Sztárok

Bay Éva: „Nem csak a férjem, én is zizi vagyok”

Még a hangja is mosolygós Bay Évának, amikor először hívom, hogy interjúidőpontot egyeztessek vele. Egyetlen napon nem ér rá, mert jönnek a kutyáját megnyírni, ezt leszámítva örömmel mesél a karantén előtti és utáni életéről, valamint egykori bemondókarrierje kulisszatitkairól is.

Sikerült tegnap a kutyanyírás?

Holnap lesz. A héten nagyon kell vigyáznom, hogy bele ne menjen a patakba, mert vizes, összetapadt szőrrel nem tudják megborotválni. 14 éves pásztorkutya nagy szőrzettel. Tavaly nem tudtuk megnyíratni, mert volt egy komoly műtétje márciusban, ami után nem mertem elvinni kutyakozmetikushoz. Most szerencsém van: egy hölgy házhoz jön.

Jól tudom, hogy nem egyetlen kutya van a háznál?

Három. Hat éve, születésnapomra kaptam Lobót, aki egy csodás ordas ónémetjuhász. Amikor beteg volt az én Szonjuskám, úgy gondoltuk, hogy mi van, ha nem ébred fel a műtétből, ezért 2018 decemberében elhoztunk ugyanattól a tenyésztőtől egy ónémetjuhász kölyköt, de az hófehér. Az én Lobóm a saját fiaként kezeli a kicsit, aki közben annyira megnőtt, hogy már nagyobb nála. Lobó olyan 50 kilós lehet, a kicsi ennél már nagyobb. Odaáll egy asztalhoz, és simán felteszi a fejét az asztalra. Imádom őket, és itt a karanténban nagyon jó, hogy itt vannak velünk.

Éva és férje László

Egy lakásétterem nemcsak arról szól, hogy az ember csak süt, főz (Fotó: magánarchívum)

Hogy nézett ki az élete karantén előtt? Mivel foglalta el magát az év első napjaiban?

A férjemmel, Marczali Lászlóval – aki vezető operatőr volt a Magyar Televízióban – már nyugdíjasok vagyunk. Ő mint veterán párbajtőrvívó magyar- és Európa bajnok az egész életét végigsportolta, a karantén előtt is rengeteget teniszezett, versenyeket szervezett, és ezen felül a kertben az összes munkálatot ő végezte. A karantén alatt főképp ez utóbbi maradt, felhúzott például egy új kerítést, csinált egy új kaput. Nagyon ügyes a manuális munkákban, ezekben kiélheti a kreativitását. Két percet nem tud ülni a fenekén, ami alól csak ebéd után van kivétel, mert olyankor mindig beájul egy délutáni szunyókálásra.

És ön?

Én is zizi vagyok. Reggel felébredek, és egész nap jövök-megyek, kutyázom, reggelit csinálok, elmosogatok, elmegyek vásárolni, megfőzök, takarítok… Tipikus nyugdíjas élet. Ugyanakkor sok váratlan esemény is történt velem. Tavaly nyáron egy forgatáson kaptam egy gyógynövénykeveréket, aminek köszönhetően leadtam 18 kilót, pedig azt gondoltam, ez már soha nem fog megtörténni! Egészen beletörődtem, hogy plusz kilókkal élek, de ez az egyik legjobb dolog ami jöhetett, hiszen azóta még energikusabb lettem, már ha létezik ilyen. Ráadásul a túlsúly mint tudjuk nem csak esztétikai kérdés. Ezért is jobb a vékony élet, nem csak csinosabb, de ellenállóbb is lettem, a húsz évvel ezelőtti ruháim pedig újra jók lettek. Hálistennek megtaláltak – nemcsak engem, hanem Esztergályos Cilikét és Karda Beust is – a Life TV-től tavaly az Old School című műsorral, amit mi, öreg csajok vezethetünk. Pont aláírtuk a szerződést az idén tavaszi forgatásra, már a ruhapróbán is túl voltunk, március elején kezdődött volna a forgatás. Végül ez tolódott, mert eladták azt a villát, ahol a korábbi évadban forgattunk. Csúszott ugyan a forgatás, de ez nem volt baj, a gyerektől amúgy is kaptunk karácsonyra repülőjegyet Barcelonába, még a szállodát is lefoglaltuk.

