Oroszlán Szonja: „Nagyon szeretek emberileg fejlődni és tanulni”

Élvezi a kihívásokat, ezért szeret tanulni Oroszlán Szonja, aki másfél évig egy nagy szenvedélyével foglalkozhatott az Egyesült Államokban.

nlc

2020. November 18.

Az utóbbi években ritkábban láttuk a színésznőt, de most is azonnal felismerni, hiszen Oroszlán Szonja alig változott. Mostanában esténként A Konyhafőnök VIP versenyzőjeként találkozhatunk vele a tévében, és Péterfi Judit meghívására is igent mondott a színésznő.

Oroszlán Szonja volt Péterfi Judit vendége

Oroszlán Szonja a Tükör vendégeként mosolyogva nézett magával farkasszemet, és elmondta, hogy neki sosem okozott problémát, hogy tükörbe nézzen.

„Ha egyedül, egymással nem tudunk meglenni a tükörképem és én, és nem tudok úgy belenézni a tükörbe, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretem, és jól érezzem magam, és tessek magamnak, akkor el kell gondolkozni azon, hogy van valami munka belül.”

Sok olyan pont volt Szonja életében, amikor megtorpant, jelenleg éppen békésen néz tükörbe. Annak idején kamaszként volt gondja az elfogadással, és egy barátnője segített neki kitalálnia magát, hogy a szégyellős, zsákruhában járó, göndör hajú lány hogyan alakuljon át. Elvitte fodrászhoz, új ruhákat vett neki, és akkor Szonja először érezte magát magabiztos nőnek.

„Nagyon szoros burokban nőttem fel, a szüleim engem túlvédtek mindig. Pont ezért, a burokból kikerülni 18 évesen, ott érnek impulzusok és akkor ki kell szakadni a burokból, és az nehéz volt.”

Miután Szonja lediplomázott, szinte azonnal jött a Valami Amerika, ami nagyjából a megjelenése napján már sikert volt, az országos ismertség pedig ugyanannyira hízelgő, mint ijesztő.

„Olyan fokon beszippant ez a médiaőrület, hogy mindenki akar – ami fantasztikus egyébként, meg így kezdeni egy pályát nagyon nagy szerencse –, ilyenkor muszáj az embernek barikádokat építenie, hogy ép ésszel meg tudja úszni.”

Ebben a családja nagy segítség volt, és a barátai is civilek, ezért Szonjának megmaradt ez a közeg, nem csak kollégákkal volt állandóan.

„Nagyon szeretek emberileg fejlődni és tanulni, és az a típus vagyok, aki minél többet tanul, annál jobban látja, mit nem tud.”

A Színművészeti Főiskola után az ELTE kulturális menedzser szakát végezte el, de az ott szerzett tudást magára sosem használta. A Boston College énekképzés nagyon feltöltötte, majd az állategészségügyben és képezte magát. Állatorvosi asszisztensként az Egyesült Államokban másfél évig dolgozott.

„A másoknak való megfelelési kényszerem nagyobb, mint a magamnak való megfelelési kényszerem.”

Magával mindig elégedett volt, és tudta a helyén kezelni azt is, amikor a karriere elején a buta szőke nő kategóriába került. Éppen ezért örült, hogy az Egyesült Államokban nem volt vele szemben ilyen prekoncepció.

„Én nem vagyok annyira biztonsági játékos (…) Azon is gondolkoztam, hogy ők jobban tudják, és lehet, hogy én ezt nyomom, hogy mást csinálnék, és aztán irgalmatlanul belebuknék. Lehet, hogy ők tesznek nekem szívességet, hogy azt mondják, nem akarsz te nagy drámát játszani. De még én sem tudtam kipróbálni. Azért vagyok ennyire nyugodt, és nem ugrálok, hogy mást akarok csinálni, mert bizonyos karakterekből ki lehet öregedni, és most pont ebben a korban vagyok. A színésznőknél ez a negyvenes kor nagyon necces, mert már nem vagy az a fiatal kislány, aki cicababa meg naiva, de még nem vagy az anya szerepe, a királynő szerepe.”