A Cápák között második évadát a járvány idején adta az RTL Klub, de még a járvány előtt forgott, a harmadik évad viszont már a pandémia idején készült. Mit tapasztal, hogyan változtatta meg a mostani helyzet a magyarok vállalkozási kedvét?
Ezúttal is sokan jelentkeztek a Cápák közöttbe, nem volt érezhető visszaesés. Kevés olyan jelölt volt köztük, akit a válság nagymértékben érintett. A vállalkozói szellemet nem gyűrte le a pandémia, sőt. Akiknek a válságban kevésbé működött a cégük, azok is elkezdtek kezdő vállalkozásokban gondolkodni. A hit nem veszett ki az emberekből.
A nagybefektetők oldaláról is ugyanez a helyzet?
Egy nagyvállalkozó pandémia nélkül is alaposan meggondolja, mibe fekteti a pénzét. Azt tapasztaltam, hogy a járvány olyan helyzeteket teremt, amelyek megnövelik a vállalkozói kedvet.
Balogh Levente, a Cápák között befektetője (Fotó: RTL Magyarország)
Ha most lenne fiatal, milyen típusú startup vállalkozásba fektetné a pénzét?
Azt szoktam mondani a fiataloknak, hogy a lehetőségek tárháza egyre jobban szűkül. Egyre nehezebb olyan dolgot csinálni, amit valaki még nem talált ki korábban. Balogh Petya is kérdezte már párszor a műsorban, hogy „Ha erre ekkora igény van, akkor miért nem találták ki mások?”
Persze ki lehet még találni új dolgokat, de egyre nehezebb. Mindig arra sarkallom a fiatalokat, hogy először is tanuljanak. Ezt néha félreértik, mert nem arra gondolok, hogy mindenkinek diplomája legyen. Amikor azt mondom valakinek, hogy tanuljon, azt úgy értem, hogy szakmát tanuljon. Az én fiatalkoromban még az volt, hogy legyen érettségid meg diplomád, fiam. Ma már nem ez a lényeg. Ma az a lényeg, hogy legyen szakmád, fiam, szeresd, amit csinálsz, érts hozzá és aztán az élet meg te eldöntitek, hogy ezt milyen szinten fogod művelni: felsővezetői, középvezetői vagy akár mesterség/szakma szinten. Mindenki nevetni szokott azon, amikor megkérdezik a gyerektől fiatalon, hogy „Pistike, mi leszel, ha nagy leszel?”, pedig ez egy nagyon fontos kérdés. Ma már egy 14-15 éves gyereknek, vagy legalább a szüleinek tudnia kell, hogy merre terelgessék a pályafutását. Ennek függvényében kell neki iskolát választani. Ha olyan szakmát talál, ami érdekli őt, és amit élvez, akkor lesz esélye arra, hogy a jövőben el tudjon valamit érni. Az általa kiválasztott szakterületet professzionális szinten meg kell ismernie, mert nagy tudású szakemberekre mindig szükség lesz. Cégvezetőként nekem többször okozott már problémát, hogy nem találtam megfelelő szakembergárdát. Az enyémnél korábbi generációban még mindenki közgazdász lett. Nem tudták eldönteni, mik legyenek, ezért elmentek közgazdásznak, mert arra gondoltak, hogy elég lesz azután dönteni, ha már lediplomáztak. Túlkínálat van belőlük a piacon, a mérnök meg hiánycikk.
Ha a lányai olyan karrierálmokkal álltak volna elő, amikben nem látja a gazdasági siker esélyét, megpróbálta volna lebeszélni őket?
A világ nagyon pénzközpontú, a Cápák között pedig egy befektetői műsor, de mindig ki szoktam hangsúlyozni, hogy én a társadalom iránti felelősségvállalási szerepemet látom benne. Fontos, hogy tanácsokkal meg hasznos ötletekkel lássuk el a kezdő vállalkozókat, de nem minden a pénzről szól. Amikor azt mondtam, hogy szakmát kell tanulni, és ki kell találni, mit szeret csinálni az ember, ott elsősorban nem arra gondoltam, hogy mindenkinek milliárdosnak kell lennie, hanem arra, hogy élvezze azt, amivel majd a pénzét fogja keresni ilyen-olyan szinten. Egész életemben élveztem azt, amit csináltam. Nincs annál rosszabb, mint amikor valaki egész héten a pénteket várja, hétfőn meg már rosszul van attól, hogy elkezdődött a hét. Én fiatal vállalkozóként pont a hétvégéket utáltam, mert akkor nem dolgozhattam.
Van azért olyan része a munkájának, amit nem szeret?
