Interjú Horváth Évával

Milyen érzés újra itthon lenni?

Boldoggá tesz, hogy Magyarországon lehetünk. Elképesztő honvágyam volt. Hiányoztak a szeretteim, az ételek, az illatok, a környezet, egyszerűen minden. Ez a „hűvös” időjárás persze nem, ami az elmúlt napokban volt. (nevet) Édesanyám hiányát sem volt könnyű elviselni. Közel áll hozzám, az elmúlt időszakban pedig a telefonhívások jelentették az együtt töltött időt, bár hét óra időeltolódással nem volt egyszerű a kommunikáció. A napokban beszélgettem egy szintén Balin élő magyar lánnyal, aki hasonló érzésekről számolt be. Mehetsz bárhová a világban, a szíved akkor is magyar marad.

Fotó: Horváth Éva Instagram

Nehéz volt beilleszkedned egy teljesen más kultúrába?

Nem volt könnyű barátkozni, felvenni a ritmust, de ez elmondható szerintem egy Magyarországra költöző, szintén más kultúrából érkező emberről is. A gyerekeimnek, Kristófnak és Alexnek már nem lesz ezzel gondja, hiszen mindkét kultúrában élhetnek, tanulják a nyelveket, ismerkednek a világgal. A párommal mindent úgy csinálunk, hogy a fiúknak a legjobbat adhassuk, értük élünk. Sokan mondják, hogy ezzel a kétlaki élettel egy nagy ajándékot kapnak tőlünk.

A fiaid, a hatéves Kristóf és a kétéves Alex hogyan viselik ezt a kétlaki életet?

Kristóf imádja, egyszerűen szívja magába az ottani szokásokat, van is erről egy vicces történetem. Egyik nap éppen vásároltunk egy hazai bevásárlóközpontban, amikor észrevettem, hogy a fiamon nincs cipő. Mezítláb járkált a boltban. Amikor megkérdeztem tőle, miért csinálja ezt, azt válaszolta, hogy Balin soha nem megyünk cipőben sehova. Ez tényleg így van, csak az iskolába kell felvennie cipőt, de azért vicces volt a jelenet.

Igyekeztetek megtanulni a helyi nyelvet?

A gyerekekkel magyarul kommunikálunk. Kristóf angolul beszél az iskolában, illetve indonézül tanul. Alex bébiszitterével angolul kommunikálunk, illetve megkértem, hogy beszéljen Alexhez indonézül is, hogy már kicsiként is tanulja a nyelvet. Emellett, amikor teheti, elviszi magával a helyi asszonyokhoz, ahol például babot fejtenek együtt, és a helyi gyerekekkel játszik. Nem a telefonját nyomkodja, mint sok más kortársa, ennek örülök.

Fotó: Horváth Éva Instagram

Korábban említetted, hogy számodra nagyon fontos a tanulás. Sikerült új képességeket elsajátítanod?

Abszolút, méghozzá a jógát. Ezt az irányt szeretném minél jobban megtanulni, elsajátítani, továbbfejleszteni. Kint különböző workshopokra iratkoztam be. Egyébként ezeket az új tudásokat már hasznosítottam a korábbi jógatáboromban. A résztvevők imádták az általunk készített arcpakolásokat, alapanyagokat, ami nem csoda, hiszen ezek mind természetes összetevőkből vannak. Az astanga jóga alapjait is elsajátítottam, de biztosan sok dolog van még, amiben fejlődhetek. Nyilván az embernek egyszer elérkezik az életében egy olyan szakasz, amikor újra fejlesztenie kell magát. Úgy gondolom, én most tartok itt. Mentális, lelki fejlődésre gondolok. Erre fókuszálok a közeljövőben. Pont ezen gondolkoztam a napokban, hogy ha visszamegyünk, akkor még mennyi mindent fogok csinálni. Nem tudok egy helyben ülni otthon. Alex is bölcsődébe kerül, úgyhogy még több időm lesz erre. Egy-két hónapra Bali tényleg a feltöltődésről szól, de aztán meg kell találnod az utadat.

Hiányzik már az ottani életetek?

Mondanám, hogy a bébiszitterünk hiányzik (nevet), de ezt is megoldottuk: találtam itt egy bölcsődét, ahol ki szeretném emelni Helga nénit, aki csodásan bánik a fiammal. Alex imádja!

Mennyibe kerül ott az élet? Korábban beszéltél róla, hogy az itthoni árakon kissé meglepődtél.

Tévedés, hogy Bali olcsóbb hely. A koronavírus-járvány előtt sokkal kevesebből is megúsztad, ám a pandémia ezt is tönkretette. Persze, vannak termékek, amik olcsóbbak, mint idehaza, de nem állítanám, hogy egy filléres helyről beszélünk. 

