Mit jelent számodra az nlc.hu?
Időről időre visszatérek az oldalra. Szeretem a portrékat és a nagy beszélgetéseket, ha értékes emberekről olvashatok.
A koronavírus-járvány mindenki húsvétjába belerondított. Nálatok hogy néz ki az idei ünnep?
Ez a járvány ellopta a családunkat. Sok mindenért haragszom rá, de szerintem az a legfájdalmasabb, hogy életünkben először nem lehetünk együtt a családdal, a szüleinkkel.
Normális esetben hogyan szoktál készülni a húsvétra? Vannak különleges fogások, amiket csak ilyenkor készítesz?
A húsvéti menü nem annyira változatos, mint a karácsonyi. Szerintem mindenki, határon innen és túl főtt sonkát és tojást készít, maximum annyiban van különbség, hogy édes vagy sós kalács kerül az asztalra, esetleg mellé sárgatúró. Mi tradicionálisan bárányt vagy gidát szoktunk készíteni. Ez most nem fog összejönni, mert nem tudok hol venni az Őrségben, de nem baj, nagyon jó lesz egy finom csülök is.
Ha már említed az Őrséget, mennyire nehéz most a bezártság miatt vidéken az alapanyagok beszerzése?
Egyáltalán nem. Fantasztikus, hogy amiről évtizedek óta beszélek, az most itt működik. A szomszéd faluban van egy pisztrángtenyészet, ahonnan friss halhoz lehet jutni, a másik faluban van egy belga házaspár fantasztikus sajtokkal, onnan azt vesszük, a húsvéti sonkát pedig egy harmadik faluban élő hentes hozta ki. Mindent be lehet szerezni, a zömét valamelyik háznál.
Borbás Marcsi (Fotó: Krisztics Barbara/Stratcomm)
A járvány hatására lett egyfajta összefogás a helyi termelők között?
A túlélés záloga ma Magyarországon, és más országokban is, hogy legyenek tiszta élelmiszereink, amik helyi termelőktől származnak. Így ők is életben maradnak, mert nem működik semmi úgy, ahogy eddig. Most nagyon egymásra vagyunk utalva. Körbe kell néznünk a környezetünkben, hogy honnan tudunk beszerezni helyi élelmiszert, mert ez tud bennünket hosszú távon kihúzni a bajból.
Nagyon sok termelőt ismerek, ezért egy hete mi is azon dolgozunk otthonról, hogy segítsünk nekik valahogy. Az Egy.hu-n készítünk egy hónapokon át tartó kampányt, amiben arra próbáljuk meg felhívni az emberek figyelmét, hogy nemcsak élelmiszerből, hanem minden más termékből is válassza a magyart, mert így tudjuk biztosítani a termelők megélhetését. Mi abban segítünk, hogyan tudják az emberek például a friss zöldséget beszerezni, vagy akár házhoz rendelni.
Mikor vált nálad fontossá az, hogy helyi alapanyagokkal dolgozz, és megismerkedj jobban a hazai termelőkkel?
Én ebbe beleszülettem, egy bácskai faluban nőttem fel, és sokan néztek rám furán, amikor azt mondtam, hogy 20 éves koromig nem ittam kólát, mert nem volt. Most sem szeretem, de addig nem jutottam hozzá. Azt ettük, ami a kertben és a baromfiudvarban volt. Csak házi szörpök voltak, gyümölcsök és mivel a régióban erős a balkáni hatás, ezért rengeteg zöldséget és olyan salátát ettünk, ami máshol nem jellemző. Amikor felkerültem Budapestre, semmi nem volt finom, hasonlítható ahhoz, amit otthon megszoktam. Ezért én sokkal előbb ráálltam arra, hogy mindent otthonról szerezzek be, és hozzak fel magammal. Szüleimnek volt egy nagy konyhakertje, ahol szezonálisan szinte minden fellelhető volt.
Fotó: Krisztics Barbara/Stratcomm
Sokat tevékenykedsz te is a kertben?
