Interjú Horváth Évával Baliról

Régóta érlelődött bennetek, hogy Balira költözzetek?

Nem volt hirtelen döntés, mert már egy ideje nézegettük, hogy Indonézián belül hova költözzünk. Sokszor jártunk már Balin korábban és imádjuk. De a legtöbbször olyan helyre mentünk, ami a dzsungelben van, oda viszont nem szívesen költöztünk volna. Kristófot tartottuk szem előtt, szerettünk volna egy jó óvodát neki, és arra törekedtünk, hogy mindenképpen tengerparti helyen legyen az otthonunk, hogy tudjon szörfözni tanulni. Azért utaztunk el ilyen hirtelen, mert féltünk attól, hogyha tovább várunk, nem fognak beengedni minket Balira, mert vannak olyan országok, amik már tiltólistán vannak és onnan nem fogadnak be senkit.

Fotó: Horváth Éva Instagram

A karantén két kicsi gyerekkel nem lehetett kellemes, de sajnos az utazás velejárója mostanság.

Azt hittük, hogy rosszabb lesz. Óriási szerencse, hogy a karantén hosszát tíz napról egy hétre csökkentették, így Jakartában csak hét napot töltöttünk a karanténhotelben. Erről vlogot is készítettünk a párommal, mert szerettük volna megmutatni, mi is a helyzet egy ilyen utazás során. Egyébként utólag visszagondolva, nem volt olyan szörnyű. A négy hónapos kicsi fiunk viselte a legjobban a helyzetet, de ugyanúgy az utazást is. Alex egy tündéri gyermek, eszik, alszik, és sokat nevetgél. Persze akkor alig vártuk, hogy vége legyen a bezártságnak és végre napozhassunk egyet a tengerparton. 

Hogyan teltek az első napok?

Egyelőre turistának érzem magam, mert nem ismerem a környezetet. Nem tudom, hová érdemes menni vásárolni, hol fogok edzeni és hol találok jó masszőrt, de idővel majd mindent szépen feltérképezek. Ráadásul itt majdnem mindenki motorral jár, én pedig nem szeretnék motorozni. Bérelünk majd egy autót, amivel felfedezzük a környéket. A szállásunk nem olyan volt, mint amire számítottunk, ezért néhány nap után átköltöztünk egy másik házba. Ez már csodálatos. Közben elkezdtük az óvodát is, Kristóffal két napig az apukája járt be játszani, de a harmadik napon már nem volt szükség erre. Nagyon hamar beszokott, még úgy is, hogy hirtelen került idegen nyelvű környezetbe. Itt egyébként teljesen másképp működik az ovi, mint otthon. Balin már középső csoportban számolnak, és a betűket tanulják.

Fotó: Horváth Éva Instagram

A zord téli után hogy bírjátok a meleget?

Nehéz volt megszokni a hatalmas párát, borzasztó hőség van, még Alex is folyton izzad, pedig a kisbabák ritkán szoktak kimelegedni. Megmondom őszintén, még a tengerben sem úsztam, mert olyan meleg van, hogy folyton az árnyékban vagyok a kicsivel. A gyerekekre folyton kenem az ötvenfaktoros krémeket, féltem a bőrüket. A medence körül jobban szeretek pihenni, és a pára miatt most felértékelődött a légkondi használata is, pedig korábban nagyon elleneztem. Kristóf imád itt lenni, hamarosan biztosan sok kis barátja lesz. Mi pedig a párommal élvezzük a gyönyörű környezetet.

Nem hiányoznak a nagyszülők, a barátok?

Rövid idő telt el, egyelőre nincs honvágyam, a nagyszülőkkel pedig folyamatosan kapcsolatban vagyunk. Azért vettünk ki nagyobb házat, mert szeretnénk, ha hosszabb időre ők is kijönnének majd hozzánk, akkor, amikor enyhül a koronavírus körüli helyzet. Szerencsére itt mindenki maszkot hord, még az oviban is kötelező a gyerekeknek. Jobb minden, mint Magyarországon, remélem nemsokára feloldják majd a beutazási korlátokat és a karantént is.

Mennyi időre tervezitek az ottlétet?

Egyelőre fél, de inkább egy évre. Kristófnak is befizettük már jó pár hónapra előre az ovit. Nem titkolt tervünk, hogy azért szeretnénk itt maradni egy ideig. Régóta vágytam kétlaki életre, ingázni külföld és Budapest között. Most úgy érzem, ennek eljött az ideje. Más itt az élet, nincs sminkelés, se fodrász, a hajam folyton begöndörödik a párától, de nem bánom. A lényeg, hogy boldogok legyünk és egy kicsit kiszakadjunk a nyüzsgésből.

Marton Adriék és ott élnek egy ideje. Messze vagytok egymástól?

Nem, egyáltalán nem. Edvinnel már találkoztunk is a napokban, tervezünk majd közös összejöveteleket.