Annak idején tudatosan tűntél el a rivaldafényből. Mi volt ennek az oka?
Egyszerűen elegem lett a semmitmondó beszélgetésekből. Az újságírók folyton ugyanazokat kérdezték, a média világa megváltozott, és nem feltétlenül abba az irányba, amerre én tartottam. Azóta is ritkán szoktam interjúkat adni, most azért tettem kivételt, mert remélem, hogy aki emlékezik rám a Szerencsekerékből, az megtalálja majd azt az egy-egy mondatot ebből az interjúból, amire nagy szüksége lehet, ami reményt adhat az életében.
Soha nem álltam meg egy problémánál, ha kudarc jött az életemben, akkor mentem tovább (Fotó: Prokopp Dóra Instagram)
Régóta foglalkozol a tudatosság fogalmával, mit is takar ez tulajdonképpen?
Világéletemben szerettem volna megérteni az ember működését, ezért is mentem orvosi egyetemre. Nagyon foglalkoztatott az a kérdés például, miért lesz beteg valaki vagy az, hogy mitől lesz az ember boldogtalan? Mitől van az, hogy az egyik ember megelégszik azzal, amire jutott, ahogy az élete alakult, míg a másik nem? Nem elégedtem meg azokkal a válaszokkal, amikre aktuálisan jutottam, mindig kerestem tovább, kerestem, mi van a jelenségek mögött. Az emberek többsége beletörődik abba, amiben él, és nem is akarnak bátran szembenézni önmagukkal. Nem is tudják, hogy leélhetnék az életüket másképp is. Én ebben szeretnék alternatívákat mutatni, akár a saját példáimmal.
Mindig kerested a miérteket?
Egy ideig igen. Érdekeltek a miértek. Aztán eljutottam oda, hogy a miérteken túl kell lendülni és azt kell megnézni, hogy milyen új lehetőségeket lehet egy adott helyzetben elérni. Én soha nem álltam meg egy problémánál. Ha kudarc jött az életemben, akkor mentem tovább. Sokszor meg is kaptam azt, hogy „persze, könnyű neked”, és ezektől rendre a falra másztam. Nekem is voltak és vannak nehéz napjaim, de tudatosan túllépek rajtuk. És ehhez sokszor elég, hogy ha rosszul indul a napom, akkor kinyitom az internetet és kérem, hogy jöjjön elém olyan információ vagy valamilyen jel, amitől jó kedvem lesz. És ilyenkor elém kerül egy-egy jó gondolat, vagy egy jó zene, ami azonnal felvidít.
Tartasz előadásokat is?
Igen, rengeteget készülök nap mint nap, folyamatosan tanulom a tudatosságnak ezt a technikáját. Nagyon sok külföldi anyagot hallgatok erről és rengeteget gondolkodom ezzel a témával kapcsolatban. Megtanultam, hogy az a program, ami a fejemben fut, azt nem kell mindig elhinni. Hiába érzem úgy, hogy valami rosszul fog elsülni, mert belém rögződött egy régi kép régebbről hasonló esetekre, megpróbálom átlépni és másképp viszonyulni az adott szituációhoz. Mindig a nézőpontjainkon, a hozzáállásunkon múlik minden.
Mondanál erre egy példát?
Bemegyek a postára, és tíz ember várakozik előttem. Erre eszembe jut, hogy „na ez minimum háromnegyed óra várakozás lesz”. Ha ezt elfogadom, akkor megadom magamat az adott helyzetnek. Ilyenkor azt kérdezem magamtól, hogy „lehetséges-e, hogy ez másképp alakuljon?”, vagy hogy „mi lehet az a lehetőség, amit nem vettem számításba?” Ilyenkor nyitnak még egy vagy két új ablakot és nem várakozok csak néhány percet, míg ha a saját drámámmal lennék elfoglalva, nem is biztos, hogy észrevenném, hogy változott a helyzet. Ezzel azt akarom mondani, hogy egy nap során rengeteg ilyen forgatókönyv íródik az agyunkban, de mindig nyitni kell egy felbukkanó lehetőségre, egy „B verzióra”. Akár egy szappanoperát is írhatnánk a gondolatainkról, hiszen napi szinten élünk át drámákat, traumákat, és azt gondoljuk, hogy ez normális és igenis ilyen a világ. Kibékülünk ezzel. Pedig ez nem így van, mindenen lehet változtatni, de először a hozzáállásunkkal kell kezdeni.
Megtanultam, hogy az a program, ami a fejemben fut, azt nem kell mindig elhinni (Fotó: Prokopp Dóra Instagram)
Azt akarod mondani, hogy magunk alakítjuk az életünket?