Régen élveztem minden pillanatát. Mára a céggel átléptem a saját árnyékomat, akkorára nőttünk. Ez már az a méret, amiben egy magánember nem tud komfortosan mozogni. A Szentkirályi Magyarország Kft. már akkora cég, és annyira önműködő, annyi alkalmazottja van és annyi felelőse az ágazatoknak, hogy maga a kreativitás kissé háttérbe szorult. A nagy cégeknél a fejlesztések összetetté és időigényessé válnak, mert számos folyamatot és szempontot kell figyelembe venni. A Szentkirályi Magyarország bár családi kézben van, mégis máshogy működik ilyen téren, mint például egy kisebb vállalkozás. Még mindig azok a húzótermékeink, amiket én hoztam létre. Persze ettől még azok a dolgok, amiktől nagy cég lett belőlünk, nagyon jól működnek: ez pedig a menedzsment és a menedzserek munkája.
Emiatt tervezi azt, hogy bár a Szentkirályi családi vállalkozásként indult, ön után már ne az utódai, hanem egy menedzsment irányítsa a vállalatot?
A profi menedzsment már most is adott. Nem hiszek abban a régies hozzáállásban, hogy a gyerekeknek kell továbbvinniük az apjuk vállalkozását. Ma már nem az dönti el egy cég vezetését, hogy kinek ki az apja vagy az anyja, hanem az, hogy milyen szakember. Ha valamelyik gyerekem vegyészmérnök, élelmiszeripari mérnök vagy marketinges és a tudása kiemelkedő a maga szakmájában, akkor persze, esélyt kell adni neki, mert akkor megvan rá a lehetőség, hogy sikeresen továbbvigye a szülői hagyományokat. De ha ez nincs így, akkor nem kell erőltetni. Csak azért, mert valakit Baloghnak hívnak, még ne tegye tönkre azt, amit a felmenői felépítettek.
Nem hiszek abban, hogy a gyerekeknek kell továbbvinniük az apjuk vállalkozását (Fotó: Szabolcs László)
Amikor annak idején átvette a Szentkirályit, ekkora cégről álmodozott, mint amilyenné vált, vagy a valóság sikeresen túlszárnyalta az álmait?
Én azért értem el annyi mindent az életben, mert mindig többet akartam elérni, mint amit sikerült. Mindig nagyon magasra céloztam az álmaimmal. Sokkal többet akartam, mint ami végül megvalósítottam. Olyan vagyok, mint a magasugrók: kitűzöm magam elé a világcsúcsot célként, aztán vagy megugrom, vagy csak magyar bajnok lesz belőlem. De a lécet mindig a legmagasabbra kell rakni.
De ez nem jelenti azt, hogy az emberben lesz egy állandó frusztráció és csalódottság azért, mert nem sikerül elérnie a túl ambiciózus célokat?
Nincs csalódottság, mert közben azért jönnek a sikerek. Elégedetlennek nem szabad lenni. Ha nagyon magasra raktam a lécet, és nem jártam sikerrel, akkor az ugrás után vissza kell nézni, hogy mégis mekkorát sikerült ugranom, és az mire elég. A kisebb sikerek is örömet tudnak okozni az embernek.
Korábban mesélte, hogy naponta 2-300 e-mailt kap, és ezeknek 60-70 százalékában pénzt próbálnak kérni öntől. Ezt hogy viseli?
Ha az ember sikeres, akkor mindenki megtalálja az ötleteivel. Amióta a Szentkirályit sikeresen építem, ez így működik. Próbálok sokaknak segíteni, de mindenkinek nem tudok. Ezzel nem vagyok egyedül, a többi hasonló, jól menő vállalkozó is ebben a cipőben jár. Ezt meg kell tanulni kezelni, és nem lehetünk mérgesek azokra az emberekre, akik megkeresnek bennünket az ötleteikkel, vagy amikor bajba kerülnek. Természetes, hogy ahhoz fordulnak, akinek pénze van. Egy próbát biztosan megér. Egyetlen nagyvállalkozó azonban nem tudja megoldani mindenki problémáját, szóval sokszor kell nemet mondanom.
A műsorban többnyire kisebb méretű vállalkozások beindításában vállalnak szerepet. Előfordult már, hogy olyasmibe fektette a pénzét a Cápák közöttben, ami nemcsak az adott vállalkozót, hanem önt is látványosan előbbre vitte?
A három évad során az már kiderült, hogy ez a műsor elsősorban a startupokról szól. Többnyire olyan üzletekbe szállunk be, amikről még nem lehet tudni, mekkorára nőhetnek. Az látszódik, hogy szükségük van a cápák segítségére, de az nem látszik, hogy mekkora üzlet lesz belőle. Az már kiderült számunkra, hogy ezek az ötletek csak akkor lesznek sikeresek, ha nemcsak pénzt adunk, hanem munkával is beleállunk. Mindig elmondjuk, hogy nem munkába szeretnénk befektetni, de sajnos be kell. Szerencsére minden évben akad egy-két sztori, amiből bármi lehet, bennük van a nagy siker lehetősége, de ez komoly befektetett energiát igényel a részünkről is.
Fotó: RTL Magyarország
Amikor igent mond, elsősorban azt mérlegeli, hogy megéri-e ezt a plusz munkát belefektetni? Vagy inkább a pénzét félti?