Amire mégsem mentek el…

A férjem meglehetősen óvatos ember, nagyon reálisan gondolkodik. Egyre többet hallottunk a koronavírusról, és mivel a szállodánk olyan volt, hogy ingyenesen lemondhattuk, Laci inkább úgy döntött, hogy ne menjünk ki. „Te mama, ne induljunk el, Barcelona állati turistaközpont, és a repülőtéren is sokan lennének” – mondta nekem. A repülőjegyet elbuktuk. Igazából nem is attól féltünk, hogy megbetegszünk, hanem attól, hogy mi van, ha a hazajövetelünk után két hét karanténba kerülünk, és nem tudok elmenni forgatni. A vicc az, hogy az élet ezt megoldotta helyettünk, és a koronavírus miatt az Old School forgatását is tovább kellett halasztani. Nagyon sajnálom, mert imádjuk ezt csinálni.

A forgatás előtt ismerték egymást Karda Beával és Esztergályos Cecíliával?

A Beuskával és a Cilikével is sokat dolgoztam. Konferáltam a műsorokat, ők meg benne voltak. Sokszor együtt utaztunk vidékre, ebédeltünk együtt… Nagyon jól elvoltunk mindig, irtó jó együtt lenni velük.

A szülei színészek voltak, ön mégsem ezt a pályát választotta annak idején. Nem vonzotta a színészkedés?

De igen, viszont másképp alakult az életem, amit nem is bánok. Lehet, hogy nem lettem volna jó színész, nem tudhatom. Rengeteg szavalóversenyt nyertem, és fiatalon játszottam színpadon – amikor Antigonét játszottam, zokogott a közönség – , szóval talán azért volt bennem valami. Más irányba indultam, de ettől még rengeteg művésszel ismerkedhettem meg: alig van olyan művész, akivel ne dolgoztam volna együtt. Egyébként a színész szülők mindig azt mondják a gyerekeiknek, hogy „Isten ments, nehogy ezt a pályát válaszd!” Nem könnyű a színészek élete, mostanában hallani ezt a sok botrányt is a színházakból… Borzasztóan emocionális pálya, és ha az ember családot és gyereket akar, nem könnyű a színészi karriert összeegyeztetni ezzel. Az, hogy én televíziósként heti-egyszer kétszer éjszaka nem voltam otthon még megoldható volt, mert otthon volt helyettem a férjem. Vagy elvittem a fiunkat édesanyámékhoz, és egy-két napig náluk volt, de nem tudom, hogyan lehet ezt heti ötször megoldani.

Bay Éva és férje László (Fotó: magánarchívum)

Bay Éva és férje az utolsó percben léptek vissza az utazástól (Fotó: magánarchívum)

Jó néhány évet dolgozott híradósként is, az emberek mégis inkább a bemondói munkájára emlékeznek…

Én az voltam, bemondó. Csak a bemondók bedolgozhattak a Híradóba, vagy például az Ablakba is. Ez megengedett dolog volt.

A bemondó munkakör egész embert kívánt?

Igen. Mi rendesen felkészültünk, annak idején nem volt súgógépünk. Az adásvezetővel átbeszéltük az adásmenetet, elmondta mennyi időnk van, mikor tudunk beszélni… Ez nem úgy ment, hogy csak beültem, szépen kihúztam magamat és azt mondtam, hogy „Jó estét!” Sokáig stylistunk sem volt, a ruhákról is nekünk kellett gondoskodni. Fodrász és sminkes se járt nekünk, csak produkcióra, például ha egy tévéjátékban kellett részt vennünk. A gyártásvezetőtől kaptunk sminkkészletet, amivel megtanultunk sminkelni, és a hajunkat is mi csináltuk. Igaz, a sarkon volt egy fodrászüzlet, és oda néha átjárhattunk megcsináltatni a hajunkat, és az nem került nekünk pénzbe. Annak idején Takács Marika szokott viccelődni azzal, hogy egy bemondónőnek hátul sosincs haja: jól feltupíroztuk, hátul meg ott volt a madárfészek, amit senki sem látott.

Ha már ruhákat nem, legalább ruhapénzt kaptak?

Annyit, hogy havonta egy-két blúzra futotta belőle. Tamási Eszti, a másik csodabemondónk annak idején kézzel, adás alatt megvarrt magának egy ruhát. Délelőtt elkezdte, este meg felvette az új ruhát, és baromi csinos volt benne.

Annak idején mennyire számítottak nagy sztárnak?