Ez nem az, hogy a rossz élményeket átszínezzük jóra, de ha eleve lemondasz arról, hogy valami megváltoztatható, mert mondjuk nem látsz rá példát, akkor a dolgok az életedben megszilárdulnak. Mondok ismét egy példát. Valaki próbál megoldást találni a fogyásra, ha túlsúllyal küzd. Szeretne leadni jó pár kilót, de folyton korlátokba ütközik saját magával. Nem megy el futni mindennap, mert nehogy már… Nem tartja be a diétát, mert más sem tartja be. Egy idő után pedig elfogadja azt, ami van, beletörődik a helyzetébe. Pedig nem szabad! A világ azért olyan, amilyen, mert azt hisszük, hogy minden úgy van, ahogy van és nincs tovább. Sok félresikerült életet látunk magunk körül, amin pedig lehetne változtatni. Találni kell egy kapaszkodót, nem kell megelégedni azzal, ami van. Keresni kell tovább és tovább új dolgokat, és persze mindenkinek más működik, de valami neked működőt kell és lehet találni. A korlátok pedig mindig a fejünkben léteznek, mi tesszük oda, mi tudjuk kimozdítani is azokat. Ezt a módszert tanítom bizonyos technikákkal.
Mit gondolsz a gyerekkorból hozott mintákról?
Amikor egy kisbaba megszületik, minden rendben van körülötte, ő van a középpontban, irányítja az egész családot. Amikor már érzékelni kezdi a világot és elkezd beszélni, kérdezgeti a szüleit. Jön a miért? és a mi ez? korszak. Kíváncsi mindenre, érteni akarja a körülötte levő dolgokat. Ekkor kapja meg a csodálatos magyarázatokat és a korlátokat a szüleitől, hiszen sokszor mondjuk neki, hogy „ez nem fog menni”, „vigyázz, leesel”, vagy „még kicsi vagy hozzá” stb. A gyerek pedig megtanulja, hogy hogyan kell látni a világot és ezzel együtt az édesanyja és az édesapja nézőpontjait és korlátait is megkapja a csomagban. Kap egy szemüveget, ami által tudja, hogy milyen szemmel nézzen a világ jelenségeire. Ezt a szemüveget viseljük egy ideig, de ha kényelmetlenné válik, le lehet venni. Mindenki maga tudja a legjobban, hogy milyen helyzetben van, és mi működik nála jól és mi nem. A lényeg, amit szeretnék átadni másoknak, hogy mindig van tovább, mindig van remény egy szörnyűnek látszó helyzetben is. Mindig van választásunk, még ha a legnagyobb gödörben is vagyunk, akkor is van kiút, igenis tudjuk alakítani az életünket, bár ez néha nagyon kényelmetlen és bátorság kell hozzá.
Négy gyereket neveltél fel, mindegyikük már felnőtt. Hogyan engedted őket útjukra, amikor elköltöztek tőled?
Harmincegy éve működök anyaként és igen, nekem is voltak rossz napjaim, amikor el kellett fogadnom, hogy már nem igényelnek engem úgy, mint kisgyerekként. Mindent helyettük akartam elintézni, mint kiskorukban. Meg akartam oldani a problémáikat, de rájöttem, ők már önállóak. Egy picit sértve is éreztem magam az elején, hogy már nincs úgy rám szükségük. Aztán tovább léptem és amikor ezt megtettem, elképesztő energiák szabadultak fel bennem. Évekig nekik éltem, most pedig van időm a saját dolgaimra, a saját életemre.
Mivel foglalod el magad a szabadidődben?
Rendszeresen futok a két vizslámmal. Van, hogy nyolc-tíz kilométert is egy nap. Teljesen kikapcsol a futás, ez az én kedvenc elfoglaltságom. Ezen kívül az egyik lányom jógaoktató, és most tervezem, hogy eljárok majd az óráira, elkezdek jógázni is újra. Olyan dolgokat csinálok, amik jól esnek.
Egészségtudatosan élsz?
Nem követek semmilyen egészséges étrendet, azt szoktam mondani viccesen, hogy négy-öt diétát is vegyítek egyszerre, hogy a nap végére jóllakjak. Amúgy a testem jelzi, hogy mire van szüksége, mit egyek és mit nem és én hallgatok rá. Sokáig nem ettem húst, de most már ezt sem követem szigorúan, elvek mentén, ha megkívánok egy-két szelet kolbászt, akkor azt is megeszem. A lényeg, hogy jól érezzem magam a bőrömben.