A pénzemet soha nem féltem. Mivel a társadalmi szerepvállalás vezérel, benne van a pakliban, hogy a befektetés nem térül meg. Megadom az esélyt az adott vállalkozónak, hogy valamit elérjen, ha pedig nem sikerül, akkor így jártunk. Nem minden vállalkozásnak sikerül. Moldován András szokta mondani, hogy az emberbe fektetjük a pénzünk. Persze nemcsak az emberbe, hanem a vállalkozásba is, de az látszódik, hogy nagyon fontos az ember. A cápa csak egy lehetőség valaminek a folytatására, egy lehetőség arra, hogy valamiből nagy dolog szülessen. Beleestünk már abba a hibába, hogy beszálltunk egy cégbe, a vállalkozó hátradőlt, és azt mondta, hogy „Kedves cápa úr, csinálja!” Sokszor üzletkötőnek, sokszor termékfejlesztőnek néztek minket, és kellett ez a három évad, hogy letisztázzuk: ez nem így van. Mi csak lehetőséget adunk az embereknek. Az, hogy a cége sikeres legyen, elsősorban a vállalkozón múlik. A cég a beszállásunk után is az övé marad. Akkor lenne ez másképp, ha odajönne hozzánk az ötletével, mi meg felvásárolnánk azt. De ez sosincs így: nem véletlen, hogy csak kisebbségi tulajdonosként szállunk be. Tőkebefektetők vagyunk, és a tőkebefektetőnek nem az a dolga, hogy sikeressé tegye a vállalkozást. A tőkebefektető pénze és szakmai tudása egy lehetőség a sikerre.
Mi fontosabb a választásakor: az innovatív ötlet vagy a szimpátia?
Ez nem szimpátia. Van egy hatodik érzékem, amivel nagyjából 2-3 perc után tudom, hogy kicsoda az ember, akivel éppen beszélgetek. Hogy milyen ember. Ez az esetek 70-80 százalékában be is szokott jönni. Régen azt mondtam, hogyha kezet fogok valakivel és a szemébe nézek, akkor tudom, hogy kicsoda, de a pandémia miatt ez megváltozott. Most nem lehet kezet fogni, beszélgetni kell legalább 4-5 percet.
Mikor fordul elő, hogy csalódnia kell a saját emberismeretében? Amikor hazudnak önnek?
A hazugságot nagyon gyorsan kiszúrom. Az a kérdés, mekkorát hazudnak, és én azt tolerálom-e vagy sem. Az eget rengető hazugságokat már az első pár megmozdulás után felismerem.
Fotó: RTL Magyarország
Azt már számos alkalommal elmondta, hogy a társadalmi szerepvállalás miatt vállalta a Cápák közöttet, de önnek mit adott ez a műsor?
Köszönöm az RTL Klubnak, hogy lehetőséget adott arra, hogy a társadalmi szerepvállalásomat ilyen nagy plénum előtt tudom gyakorolni. Úgy tudok segíteni a magyar vállalkozóknak, hogy ez szinte karitatív tevékenység: csak bekapcsolják a tévét, nincs munkaóra-díj, végignézik a műsort és a gombtól a traktorkészítésig mindenféle vállalkozáshoz kaphatnak hasznos tippeket. Rengeteg jó információt hallhatnak arról, hogyan kell elindulni. Nagyon sokat lehet tanulni ebből a műsorból, és korábban nem volt olyan fórum, ahol ezeket elmondták. Az első évadban – a többiek nevettek is rajta – még azt is megkérdeztem mindenkitől, hogy Kft. vagy Bt., mert sokszor azt se tudták, melyiket hogy kell megalapítani. Alapvető dolgokkal nem voltak tisztában.
Mit gondol, a Szentkirályi sikerében fontos szerepet játszott az, hogy ez egy családi vállalkozás? Számít ez, amikor valaki bemegy az élelmiszerboltba, és választ egy ásványvízmárkát?
Az édesapám volt az én cápám. A Szentkirályi sikerében biztos nagy szerepe volt annak, hogy ez egy családi sztori. Az emberek hallották, hogy ez nem egy multinacionális cég volt, ami milliárdokból fejleszt és vállalkozik, hanem egy ugyanolyan család volt, mint ők, akik Daciával meg Zsigulival jártak, mint minden magyar ember a nyolcvanas években. Ez egy jó példa volt az embereknek arra, hogy megvan a lehetőségük, hogy sokra vigyék.
Beszélt már arról, hogy hatvanéves kora körül visszavonulna. El tudja képzelni magát nyugdíjasként?
El. Addig még azt akarom elérni, hogy jó befektetéseim legyenek, valamint azt, hogy a magyar élelmiszeripar térképén hagyjak valami nyomot magam után. Mondjuk, azt hiszem, ez már sikerült. Én nem pénzügyi, hanem alkotói alapon vállalkozom. Kétféle vállalkozó van: aki alkot, meg aki pénzt csinál. Én inkább alkotó vagyok, és ha pénzt is keresek vele mellékesen, az jó. Ha az alkotásommal sok pénzt keresek, az azt jelenti, hogy maradandót hoztam létre.
