Néhány hete elindult az El a kezekkel a Papámtól! című film forgatása, amelyben Gulyás Buda újra technikai rendezőként dolgozik melletted. Miről szól a történet?
A történet kiindulópontja Lakner Artúr 1942-ben megjelent Édes mostoha című regénye. Egy kislányról, Dorkáról szól, akinek az élete váratlan fordulatot vesz, amikor özvegy édesapja bejelenti, hogy megházasodik. Az élénk fantáziájú gyerek természetesen minden eszközt bevet, hogy megóvja édesapját a szerelem veszélyeitől, kalandjai során pedig megismeri a barátság és a bűvészet titkait is.
Hogy néznek ki most a napjaid?
Mindig van valami feladat, de ez örömteli. Kilenc hónapja kezdtem el a filmmel foglalkozni, rengeteg előkészülettel járt: helyszínek keresése, díszlettervezés, színészválogatások… sorolhatnám még. Intenzív időszak volt, azóta pedig meg sem állunk, hogy elkezdtünk forgatni. Nagy kihívás ez a munka. Ez a második rendezésem, de ez most izgalmasabb, hiszen gyerekekkel is forgatunk. Rengeteg tehetséges kis színész van, nagyon ügyesek, és borzasztóan tetszik nekik a filmes közeg, ezért a maximumot hozzák ki magukból. Marczinka Bori, a főszereplő kislány még kezdő, de hihetetlenül tehetséges. Jó látni rajta az izgalmat, de elsőfilmesként még nagy falat neki ez a forgatás.
Dobó Kata újra rendez az El a kezekkel a Papámtól! című filmben
Melyiket szereted jobban: ha a kamera előtt állsz, vagy ha a kamera mögül instruálsz?
Izgalmas feladat, hogy rendezőként el kell képzelni előre, hogy mit és miképp szeretnénk elmesélni a nézőknek, és mindezt minél szórakoztatóbb és lebilincselőbb formában. És persze a színészekkel is sokat kell foglalkozni, de én imádom minden percét. Játszani is nagyon szeretek, nem is lehet a kettő között választani. Mindkettő a szívem csücske. A Játékszínben most is megtalálnak a nézők, és nemsokára beugrom a Teljesen idegenek című darabba. Nagyon várom.
Mindig is színésznőnek készültél?
Egyáltalán nem. Annak idején, amikor Éretlenek sorozatban szerepeltem, Földessy Margit mondta, hogy mindenképpen jelentkezzek a Színművészetire, mert ott a helyem. Azt mondtam neki, hogy biztosan nem. Féltem a kudarcélménytől, de végül mégis elmentem felvételizni. Felvettek, két nappal később pedig megtudtam, hogy megkaptam a Miniszter félrelép főszerepét. Azonnal beindultak körülöttem a dolgok, fantasztikus időszak volt. Nem is tudom, mi mást csinálnék az életben, ha nem ezt. A film és a színház az életem.
Kislányod, Szofi már nyolcéves. Hogyan viszonyul a munkádhoz?
Ő egy igazi tündérlány, nagyon okos gyerek. Jókat tudunk beszélgeti egymással. Sokan mondják, hogy nemcsak külsőleg, de belsőleg is hasonlít rám. Nagyon muzikális: hegedülni jár, furulyázik, szavalóversenyekre megy. Amikor ennyire be vagyok táblázva, az sem jelent gondot, mivel az apukájával is sok időt tölt. Anno megosztottuk a gyermekfelügyeletet, a lányom pedig elfogadta az új helyzetet, és örül, hogy mindketten részesei maradtunk az életének. Kíváncsi leszek majd, mit szeretne csinálni, ha felnőtt lesz. Nekem az a feladatom, hogy anyaként mutassam neki az utat, de ő fogja eldönteni, mi akar majd lenni. Azt sajnálom csak az életemben, hogy nem szültem korábban, mert akkor lehet, hogy lenne több gyerekem is. Az anyaság ugyanis számomra igazi mámor.
Ebben a nagy hajtásban, ahogy most élsz, van időd foglalkozni magaddal, a külsőddel? Egyáltalán: van időd ebédelni a forgatások alatt?
Figyelek az egészséges étrendre, bár szerencsém van azzal, hogy többségében nem kívánok egészségtelen dolgokat. Nagy saláta- és húsevő vagyok. Amikor otthon voltunk a karantén idején, akkor elkezdtem intenzíven főzni. Korábban nem volt rá időm, mert mindig rohantam, de most olyan dolgokat is elkezdtem kitanulni, amit korábban sohasem. Nagyon finom leveseket készítettem például, a húslevesem – szerintem – a legfinomabb a világon. (nevet) A forgatás miatt most persze nincs időm annyiszor főzni, de igyekszem tényleg a lehető legjobb étrendet követni. Ami még fontos, hogy sokat pihenjek a nap végén. Hét óra alvás a minimum, mert másnap újult erővel kell elinduljak otthonról. Edzeni most sajnos nincs időm, bár az egész napos szaladgálásról mondhatjuk, hogy kielégíti a mozgásigényemet. Napi tizenötezer lépést teszek meg a lépés számláló szerint. Szerintem ez elég jó.
Dobó Kata újra rendez az El a kezekkel a Papámtól! című filmben
Lazán öltözöl és baseball sapkát viselsz a forgatáson. Ez a stílus mennyire áll hozzád közel?
Próbálok praktikusan öltözködni, hiszen a felvételek alatt kényelmesen kell érezzem magam. Nem tudnék koncentrálni, ha szűk ruhát viselnék, mert zavarna. Nagyon ritkán szoktam dögös ruhákat hordani. Ma már jobban szeretem a lezserebb ruhákat, a lényeg mindig a kényelem. Le is egyszerűsítettem a ruhatáramat, alig hordok magassarkút. Annyit öltöztettek már életemben szebbnél szebb és dögösebbnél dögösebb szerelésekbe, hogy ez nem is lehet mindennapi igényem. Már nem az az elsődleges, hogy elmenjek egy partira, hanem, hogy minőségi időt töltsek a gyerekemmel és a barátaimmal.
Hogy állsz az idő múlásával?
Az életben mindig annak az időszaknak kell megtalálni a szépségeit, amiben éppen benne vagyunk. Szeretem a mostani énemet, hogy sok mindenben tapasztaltabb, türelmesebb és bölcsebb vagyok, és hogy jobban megértem a körülöttem zajló dolgokat. A mai napig sokat dolgozom a belsőmön, fontos a jó önismeret, jellemző rám például a befelé fordulás. Voltak olyan hetek, amikor Szofi az apukájánál volt a karantén alatt, ekkor próbáltam kihasználni a csak magamra fordítható rövid időt. Szívesen olvastam és pihentem is. Rendszeresen meditálok és relaxálok, hiszen fontos, hogy a lelkem rendben legyen. Ez a folyamatos fejlődés alapja.
A karanténhoz hogyan viszonyultál lelkileg?
Nem lehetett tudni, hogy merre tart a világ. A bizonytalanság ijesztő volt, de megtaláltam a feladataim: átrendeztem a konyhát, sőt olyan dolgokra is jutott időm, amiket régóta halogattam. Külön öröm, hogy sok időt tölthettem együtt a kislányommal: együtt tanultunk, játszottunk és persze a közel egy éve velünk élő cicánkra is több figyelem jutott.
Akkor most tökéletesen elégedett vagy az életeddel.
Igen. Minden úgy jó, ahogy van. Most a legfontosabb, hogy egy olyan filmet vigyünk vászonra, amit szeretnek majd a nézők.
