Keveseknek sikerül világhírt befutnia egy olyan filmmel, ahol a maszkmesterek felismerhetetlenné varázsolták, de a skót Karen Gillannek összejött a csoda A galaxis őrzői– és a Bosszúállók-filmek Nebulájaként. Elhivatottságát jelzi, hogy a szerep kedvéért kopaszra borotválta a fejét, miközben az egyik védjegye pont a vörös hajkoronája. A Jumanji-filmek sztárja az új akciófilmje, a Lőpor turmix kedvéért hajáldozatot már nem kellett hoznia, viszont rengeteg veszélyes akciójelenetet kellett elsajátítania, de elmondása szerint pont ez vonzotta a projektben. Az életvidám színésznővel egy nemzetközi kerekasztal-beszélgetés során interjúztunk Zoom segítségével.
Része vagy a Marvel Moziuniverzumnak, fontos szerepet játszol a Jumanji franchiseban és a Lőpor turmixnál is látok esélyt arra, hogy franchise-zá váljon. Mit szeretsz a legjobban a filmes franchise-okban?
Ó, Istenem, nem tudod elképzelni, mennyire örülnék, ha a Lőpor turmixnak is készülnének folytatásai. Szeretem a karaktert, és annyira jó emlékeim vannak a forgatásról, hogy bármikor szívesen folytatnám ezt az utat, ráadásul úgy érzem, bőven van ebben a világban és a karakterben annyi, hogy több filmen keresztül taglaljuk. Imádok akciójeleneteket forgatni, és ha lenne még pár Lőpor turmix film, sok-sok újabb izgalmas akciójelenetre adna lehetőséget. Remélem, hogy sokan megnézik, és jöhet a következő. (nevet) Hogy mit szeretek a legjobban a franchise filmkészítésben? Leginkább azt, hogy lehetőséget ad arra, hogy jobban kibonthassak egy karaktert. Ilyen szempontból kicsit hasonlít arra, mintha egy tévésorozatot forgatnék: egyszerűen több idő marad arra, hogy a karakteremmel foglalkozzak. Sok különböző szituációban mutathatom meg a karakterem viselkedését, és nem csak annyiban, ami egy kétórás moziba belefér. És abban is van valami szép, hogy időről időre visszatérhetsz azokhoz az emberekhez, akikkel annyira szerettél együtt dolgozni. Filmkészítéskor ideiglenes családok alakulnak ki, melyek az esetek többségében a forgatás végén felbomlanak, és ebben a felállásban már soha többé nem látjuk egymást, maximum egy-egy emberrel találkozunk később más produkciókban, mivel mind szanaszét széledünk, és a világ különböző pontjain forgatunk. Egy franchise filmben azonban nem így van: ott időről időre összejár a banda, hogy egy újabb filmet készítsenek együtt.
Karen Gillan, a Lőpor turmix sztárja (Fotó: Profimedia)
Mi miatt mondtál igent a Lőpor turmixra? A feminista megközelítés fogott meg?
Egyszerűen csak tetszett a forgatókönyv. Akkor fogott meg igazán, amikor a második nagyobb akciójelenethez értem, ahol azt olvastam, hogy úgy kellene bunyóznom három fickóval, hogy közben ideiglenesen lebénultak a karjaim. Imádtam az ötletet, és még soha, egyetlen filmben sem láttam még hasonlót. Nagyon ritka manapság, hogy olyasvalamit olvashatsz egy forgatókönyvben, amiről nem jut eszedbe minimum egy-két másik film, ez a jelenet pedig ilyen volt, és én szeretem, ha eredeti gondolatokkal találkozhatok. Azonnal hívtam az ügynökömet, és könyörögtem neki, hogy nyomjon be valahogy a filmbe. (nevet) Megmondom őszintén, első körben a feminista vonal el sem jutott az agyamig. Persze később örültem neki, hogy ennek is fontos szerep jut benne, de úgy tekintettem rá, mint valami bónuszra. Nem ezért szerződtem le, de nagyon örülök annak, hogy ez is benne van. A fő oka annak, hogy igent mondtam, az volt, hogy meg akartam csinálni a béna kezes akciójelenetet. (nevet)
Navot Papushado filmje vadul váltogatja a stílusokat. Ez már a forgatókönyv alapján is nyilvánvaló volt?
