Rengeteg helyen megfordultál a világban modellként, jó ideig az Egyesült Államokban éltél. Gyerekkori álmodat valósítottad meg?
Nem, akkor eszembe se jutott a modellkedés. Gyerekkori vágyamat az elmúlt években valósítottam meg, amikor elkezdtem kutyákkal foglalkozni. Kutyás sportot űzök, a neve agility. Lovas díjugratáson alapul, akadálypályán kell végigvezetni a kutyát, kéz és hangjelekkel. A hibátlanul teljesítő, leggyorsabb párosok jutnak a dobogóra. Tizedmásodpercek döntik el a helyezéseket, ez egy nagyon izgalmas verseny. Önfeledt örömöt és kikapcsolódást találtam benne, örülök, hogy belevágtam, és hogy sikerült többször bekerülnünk a magyar válogatottba Cinke nevű kutyámmal. Egy verseny rengeteg felkészüléssel jár, sokat futunk, edzünk együtt és ez formában is tart. Három kutyusom van, imádom őket.
Liebhaber Judit kutyákkal foglalkozik (Fotó: Liebhaber Judit)
A modellkedés hogyan jött az életedbe?
Őszintén szólva én egyáltalán nem akartam modell lenni. A szüleim ötlete volt, ők indítottak el ezen a pályán tizenéves koromban. Szerencsés korszakban, mert akkor nyíltak meg az országhatárok, így külföldre is kijuthattam. Valamiért nagyon szerettek az ügynökségek, egyik munkát kaptam a másik után. Sodort magával az élet, nem tudtam egyik nap, a következőn hol fogok fellépni. Eleinte ez sok bizonytalanságot is okozott, de megszoktam, aztán meg is szerettem. Megfordultam Milánóban, New Yorkban, éltem Los Angelesben, Párizsban és Tokióban is.
Sokat utaztál. Nem féltél a külföldi munkáktól?
De igen, nagyon is. Kifejezetten szorongtam. Nyomasztott az is, hogy úgy éreztem, aránytalanul sokat fizetnek egy-egy fotózásért, divatbemutatóért, reklámfilmért. Aztán megtanultam inkább szerencseként tekinteni erre és nem nyomásként. Ez egy magányos szakma, a sok utazás miatt nagyrészt egyedül voltam. Sok évbe telt, míg megbékéltem ezzel a helyzettel. A családom nélkül, hamar fel kellett nőnöm.
Judit számos magazin címlapján szerepelt (Fotó: Liebhaber Judit)
De aztán megtanultad ezt a szakmát.
Igen, miközben rengeteg tehetséges, inspiráló divattervezővel, fotóssal és topmodellel dolgoztam együtt. Naomi Campbell-lel és Claudia Schifferrel szerepeltem bemutatókon. Egy nagyon érdekes világot ismertem meg és közben sokat tanultam, az emberekről, különböző kultúrákról, szokásokról. Azt hiszem, én voltam az egyik első magyar lány, aki sokáig megmaradt a szakmában. Harminc éves korom után is voltak munkáim, akkor is, amikor kisbabát vártam.
Két fiad született.
Igen, Isti huszonöt, Marci húszéves. A férjem szájsebész, amikor Amerikában tanult, éltünk kint pár évet. Marci ott született. Aztán hazahúzott a szívünk… Szerettük volna, ha a gyerekeink itthon járnak iskolába, ott nőnek fel, ahol mi.
Liebhaber Judit két felnőtt fia is kipróbálta magát modellként (Fotó:Liebhaber Judit)
Erős váltás lehetett Amerika után visszajönni Magyarországra.
Igen, jó pár hónapig kerestem a helyem, hiszen sokáig nem éltem itthon. Malibu után a Hungária körúton álltam a dugóban… bizony sok dolog volt, ami hiányzott az addigi életemből. Sokat tanultam Amerikában elfogadásról, nyitottságról, pozitív hozzáállásról. Ott, ha sikeres valaki, örülnek neki és tanulni szeretnének tőle. Kíváncsiak az új ötletekre, meghallják mások véleményét. Már itthon is errefelé haladunk. Nem bántuk meg, hogy hazaköltöztünk, jól döntöttünk.
A fiaid kipróbálták a modell szakmát?
Igen, mindketten, az egyetem mellett. Hogy komolyabbra fordul-e majd, az ő döntésük lesz. Isti már dolgozik, Marci még egyetemre jár.
Mit csináltál az elmúlt években?
Tévéztem, műsorvezetőként dolgoztam néhány csatornánál. Nem teljes állásban, mert nem akartam túl sok időt erre áldozni. Jólesett a fiúkkal lenni, szerettem vinni-hozni őket az iskolából, együtt menni edzésekre, sokat beszélgetni. Együtt lenni, amikor csak lehet. Most, hogy már felnőttek, új utakat kerestem. Eljött az ideje, hogy megvalósítsam a másik régi álmomat is, elindítottam az Erősebb Igen! című beszélgetős műsort a Youtube-on.
