mostanában annyit hallani?
Én szerzőként ilyen típusú dologgal nem találkoztam.
Bejártál próbákra?
Be-bejártam, de ott Marton László volt a rendező. Az ő rendezése során nem érzékeltem drámai ellentéteket. Az biztos, hogy az ilyen konfliktus nem tesz jót, ahogy a zaklatási ügyek sem tettek jót. Meglepett, hogy a koronavírus mellett ekkora visszhangot kap az igazgatóválasztás körül elszabadult vita. Nekem abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a Vígszínház két olyan darabot is játszik, amelyiknek szerzője vagyok, és bízom benne, hogy a Víg meg fogja oldani a saját problémáját.
Scherer Péter színész, Szatmári Péter DOP, Geszti Péter producer, Rohonyi Gábor rendező (Fotó: Glódi Balázs)
A Ha elfárad, viheti! az egyetlen filmes projekted most, vagy van még mellette tíz másik?
Tíz nincs, de van öt az előkészület különböző szakaszaiban. A filmezéstől függetlenül az én életem mindig a sokféleségről szólt, harminc éve így élek, több projektem fut egyszerre: vezetek műsort, tartok előadásokat, koncertezem, musicalt írok… A filmezés mellett írom a harmadik színházi musicalem dalait, ami az Ezeregyéjszaka meséiből készül. Foglalkozom a Grund kommunikációs ügynökséggel is, amit a feleségemmel, Ditz Edittel együtt működtetünk, és mindezek mellett a Best of Geszti koncertprogramom megújításán is dolgozom.
Az Ágy alá gyaláz a láz sorod sajnos most elég aktuális…
Meg az Alakul a molekula, mocorog az atom. Dolgozom egy zenés stand upon is, ahol az életem különböző eseményeit mesélem el, de zenei kísérettel.
Miért épp Scherer Pétert választottad a főszerepre?
Választottuk. A produceri munkát nem egyedül végzem. A csapatban benne van a feleségem is, de Major Istváné a főszerep a FilmTeam-től, a Blue Duck Art részéről Roskó Péter és Vékes Csaba vesznek részt a fontosabb döntésekben. Figyelünk arra, hogy mindenkinek jusson rivaldafény, hiszen mindannyian sokat dolgozunk a produkcióért. Azért döntöttünk Scherer Péter mellett, mert remek komikus alkata van, de közben drámai színészként is nagy erővel tud jelen lenni. Nagyon szeretjük az energiáját, a pozitív kisugárzását, a humorát, a változó érzelmi dinamikáját, és nyilván a népszerűsége is számít.
A gyerekszínészre visszatérve – mivel te magad is az voltál: mennyire ront el egy gyereket, ha hatévesen filmközelbe kerül?
Ez a kérdés az x-faktoros mentormunkám során is felmerült, amikor fiatalokkal dolgoztunk. Én abban hiszek, amit a saját életem is bizonyított: ha van körülötte egy jó család, egy jó iskola, akkor a gyereket semmilyen sérülés nem fogja érni. A show-businessben sok elkallódott gyereksztárral lehet találkozni, ez a kérdés valóban nagy körültekintést igényel. Ha olyat választunk ki, aki mögött nincs erős, megtartó háttér, akkor még fokozottabban fogunk rá figyelni.
Az eddigi filmjeid alapján úgy fest, inkább közönségfilmben utazol. A művészi elismerés, a külföldi fesztiváldíjak téged sosem vonzottak?
Ha találkoztam is olyan forgatókönyvvel, amiben ez a lehetőség benne lett volna, az nem valósult meg, de nyitott vagyok rá. Kell még tanulnom, és nyilván sokat kell még tanulnom, és meg kell keresnem olyan filmes alkotókat, akik ilyet képesek előállítani. Gárdos Péterhez például szoros barátság fűz, és vele több tervünk is mutat ebbe az irányba. Egyelőre azonban a közönségfilmek területét szeretném megérteni, és mivel itthon közpénzből finanszírozzák a filmgyártást, kifejezetten nagy felelősséget érzek azért, hogy olyan filmeket készítsünk, amelyeket aztán sokan megnéznek.
A castingfelhívásról szóló videót az alábbi linken lehet megnézni:
