Furcsa helyzeteket produkál az újságírólét. Amikor kiderül, hogy a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál programjába bekerült a Jelenetek egy házasságból című minisorozat, azonnal megkeresem az HBO-t, hogy amennyiben lehetséges, szeretnék a főszereplőkkel az olasz városban interjúzni. A válasz gyorsan érkezik: a Covid miatt nagyon kevés személyes interjút adnak, ebbe a keretbe én nem férek be, de pár nappal a Velencei Filmfesztivál kezdete előtt rendelkezésre állnak egy Zoom kerekasztal beszélgetésre. Pont akkor, amikor én éppen a Karlovy Vary-i Filmfesztivál vendége voltam. Hogy a dolog még furcsább legyen, amíg én Csehországból jelentkeztem be, addig Oscar Isaac pont Budapestről, ahol Ethan Hawke-kal a Moon Knight című Marvel-sorozatot forgatja.
Jessica Chastain és Oscar Isaac nemcsak random kollégák, hanem régi, jó barátok. Mindketten a Juilliardon végezték el a színészi tanulmányaikat, ott barátkoztak össze, és nagyjából egyszerre, 2010-2011 környékén lettek ismert nevek a filmszakmában. 2014-ben már dolgoztak is együtt az Egy durva év című bűnfilmben, és már ott is egy házaspárt alakítottak, de annyira intenzív munkájuk, mint a tavaly a Covid második hullámának csúcsán forgatott Jelenetek egy házasságból még sosem volt. Ingmar Bergman sorozatának remake-je jóval több egy szimpla remake-nél, hiszen sok ponton értelmezi át a sztorit, Chastain és Isaac pedig a házasságról és a párkapcsolatokról szóló összes tudását és tapasztalatát beletette a szerepébe.
Egy házasság mélypontjait éltétek át együtt heteken, vagy inkább hónapokon át. Egy ilyen megpróbáltatás után mit gondoltok a házasság intézményéről? Láttok még benne némi reményt?
Oscar Isaac: Te aztán nem habozol. Rögtön bele a közepébe.
Jessica Chastain: Oscar, szeretnéd, ha én kezdeném?
Oscar Isaac: Kezdd te! (nevet)
Jessica Chastain: Mi tesz engem reményteljessé a házasság intézményével kapcsolatban? Remélem, a mi sorozatunk emlékezteti a nézőket arra, hogyha azt érzik, hogy megrekedtek a kapcsolatukban, és úgy látják, hogy a házasságuk már csak állóvíz, akkor talán tudni fogják, hogy nem megfelelően élik az életüket. Viszont, ha egy olyan házasságban élsz, ahol azt érzed, hogy fejlődni tudsz a másik mellett, és annyira kíváncsi vagy a másikra, mint amikor még fiatalon először találkoztál a világgal és mindenre rácsodálkoztál, valamint azt érzed, hogy ketten együtt többek vagytok és képesek vagytok együtt tanulni a világról, akkor az egy olyan érték, ami mellett érdemes kitartani. Ha a partnered is így érez irántad, akkor az egy csodálatos dolog. Az ilyen pároknak találták ki a házasság intézményét.
Oscar Isaac: Ó! Milyen kib***ottul profi válasz. Lenyűgöző.
Jessica Chastain: (zavartan nevet)
Oscar Isaac: A közös fejlődésnél, a házasság evolúciójánál nem létezik fontosabb. „Aki nincs elfoglalva a születéssel, az a halállal foglalja el magát” (Bob Dylantől idéz – a szerző)
Jessica Chastain: Bölcs válasz, Mr. Isaac.
A sorozat majdnem minden jelenetében szerepeltek, ráadásul ezek egyáltalán nem tűnnek könnyű jeleneteknek, sőt inkább azt mondanám, hogy úgy néznek ki, mint amiket lelkileg megterhelő lehetett leforgatni. Könnyű volt egy ilyen munkanap után hazamenni, és úgy folytatni a házasságotokat otthon, mintha mi sem történt volna? Meg lehet ezt csinálni?
