Rudolf Péterrel készített interjút a Magyar Narancs, weboldalukra egyelőre csak rövid részletet emeltek ki, a teljes anyag az eheti lapszámban olvasható. A részletben viszont amolyan étvágygerjesztőként megjelenik Eszenyi Enikő botrányos végjátéka színigazgatóként. Idemásoljuk a részletet:
Mit gondol a pályázat során kialakult helyzetről, miszerint Eszenyi Enikő ellen különböző vádakat fogalmaztak meg arról, hogyan élt vissza a hatalmával, hogyan teremtett félelemmel teli légkört a színházban?
Zavarban vagyok. Eszenyi Enikővel a kommunikációnk végig nagyon professzionálisan zajlott – és ez számomra fontos volt. Minket nagyon sok minden köt össze a múltból (évfolyamtársak voltak a Színművészetin, egyszerre indult vígszínházbeli pályájuk – C. D.), de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnének terveim a Vígszínházzal. Más dolog az ifjúságunk, és más ez. Nehezen rakom össze a történteket. Nem éltem át együtt a társulattal az elmúlt éveket. Hogy sok fájdalom gyűlt össze, azt érzékelem. Több mint hittem. Ebben a helyzetben is azt gondolom, amit az összes ilyen jellegű ügy alkalmával, már Marton tanár úr vagy Gothár Péter esete kapcsán is elmondtam, amiért – mondhatjuk úgy – lobbizom is. Egy színészkamarában működő etikai bizottság lehetne az a fórum, ahová még a nagy nyilvánosság előtt bárki fordulhatna a problémájával. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen komplikált lenne összetenni egy elfogulatlan csapatot, hisz’ ez egy kis szakma, mindenki ismer mindenkit, de mégis egy ilyen fórum lenne a legalkalmasabb kivizsgálni az ilyen jellegű ügyeket: ajánlásokat, javaslatokat fogalmazhatna meg az adott színház vezetősége vagy fenntartója felé. Ahhoz, hogy komolyan vegyék, kell, hogy legyenek bizonyos jogosítványai, amelyekről a politikának, a mindenkori hatalomnak le kell mondania. Ezen a ponton a civil szférát kell erősíteni.
Fotó: Neményi Márton