A forgatókönyvet olvasva rögtön tudtam, hogy jó lesz. Furcsa ezt mondani, mert mindig benne van a pakliban, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan terveztük, de itt annyira pontosan volt leírva minden, hogy a könyvet olvasva már láttam magam előtt a filmet, ott voltak előttem ezek a képek tisztán és világosan. Teljesen biztossá pedig azután váltam a dolgomban, hogy találkozhattam Navottal. Imádtam a lelkesedését és azt, hogy egy igazi filmőrülttel van dolgom, aki betéve tudja a filmtörténetet, és azon dolgozik, hogy megtalálja benne a saját útját, méghozzá azt is figyelembe véve, amit mások előtte csináltak az utat járva. Éreztem, hogy valami eredetit akar készíteni, és mindig jó érzés egy ilyen filmessel dolgozni. És persze az sem volt utolsó szempont, hogy kedveltem őt: nehéz ezt szavakba önteni, egyszerűen csak bírtam a személyiségét, és tudtam, hogy jó abban, amit csinál. Az évek során elég jól működő radarom alakult ki ezzel kapcsolatban. Remélem, később sem hagy cserben. (nevet)
Elképesztő színésznőkkel szerepelsz a filmben. Ott van Michelle Yeoh, Angela Bassett, Carla Gugino és Lena Headey…
Fantasztikus gárda. Viszont amikor én leszerződtem a filmhez, még egyetlen név sem volt meg rajtam kívül. Lena neve talán felmerült egyszer egy beszélgetés során, de még az ő részvétele sem volt biztos. Szóval aláírtam a szerződést, aztán időről időre jött egy hír, hogy ki csatlakozott még a filmhez. „Leszerződtettük Angela Bassettet”. „Aláírt Carla Gugino”. „Benne van Michelle Yeoh”. Záporoztak az ilyen üzenetek, én meg csak kapkodtam a fejem. Valahogy minden szerepre sikerült megszerezni a lehető legjobb embert. Ez egyrészt fantasztikus volt, másrészt rettenetes, mert féltem attól, hogy folyton zavarban leszek attól, milyen kaliberű kollégákkal dolgozhatok. Ez végül pontosan így történt: teljesen készen voltam attól, kik vettek körül. (nevet) Szerencsére ők mind normális, jó fej emberek, akik tudták ezt kezelni, így előbb-utóbb bennem is helyreállt a dolog. Színészként is segítségemre voltak. Amikor egy jelenetben nem volt tiszta valami a karakterem motivációjával kapcsolatban, Angela odajött és elmagyarázta nekem a dolgot.
Lena Headey és Karen Gillan (Fotó: STX Films – Studio Babelsberg)
A nők, akikkel együtt dolgoztál ezen a filmen, példaképek és egy generáció meghatározó színésznői. Fiatalon ki volt az a színésznő, akire leginkább felnéztél? Ki volt a kedvenced?
Azt hiszem, Jennifer Aniston. Egészen elképesztő a humora, minden gesztusa őszinte és hatalmas szíve van. Sok jó humorú színésznő van a szakmában, de közülük kevesekben van meg az a fajta őszinteség és nyíltság, ami benne, ezért mind komédiázásra, mind drámai szerepekre tökéletes. Skóciában felnőve számomra ő volt A színésznő. Olykor, amikor amerikai figurát kell játszanom, az ő hangját szoktam hallani a fejemben. (nevet) Kicsit a megszállottja vagyok. (zavartan nevet)
Egy ideje már nemcsak színész, hanem filmrendező is vagy. Rendezőként tudsz tanulni valamit egy olyan filmből, mint a Lőpor turmix?
Mindenből lehet tanulni valamit, egy olyan rendezőtől, mint Navot, meg pláne. Szerintem ő hamarosan az a fajta rendező lesz, akinek a filmjeire nem a sztorija vagy a benne szereplő színészek miatt ülsz majd be, hanem azért, mert ez az új Navot Papushado-film. Minden jelenetet alaposan átgondol, és a lehető legegyedibb, legizgalmasabb szemszögből igyekszik megközelíteni, és nemcsak fel akarja venni és kész. Rengeteget tanultam arról, mitől lesz cool egy felvétel, és hogyan lehet megvilágítani valamit úgy, hogy az menővé váljon. Nagyon szeretek rendezni, és ezen belül imádok nem a hagyományos utakon járni, főképp a vizualitás terén, és ebben Navottól sok mindent el tudtam lesni. Az első nagyjátékfilm rendezésemnél elkövettem azt a hibát, hogy nemcsak rendeztem, hanem a főszerepet is én játszottam a filmben, így nem tudtam annyira odafigyelni a projekt vizuális oldalára, mint amennyire szerettem volna. Levontam a tanulságokat: ha legközelebb rendezni fogok, színészként biztosan nem fogok szerepelni benne.
Volt már filmed, amiben több pasit pusztítottál el, mint a Lőpor turmixban?
Szinte biztos vagyok abban, hogy ezzel a filmmel sikerült megdöntenem a korábbi pasigyilkolási rekordomat, bár be kell vallanom, nem számoltam utána. Sammel maximum Nebula lehet versenyben, de a vásznon kinyírt férfiak számának tekintetében szerintem egyértelműen Sam a nyerő. Érdekes, hogy kettejük közül Nebula a gonoszabb, sőt egy igazi szadista, mégis Sam az, akinek a nevéhez több gyilkosság fűződik.
Karen Gillan (Fotó: Christopher Polk/Getty Images)
A filmet Berlinben forgattátok, bár nem ott játszódik a sztorija. Mégis azt éreztem, hogy a város stílusa fontos szerepet játszik benne. Jól érzem?