Oscar Isaac: Nekem könnyű volt, viszont mindenki másnak a közelemben nagyon nehéz. (nagy vigyorral)
Jessica Chastain: Ezzel csak azt akarja mondani, hogy nem tudta megcsinálni. (nevet) A Jelenetek egy házasságból számomra egy nagyon személyes projekt. Vannak munkáim, ahol egy munkanap után egyszerűen csak hazamegyek, és élem tovább az életem. Ez nem ilyen volt. Ez itt képtelenségnek tűnt. Három hónapig tartott ez a nagyon megterhelő folyamat. Október végén kezdtük a próbákat…
Oscar Isaac: Szerintem mindenestül volt ez majdnem öt hónap is.
Jessica Chastain: Az egész borzasztó intenzív volt. Arra törekedtem, hogy legalább a hétvégéimen ki tudjak kapcsolni, a családommal, a szeretteimmel tölthessem az időt, és ne kelljen a projekttel foglalkoznom, de persze mint minden projektnél, itt is előfordult, hogy foglalkozni kellett vele valamennyit hétvégén is. Emlékszem, épp a negyedik epizód forgatásán dolgoztunk, amikor hétvégére esett egy Zoom megbeszélés Oscarral és Hagai-al (Hagai Levi, a sorozat író-rendezője, a Terápia sorozat megalkotója – a szerző). Sosem csináltam ilyet korábban, ebben a szakmában egyike vagyok a legmegbízhatóbbaknak, mindig pontos vagyok, és nyugodtan lehet azt mondani rám, hogy munkamániás vagyok, de azon a hétvégén írtam egy üzenetet a srácoknak, hogy erre most képtelen vagyok. Egy olyan megterhelő időszak állt mögöttünk, hogy azt éreztem, most nem akarom látni az arcukat. Szünetre volt szükségem, és arra, hogy legalább arra a két napra semmi se juttassa eszembe a munkámat. Ez még meetingek nélkül is közel lehetetlen volt számomra, hiszen folyton ez a szerep járt a fejemben. Szerencsére azért nem minden színészi munka ennyire megterhelő.
A sorozat egyik fontos témája a maszkulinitás változása az utóbbi években. Oscar karaktere nagyon másféle férfi, mint akit Bergman verziójában láthattunk. Mit gondoltok arról, ahogyan a maszkulinitás megváltozott a modern társadalmakban?
Oscar Isaac: Kétségtelen, hogy Jonathan karakterét úgy ábrázoljuk, mint egy a férfiasságához már modernül viszonyuló férfit, ugyanakkor azért benne is sok minden maradt a régi dolgokból. Ő az, aki ebben a házasságban igazán sokat beszél, ő az, aki szereti elmagyarázni a dolgokat, ő az, aki szeret a tevékeny férfi szerepben tetszelegni. Úgy gondolja magáról, hogy mindent helyesen csinált, nem hibázott semmiben ebben a házasságban. Otthon van a gyerek mellett, miközben van mellette munkája is, támogatja a feleségét és azt hiszi, hogy mindennek elégnek kellene lennie. Próbálja erősnek mutatni magát, de sokszor pont ilyenkor a legsebezhetőbb.
A pandémia idején rengeteg pár és házaspár találta összezárva magát hosszabb időre, és sokaknál kibukott, hogy egyszerűen nem működik a kapcsolatuk. A sorozattal erre a helyzetre is reagáltok? És ti magatok hogyan vészeltétek át a pandémiát?