Igen, jövő héten kezdünk forgatni egy konyhakertes videósorozatot, hogy megmutassam, az olvasók hogyan tudnak maguknak a jelenlegi helyzetben nagyon gyorsan és egyszerűen zöldséget termeszteni. Szinte mindent termelek én is a konyhakertemben.
Úgy tűnik, hogy a Gasztroangyal után is van dolgod bőven. Amikor véget ért a műsor, azt mondtad, hogy pihenni szeretnél. Volt erre lehetőséged?
Nem, egyáltalán nem, mert két éve dolgozunk az oldalon, ami decemberben beindult. Azt gondoltuk, hogy március végére találjuk meg a hangunkat, de ez sokkal előbb megtörtént. Tízszer annyit kellett dolgoznunk, úgyhogy pihenni nem volt időm, de most itt van a bezártság, így valamennyit tudok.
Milyen az, amikor Borbás Marcsi pihen, mit csinálsz?
Szövök, olvasok, kertészkedek, túrázok. Kenyeret is sütök, próbálom fejleszteni magam.
A kenyérsütés nagyon népszerű lett a karantén idején. Mindenki kovászol.
Ez is egy érdekes dolog, mert korábban sokan azt mondták, hogy egészségesen táplálkoznak, ezért nem esznek kenyeret. Mikor hirtelen beütött a krach, mindenkinek az lett a legfontosabb, hogy megtanuljon kenyeret sütni. Van egy ősi gén az emberekben: csak kenyér legyen, ha baj van. Ez egy nagyon jó dolog, én ennek nagyon örülök.
Fotó: Krisztics Barbara/Stratcomm
Az utazás nem hiányzik az életedből a Gasztroangyal után?
Most annyi munkám van, annyi új projekt, tanulok és készülök, hogy most még nem hiányzik, de természetesen majd folytatni fogom. Másrészt, ha az ember lelke egészséges, akkor tudomásul veszi, hogy most nem lehet utazgatni.
A nézők határon innen és túl nagyon megkedveltek téged amiatt, amit te és a műsorod képviseltetek. Ez a fajta szeretetet hogyan csapódott le benned?
Örülök neki, nagyon kedvesek az emberek, de ezért keményen meg kellett dolgozni. Megjegyzem, sosem azt mutattam be, aki fizetni tudott, mert a műsoraimba nem lehetett pénzzel bekerülni. Nekem a hitelesség mindig fontos volt. Túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, mert azt gondolom, hogy nem értem rajongtak, hanem azért a munkáért, amit csináltam. Abban a pillanatban nem is rajonganának értem, hogyha én ezt túlértékelném magamban, mert az már nem én lennék.
A rajongók szomorúak voltak, amikor véget ért a műsor. Azóta követnek téged az online térben?
Biztos, hogy nem mindenkihez jutottam még el, és persze benne van az is, hogy ha valamiért nagyon rajongsz, és mást kapsz helyette, akkor azért kicsit durcás vagy, és ez miatt nem követnek még. Ennek ellenére elégedett vagyok azzal, amit eddig elértünk, hogy az általam fontos értékrend eljut az emberekhez, és nem feltétlenül tartom fontosnak, hogy ez gyorsan történjen meg.
Fotó: Emmer László/Stratcomm
Mennyire vagy híve a belassulásnak (slow living), amiről a koronavírus-járvány kapcsán nagyon sokat hallani?
Régóta erről beszélek, de azért van egy veszély, hogy sokan túlzottan belassulnak. Az előző válság idején is volt olyan, aki hátradőlt, hogy nem tud semmit csinálni, mert válság van. Azt gondolom, hogy nagyon sok mindent lehet csinálni így is, hogy ez a helyzet. Előre kell menekülni. Nem szeretném, ha ugyanolyan világ lenne, mint a járvány előtt volt, jó lenne levonni a tanulságokat ebből az egészből. Meg kell tanulnunk azt, hogy a helyi termékek fontosnak, hogy jó, ha minél több dologhoz értünk, tudunk kötni, vagy gombot felvarrni, és meg tudjuk termelni magunknak, ami szükséges és lehetőségünk van. Annak a nem normális tendenciának is véget kell érnie, hogy kiugrunk pár napra New Yorkba, vagy vacsorázni Rómába.