Mi volt az alapkoncepciód?
Olyan ismert, karizmatikus, erős nőket kérdezek életük fordulópontjairól, az érzéseikről és gondolataikról, akiktől inspirációt nyerhetünk. Kíváncsi vagyok, mi hajtja őket, ki hogyan éli a hétköznapjait, a sikereit, a kudarcokat, és hogy mit tanulnak ezekből az élethelyzetekből. Mire mondtak igent és miért, hogyan látják most az egykori fontos döntéseiket. Pozitív üzeneteket keresek, ezért lett Erősebb Igen! a címe. Persze a nőkre is utal, ez a műsor róluk szól. És valahogy jobban is hangzik, mint a „gyengébb nem”, hát nem? Az elmúlt évben sok ember került nehéz helyzetbe, sokak élete nagy fordulatot vett. A nőknek, mint tudjuk, elég sok szerepben kell egyszerre helytállniuk; anya, dolgozó, idős szülőket segítő, és mostanában még otthoni tanító nénik is. Azon igyekszem, hogy mély beszélgetések szülessenek. Jó lenne emberként is ismerni őket, nemcsak hírességként. Pataki Ágival, Dobó Katával már látható egy-egy nagyinterjú, Karikó Katalinnal, a Pfizer-vakcina feltalálójával pedig egy rövidebb videointerjú.
Most elégedett vagy az életeddel?
Igen, ez a találó kifejezés! Én az elégedettségre hajtok, és ez belülről fakad. Ahogy Edit Eva Eger írja a Döntés című, csodálatos könyvében: „Az elégedettség saját belső világunkban születik meg. Azt nemigen tudjuk befolyásolni, körülöttünk mi történik a világban, de azt igen, hogy hogyan reagálunk rá.” Mostanság nagyon nehéz, egyben érdekes és különleges élethelyzetben is vagyunk, amikor egyszerre mindenkinek hasonló nehézségei támadnak. Sok fontos dologra ráébreszthet ez a furcsa szituáció és talán könnyebb egymás felé empatikusnak lenni. Ami miatt ezt a műsort elindítottam, azt Pataki Ági is megfogalmazta, akinek most van ereje, hogy a felszínen maradjon, annak kötelessége az is, hogy segítsen másoknak. Most értékelődnek fel az emberi kapcsolataink igazán. Egymás segítségére vagyunk szorulva. Ha csak egy ilyen értékes gondolat marad meg a nézőben egy beszélgetésből, már teljesült a célom.
Senki nem hiszi el, de elmúltál ötvenéves. Hogy viszonyulsz a korodhoz?
Nem zavar egyáltalán, inkább büszke vagyok rá. Ma a külsőség, az esztétikum a nagy érték. Szerintem nagyon kevés csak szépnek lenni, az végül is nem a mi érdemünk. Ahhoz, hogy rátaláljunk az utunkra, megfelelő önismeret kell és némi belső tartás se árt. Ezeket elérni pedig nem kevés időbe telik… Időnként küzdelmes helytállni a világban és közben megtalálni benne a helyünket. Én erről az útról kérdezem a beszélgetőtársaimat. Szeretnék erőt meríteni, ötleteket kapni tőlük, és sokaknak megmutatni az ő tanulságaikat.
Mennyire vagy egészségtudatos?
Próbálok az lenni úgy, hogy a környezetnek se ártsak. Egy ideig vegetáriánus voltam. Most eszem húst, de nagyon keveset. Inkább zöld dolgokat és jó sok barna rizst. Figyelek arra, hogy ne cukorral és liszttel indítsam a napot. Sokat gondolok a kakaós csigára, de ritkán veszem meg. Szerencsés vagyok, nehezen hízom, könnyen fogyok, de azért persze tornázom is. Szeretek jógázni. A kutyákkal futás és edzés is erősíti az állóképességet. Sokat vagyunk a természetben, az kapcsol ki a legjobban.
Judit nemrég volt ötvenéves (Fotó: Liebhaber Judit)
Nem hiányoznak az utazások? Vagy éppen eleget utaztál régen és inkább itthon nyaralsz?
Több, mint tíz évig repültem ide-oda, épp elég volt. Vannak országok, ahová még vágyom, de sok csoda hely van itthon is, ahol még sose jártam. Én szeretek itthon lenni. Nagyon örülök a sok mindennek, ami adatott és nem rágódok azon, ami nincs.
Ha olvasnál még sztárokkal készült interjúkat:
- Széphalmi Juliska: „Most érzem igazán, milyen nehéz egy elválás. Még nem készültem fel az újrakezdésre”
- Hajdú Péter: „Engem nagyon sokan utálnak, és nagyon sokan szeretnek. A legtöbb esetben mind a kettő indokolatlan”
- Für Anikó: „A jajveszékeléstől senkinek nem lesz jobb. Felkötjük a gatyát, és csináljuk”