Jessica Chastain: Tudom, hogy furcsa ilyet mondani, hiszen rengetegen haltak meg ebben a járványban, sőt halnak meg a mai napig, de nekem igazi megváltás volt ez a sorozat, hiszen a hosszú, karanténban töltött hónapok alatt nem találkozhattam a barátaimmal. Erre végre ott voltam egy forgatáson Oscarral, akivel régi barátok vagyunk, ráadásul minden napot együtt tölthettünk. Rengeteget beszélgettünk, elmeséltük egymásnak, hogy miken megyünk épp keresztül az életünkben. Csodás volt újra emberek között lenni, úgy éreztem magam, mintha egy biztonságos buborékban lennénk ebben az őrült világban. Ez a helyzet a sorozatot is segítette, mert egy ilyen szituációban sokkal őszintébbek és nyitottabbak egymással az emberek, mindenki sokkal őszintébben kommunikált, és azt hiszem ez is extra mélységet adott a sorozatnak. Ilyen szempontból a Covid mindenképp hatással volt a munkánkra, és furcsa módon segítette azt.
Oscar Isaac: Biztos vagyok abban, hogy a Covid sok embert szembesített a saját magánéleti problémáival, mert kivételesen nem lehetett előlük elmenekülni azzal, hogy az ember elment munkába vagy találkozott a barátaival. Az emberek hajlamosak arra, hogy elblicceljék az emberi kapcsolataik problémás, kellemetlen vagy épp kihívást jelentő részét egyszerűen arra hivatkozva, hogy túl elfoglaltak ehhez. A pandémia rákényszerített minket arra, hogy szembesüljünk a konfliktusainkkal és a problémáinkkal, ugyanis nem volt hová menekülni előlük. Őszintén szólva kicsit tartottam is attól, hogy a járvány idején az emberek számára az utolsó dolog, amit nézni szeretnének, az két ember, akik egy házban veszekednek egymással és próbálják megoldani a problémáikat. Biztos lesznek majd olyanok, akik így érzik majd, de bízom abban, hogy sokan lesznek olyanok is, akiknek katartikus élményt adhat a Jelenetek egy házasságból, ugyanis azt láthatják őszinte módon bemutatva, hogy milyen problémákkal kell szembenézniük az embereknek egy hosszú távú párkapcsolatban.
Úgy tudom rengeteg beszélgetés előzte meg a forgatást köztetek és Hagai Levi között. Elmondanátok, hogy ezek a beszélgetések hogyan segítettek nektek a szerepre való felkészülésben?
Jessica Chastain: Már a próbafolyamat első hete során tudtam, hogy bajban vagyok. (nevet) Azt gondoltam, hogy rendben leszek, elolvastam a forgatókönyvet, átgondoltam a szerepet, és lejegyeztem mindent, ami a szereppel kapcsolatban az eszembe jutott. Egyébként már nagyon korán hallottam erről a projektről, Oscar már azelőtt mesélt róla nekem, hogy leszerződött volna, és már akkor azt mondta, hogy csodálatos volna, ha ezt együtt csinálhatnánk. Voltak is ezzel kapcsolatos próbálkozások, aztán jött a Covid, és úgy tűnt, hogy képtelenség olyan időpontot találni, ami jó lett volna nekem. Aztán minden megváltozott, és hirtelen megint a produkció közelében találtam magam, és gyakorlatilag az utolsó pillanatban írtam alá a szerződést. Minden nagyon gyorsan történt. Emlékszem, a próbák első hetén Hagai sok kérdése a karakterem pszichológiájával kapcsolatban valósággal fejbe csapott. Mivel annyira jóban vagyok Oscarral, rájöttem, hogy ez egy nagyon intenzív folyamat lesz, mivel amikor a karaktereinken keresztül magunkról is beszélgettünk, egyszerűen nem volt hová bújnom, hiszen Oscar ismert engem, mellette nem tudtam kamuzni. Megérezte, ha nem voltam teljesen őszinte vele vagy épp önmagammal. Ez egy mélyre ható, nyers érzelmeket kiváltó folyamat volt, ráadásul hosszú ideig tartott, hiszen több hónapon át ebben éltünk. Nagyon nehéz, ha az emberről lekerül mindenféle páncél, mert hirtelen védtelennek és érzelmileg kiszolgáltatottnak érzi magát. Remélhetőleg ez a munkánknak jót tett, bízom abban, hogy segítette a játékunk mélységét. Érzelmileg nagyon fárasztó folyamat volt, de kreatív és alkotói szempontból viszont nagyon kielégítő.
