Friderikusz Sándor a sajtósról

Napok óta lázban tartja az olvasókat Friderikusz Sándor úgynevezett sajtósbotránya. Az egész ügy abból indult ki, hogy a tévés a nézőitől kért anyagi támogatást az áprilisban indult podcastjéhez. A műsorvezető öt hónap alatt 23 adást készített, eddig közel 11 millióan kattintottak az interjúira. Friderikusz és csapata most azt szeretné, ha a podcast-sorozatuk önfenntartó lenne, azaz a műsorok előállításának költségeit a nézők állnák, ugyanis az elmúlt 5 hónapban saját zsebből 25 millió forintot fizetett Friderikusz csak azért, hogy YouTube-csatornája folyamatosan működjön – mindezt a Blikken keresztül közölte, a lapnak pedig a podcast állítólagos sajtósa nyilatkozott.

Friderikusz Sándor pontot tett az ügy végére (Fotó: Youtube)

A sajtós, aki Csenterics Ágnes néven írta alá az e-mailt, kisebb botrányt okozott azzal, hogy kiflitolvajoknak nevezte azokat, akik meghallgatják az egyébként ingyen is elérhető podcastot, de nem fizetnek érte. A Média1-nek azonban gyanús volt a név, és alapos nyomozásba kezdett, hogy kiderítse, ki is Csenterics Ágnes. Meglepő eredményre jutottak: ilyen néven nem találtak sajtóst, csak egy tavaly elhunyt korábbi televíziós rendezőt.

A műsorvezető később nevetséges nyomozómunkának nevezte a Média1 tényfeltáró riportját, szerinte személyes bosszú volt ez a lap főszerkesztőjével, akivel tavaly összerúgta a port. Azóta még mindig nem derült fény a részletekre, ám most egy újabb közleménnyel jelentkezett a tévés.

„Hogy a héten tovább gyűrűzött üggyel kapcsolatban Önök, a nézőim tisztábban lássanak, mindjárt az elején röviden elmondom: igenis van sajtósa a Friderikusz Produkciónak, egy férfi, aki külföldön él, és online végez különböző előkészítő, anyaggyűjtő munkákat a podcastom számára. Az én hibám, hogy rábíztam az ominózus Blikk-cikket is – így lett tehát a sajtósom. És bár megjelenés előtt beolvasták nekem az írás szövegét, de úgy hagytam, hiszen a tartalmával egyetértettem, sőt, az adatokat is én adtam hozzá. Talán elhiszik nekem, hogy tényleg nem a nézők megsértése volt a szándék, hanem egy – szerintem – visszás helyzet érzékeltetése. Elismertem és elismerem: rosszul csináltam, különösen kár volt a kifli-hasonlatért, de ezért már elnézést kértem a múltkor. A másik hiba, hogy az álnevet, amelyet a kollégám aláírt, nem láttam, mert csak telefonon egyeztettük a szöveget. Azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy én, aki több évtizede dolgozom a magyar televíziózásban, nem lépek közbe azonnal, ha azt látom, hogy egy volt tévés kolléganő, sőt, egy elhunyt kolléganő neve szerepel a cikkben? Ennek ellenére – és ez a dolog erkölcsi része – nem vagyok hajlandó áthárítani a felelősséget a munkatársamra, azért nem, mert a cég nevében kiadott információért mindenképpen nekem kell vállalni a felelősséget. Egyébként az elhunyt rendezőnő családjával felvettem a kapcsolatot és elnézést kértem” – részletezte Friderikusz Sándor.