Én nem nagyon figyeltem, alig vettem észre, ha felismertek. Azért nem túlzás azt állítani, hogy nagyon népszerűek voltunk, szinte családtagnak számítottunk sok háztartásban. A mai napig megismernek bennünket. Annak idején ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy élő inzertek voltunk. Ma minden kereskedelmi csatornának van egy hangja, aki mondani szokta az előzetesek alatt a szöveget, kiemelt néhány mondatban 1-2 sztorielemet, és alá van írva, hogy mit tudom én, vasárnak 22 órakor kezdődik majd. Régen ilyen nem volt, mi mondtunk el mindent a nézőknek a következő műsorokról. Azért is szűnt meg a bemondók munkája, mert jöttek az inzertek, és a mi munkánk már nem volt elég modern. Ami nem baj, a fejlődés fontos, csak nem szabad elfelejteni a gyökereket.

Magának sminkelt és csinálta a frizuráját, és öltöztetője sem volt

A mai napig megismernek bennünket (Fotó: magánarchívum)

Ön mennyire számít nagy médiafogyasztónak? Olvas híroldalakat, néz YouTube csatornákat, esetleg követ influenszereket?

Van három telefonom, egy tabletem, és az összeset használom. 68 éves leszek idén, és sosem hittem volna, hogy ez lesz. Régebben volt egy laptopom meg a tévém, és ennyi. Most meg reggel felkelek, bekapcsolom a televíziót, és közben megnézem a híreket a telefonomon, Facebookozom, YouTube-ozom… Ami van.

Sokévnyi bemondómunka után a lottóshow vezetése mekkora kihívást jelentett?

Ez nem kihívás, hanem munka volt. Miután ’99-ben lapátra tettek minket a televízióban, még túl fiatal voltam ahhoz, hogy nyugdíjba menjek, ez pedig lehetőséget adott arra, hogy folytathassam a televíziózást, és megélhetést is biztosított. Hiába szűnt meg a munkám a tévében, szerencsére a Szerencsejáték Zrt-s kollégák ragaszkodtak ahhoz, hogy én folytassam. Szinte egészen a nyugdíjazásomig csinálhattam, aztán a kisfiam, ifjabb Marczali Laci vette át tőlem a stafétát. Gyerekkorában állandóan velem járkált a lottósorsolásokra, mindenféle húzásra jött velem vidékre. Ebben nőtt fel, figyelte a munkánkat, mindig ott volt velem vasárnaponként, sőt egy idő után már ő tanította be a számhúzókat. A gyártásvezető rendes volt, tizenhat éves korától már némi zsebpénzt is adott neki érte. (nevet) Aztán eljött az idő, amikor nekem mennem kellett. Viszont én is ott voltam az utódomat kereső castingokon, ahol szebbnél szebb lányok jöttek, de nem tudtak megszólalni. A fiam is ott volt, és bátran azt mondta a producereknek, hogy „Próbáljatok ki engem!” Odaállt, és úgy csinálta meg az adást, mintha ezer éve ő csinálta volna.

Nem csak a férjem, én is zizi vagyok

Bay Éva (Fotó: magánarchívum)

Tanított etikettet, Gór Nagy Mária színésztanodájában is oktatott.

Voltak kalandozásaim, de rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok jó pedagógus alkat. Állatira szeretem a gyerekeket, de akkor szeretem őket, ha ők is partnerek. Nem kezelem jól azt a helyzetet, hogy én tanítok, ők pedig csak figyelnek rám. Nem is tartott sokáig.

És a lakásétterem? Annak idején nagyon jó kritikákat is lehetett olvasni róla.

Elmentem nyugdíjba, itt volt a nagy házunk, jól főzök. Jött az ötlet, hogy csináljuk. Becsületkasszával működött, nem mindenki akarta megfizetni az árát, de az egy dolog. Olyan is előfordult, hogy a befőttesüvegbe valaki nem betett, hanem kivett belőle. Nem tetszett a végén. Nagy munka volt vele, és itt nemcsak a főzésre kell gondolni. Ez azért más helyzet, mintha az emberhez vendégségbe jönnek, mert itt fizetnek is az ételért. Ha pedig az ember fizet, elvárásai lesznek. Nem fordulhat például elő, hogy valahol van egy porcica, jól kell kinéznie a kertnek, a kutyákat el kell zárni… Mindennek tökéletesnek kellett lennie, és ez nagyon-nagyon fárasztó, ha az ember elmúlt már hatvan. Ráadásul a társasággal is le kellett ülnöm beszélgetni,  mert egy lakásétterem nemcsak arról szól, hogy az ember csak süt, főz és ennyi. Ezt abbahagytam ugyan, de rá kellett jönnöm, hogy az élet mindig nyújt valamit. Most például azt, hogy benne vagyok a Life TV-s műsorban, és ez nagyon boldoggá tesz. Derűsen várom a jövőt.

Nosztalgiázz velünk a Magyar Televízió régi bemondóiról

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése