Murányi Tünde Jászai Mari-díjas színművész egész életén át cipelte azt a traumát, hogy látásával hároméves kora óta folyamatosan probléma volt. Kamaszkoráig havi rendszerességgel járt szemvizsgálatra, akkor azonban úgy döntött, hogy nincs szüksége szemüvegre és hosszú évtizedekig nem is hordta.
Az utóbbi években azonban már nem boldogult szemüveg nélkül, főleg színházi és televíziós munkái közben zavarta, hogy sem közelre, sem távolra nem lát jól. Egyre nagyobb nyűg lett számára, hogy folyamatosan cserélgetnie kell a szemüvegeit a közeli és a távoli fókuszhoz. Bár sokáig hezitált, végül a szemműtét mellett döntött.
„Én egy eléggé vagány csaj vagyok, mert nem nagyon szoktam félni. Sőt, nagyon-nagyon ritkán. A férjem, Kálid Artúr vitt el a műtétre. Egyszer csak az autóban elkezdett remegni a kezem. Kérdezte a férjem: Babácska, mi van? Mondtam, csak eszembe jutott az, hogy tudom, hogy ez egy teljesen biztonságos, mondhatni rutin műtét, de mi van akkor, ha nálam valami mégis rosszul alakul? A férjem mondta, hogy még nem is látott ilyen állapotban. Ez kb. 8-10 percig tartott, de amikor begurultunk a klinika elé, és ahogy ott fogadtak, akkor az egész félelmem megszűnt. Különösen az orvosom személye volt megnyugtató, kiderült, hogy a fél szakmát ő műtötte és mindenki pozitívan nyilatkozott róla” – emlékszik vissza a műtét napjára a Barátok közt színésznője.
Murányi Tünde (Fotó: Budai Szemészeti Központ)