Oscar Isaac: (néma csönd)
Jessica Chastain: Oscar, olyan szomorúnak tűnsz. Valami baj van?
Oscar Isaac: Csak hallgattalak és előjöttek az emlékek abból az időszakból.
A rendező, Hagai Levi izraeli, és Oscar karaktere ebben a remake-ben zsidó származású lett. Mit gondolsz, ez miért volt fontos a sorozat szempontjából?
Oscar Isaac: Szerintem ez nagyban gazdagította a sorozatot, Hagai ugyanis nem csak átírta a sorozatot, hanem saját magán átszűrve írta át. Van jelentősége annak, hogy Jonathan egy ortodox zsidó családból származik, és minden eszközzel lázad annak szokásai ellen. Bizonyos szempontból nehézzé is tette a dolgom, hogy Hagai annyira magához hasonlónak írta meg Jonathant, ugyanis nehéz volt vele vitatkozni, hiszen mindent pontosan tudott a karakterről, mivel nagyrészt magáról mintázta. Lenyűgöző volt nézni, hogy mindenét belerakta ebbe a munkába, és fantasztikus, ahogyan vette az akadályokat. Az angol nem az anyanyelve, és pont egy olyan sorozatot talált ki, ahol minden a dialógusok körül forog, minden szónak óriási jelentősége van. Hihetetlenül bátor dolog tőle, hogy ebbe belefogott, de nemcsak bátor volt, hanem nagyon alázatos is, mert tudta, hogy a dialógusokkal kapcsolatban oda kell figyelnie ránk, mert jeleztük neki, ha a mondatok túlságosan széthullottak, miközben játszottunk velük. Rengeteg kihívással nézett szembe, de pont az ilyen kihívások segítenek hozzá ahhoz, hogy egy eredeti művészeti alkotás születhessen.
Ebben a sorozatban nagyon fontos a jelenetek kimért tempója, és úgy érzem, hogy ez itt kivételesen nem annyira a vágás során született ez meg, hanem már a forgatáson eldőlt. Jól gondolom ezt, és ha igen, mesélnétek arról, hogyan dolgoztátok ezt ki?
Jessica Chastain: Hagai megbízott bennünk annyira, hogy tudta, nagyon sok dolgot ki tudunk fejezni a kamerák előtt szavak nélkül is. Hagyott nekünk időt, hogy kidolgozzuk a jeleneteket, sosem próbált siettetni bennünket. Volt olyan jelenet, amit huszonöt percben, szünet nélkül, vágatlanul vettünk fel. Emiatt nem igazán tudtuk, hogy végül a sorozatban a jeleneteinknek milyen tempója lesz. Persze sokat próbáltunk, de semmi sem volt kőbe vésve. Valahol félelmetes is volt, hogy nagyjából azt csináltunk, amit csak akartunk, mert Hagai száz százalékban megbízott bennünk. Volt olyan sor, amit a próbán még ordítva mondtam, de a felvételen már csendesen, mert abban a helyzetben a partnerem ezt hozta ki belőlem, Hagai pedig hagyta, hogy a megérzéseinkre támaszkodjunk. Az ügynököm fogalmazta meg ezt jól: ez a sorozat olyan, mintha nem két, hanem csupán egyetlen karaktert néznénk. Mivel a jelenetek annyira hosszúak, végig iszonyatosan egymásra fókuszáltunk, a ritmust pedig az határozta meg, hogy az adott pillanatban milyen hatást váltottunk ki egymásból. Egyfolytában össze voltam kötve Oscarral, rendkívül szoros volt az együttműködés, és ennek az eredményét láthatod a sorozatban.
Az ötrészes Jelenetek egy házasságból első epizódját szeptember 13-tól láthatod az HBO GO kínálatában, aztán hetente érkezik egy új rész.