Életem legjobb nyara volt. Imádom Berlint, fantasztikus, vibráló és izgalmas város. Imádom, hogy a művészetnek olyan nagy szerepe van, teli van csodálatos partikkal. Egyszer eljutottam egy hétvégi rave partira is, de csak ott jutott eszembe, hogy nem iszom alkoholt, így csak ültem ott és néztem, ahogy a többiek vadul partiznak. (nevet) Azért így is szórakoztató volt.
Gondolom, ha Nebulának öltözve mentél volna a partira, akkor se tűnt volna fel senkinek, hogy te vagy Karen Gillan…
Olyan lettem volna, mint egy lelkes cosplayes. Azért biztos kaptam volna egy pár „Héé, Nebula!” beszólást az emberektől. Vicces lett volna, talán majd egyszer kipróbálom. (nevet) Az a fajta színész vagyok, aki szereti felfedezni a várost, ahol forgat, és próbálok minél több időt a forgatáson kívül a városban tölteni, és nem a hotelszobámba bezárkózva élek. Járom a helyi éttermeket, kipróbálom a helyi fogásokat, kiállításokra járok… Berlinben csodálatosan éreztem magam.
A filmben egyszerre vagy anyaszerepben és lányszerepben, ugyanis egyfajta pótanyja leszel a kis Emilynek, miközben a karaktered édesanyja is feltűnik, akit Lena Headey játszik. Melyik szerepkör volt számodra nehezebb?
Mindkettőnek megvoltak a maga nehézségei, nem hasonlítgatnám őket egymáshoz. Talán Sam számára az anyaszerep nehezebb, mert még soha nem csinálta, bele kell nőnie, és nem lebeg a szeme előtt jó példa, mert az anyja még egészen fiatal korában magára hagyta. Korábban Samnek csakis magára kellett vigyáznia, erre az útjába kerül a kis Emily, és hirtelen már valaki másért is felelősséget kell vállalnia. Emilyben önmagát látja, hiszen a lánynak is hasonló dolgokon kell keresztül mennie, mint amiken neki is kellett, amikor még kicsi volt. Sam lélekben még mindig gyerek – ezért is van kihangsúlyozva, hogy a turmixok a kedvenc italai –, és Emily hatására kénytelen felnőni, hiszen ennek a kislánynak anyára van szüksége. Tetszett az ív, amit Sammel be kellett járnom ehhez. Lenaval minden nagyon egyszerű volt. Először még a forgatás előtt találkoztunk, amikor mindketten egymáshoz közeli termekben az akciójeleneteinkre gyakoroltunk, és ebédidőben mindig átkopogott hozzám, hogy van-e kedvem vele ebédelni. Ez szuper jófejség volt tőle, mert amúgy az a fajta ember vagyok, aki csak ül a székén egészen addig, amíg valaki meg nem szólítja. Lena megkönnyítette a dolgom azzal, hogy odajött és beszélgetni kezdett velem. (nevet) Nagyon gyorsan ráeszméltünk, mennyire hasonlítunk egymásra. Mindkettőnknek elég idióta a humora. Hamar azon kaptuk magunkat, hogy közös videókat posztolunk az Instagramra, amiken hatalmasat marháskodunk. Meló után pedig gyakran megbeszéltünk egy találkát, és kimentünk a városba egy italra vagy vacsoráztunk valahol egy jót. Mire forgatni kezdtünk, már jól ismertük egymást, nem esett nehezünkre egy anya-lánya párost alakítani.
Lőpor turmix (Fotó: STX Films – Studio Babelsberg)
A korábbi akciófilmes tapasztalataid hasznodra voltak a Lőpor turmix forgatásán?
Szinte minden nagyobb filmemhez be kellett tanulnom egy-két nagyobb akciójelenet koreográfiáját, ez pedig nem múlik el nyomtalanul. A Lőpor turmix azonban új szintet jelentett, hiszen rengeteg az akciójelenet, ilyesmivel még soha nem volt dolgom. Természetesen hasznomra volt mindaz, amit más filmek esetében megtanultam, de itt szintet kellett lépnem és számos új dolgot kellett elsajátítanom. Úgy éreztem, most érettségiztem csak le az akciófilm műfajából. (nevet) Tetszett benne az is, hogy nagyon kevés volt a dialógusom, sokszor szavak nélkül kellett kommunikálnom. A dialógusok fontosak, ugyanakkor olykor irrelevánsak is, mert amit az emberek mondanak, sokszor nincs átfedésben azzal, amit tesznek vagy éreznek. Néha a sorok között kell olvasni. Sam esetében nem annyira a dialógusokra kellett fókuszálnom, hanem arra, hogy mit érez legbelül. Ezt próbáltam visszaadni minél kevesebb dialógus segítségével.
A Lőpor turmix augusztus 19-től látható a magyar mozik műsorán.