Ezek a fogások sajnos annyira csípősek, hogy nem adnám oda nekik. Az összes többi normális étterem ugyanolyan áron fut, mint itthon. A közértben is hasonló árakat látsz, mint Magyarországon, illetve a bérleti díjak az egekben vannak. A helyiek is tudják ezt. A benzin mondjuk olcsó, háromszáz forint literje.

Hogyan telik egy napod kint?

Balin reggel hatkor kel fel a nap, és este hatkor le is nyugszik. Ezt furcsa volt megszokni. A napom úgy telt, hogy reggel felkeltünk, Alex elment a bébiszitterrel egy „play date” nevezetű játszós programra, én pedig 9:15-től jógázni indultam, ami 11-ig tartott. Utána felvettem őket, hazamentünk, altatás, aztán játék. Ha van jógatáborom, akkor velük is foglalkozom a délután folyamán.

A közlekedést hogyan oldottad meg?

Csak autóval hagytam el a házat. A helyiek főleg motorokkal közlekednek. A páromtól én is kaptam egyet, és bár féltem tőle, belementem, hogy kipróbálom. Mivel épp tönkrement az autóm, pont kapóra jött. A kereszteződésig jutottam, ahol sírva szálltam le róla. Olyan forgalom van, nem állnak meg csak úgy, ijesztő volt. Ennyit a motoros pályafutásomról. (nevet) A párom továbbra is motorozik, ő élvezi, viszi a gyerekeket is.

Fotó: Horváth Éva Instagram

Ha visszatértek, mikor jöttök legközelebb Magyarországra?

Szeretnék fél évet itthon, fél évet pedig Balin tölteni, de hogy ebből mi sikerül, az a jövő kérdése. Alexszel ugye még szabadabban mozgunk, Kristóf az iskola miatt kötöttebb. Neki már augusztus 15-én indul az iskola, ezért ő visszamegy az édesapjával, én pedig itthon maradok a kisebbik fiammal egy televíziós felkérés miatt. Maximum egy hónapra válik szét a család.

Hiányzik a televíziózás?

Igen, ha pedig pontosabban akarok fogalmazni, akkor az a pörgés hiányzik, ami ezzel jár. Hogy menjek, hívjanak, legyenek kicsit mozgalmasabb feladataim. Bármikor felülök a repülőre, és hazautazom, ha kell. Nem akarom, hogy emiatt ne legyenek ilyen jellegű munkáim. Balin kényelmesek az emberek, mindenre ráérnek, nem sietnek. Sokkal nyugodtabbak, mint mi vagyunk, ők nem izgulnak semmin. Ezt a mai napig nem tudtam megszokni.

Nem tudsz átváltani erre a nyugodt életmódra?

„Vegyes váltóban” vagyok. Nyilván a gyerekek miatt már rég változtatnom kellett volna, de azt gondolom, hogy erre még nem állok készen. A jógában is ezt érzem: a gyakorlatok mennek, maximumon teljesítek, viszont ha relaxálni kell, akkor alig várom, hogy végezzünk. Ez az egy helyben, tétlenül levés nem az én terepem.

A YouTube-csatorna a jövőben folytatódni fog?

A fiúk pörgősebbek, mint az átlag, így velük kissé nehézkes forgatni. Szeretnénk folytatni, a párom is szerette ezeket a videókat, de ezt össze kell egyeztetni. Az édesanyák tudják, miről beszélek, főleg, ahol két fiú van.

És van rá esély, hogy a párod egyszer tényleg feltűnik egy videóban, ahogy korábban ígérted?

Tervezzük, hogy megtörténik, de ennek részletei maradjanak titokban.  

Az eddig hallottak alapján „beleszerettél” Baliba…

Tetszik, mert sok mindennel azonosulni tudok. A béke, a nyugalom, a szeretet, a család számukra nagyon fontos. Nincs ellenségük, nem bántják egymást, csodás emberek.

A fiúk nem hagyják el a családi házat, csak a lányok, így ha fiú születik, egyszer családfenntartó válik belőle. Van kire támaszkodni. Ez a gondolkodásmód merőben eltér egy európai ember nézőpontjától. Ezért is nehéz hozzájuk beilleszkedni. Nekik a család az első, a munka és a pénz csak utána jöhet.

Fotó: Horváth Éva Instagram

Most, hogy a kisebbik gyermeked is bölcsődébe megy, és még több szabadidőd lesz, hogy érzed, megváltoznak majd a hétköznapok?

Igen, új kihívásokat kell majd keresnem. Persze, kintről is dolgoztam, táborokat szerveztem, de a hétköznapjaim nagy része a gyereknevelésről szólt, egy kicsi baba ellátásáról. Most elérkezett az életemnek egy új szakasza. Visszatérünk oda, ahol abbahagytuk, csak most elkezdődik a fejlődés fázisa.

Ha már kisbaba: nem gondolkoztatok egy újabb gyerkőcön?

Nagyon sokat tanultam az anyaságból, köszönöm szépen, de egyelőre elég volt. Hét éve csak terhes vagyok, szoptatok, gyereket nevelek. (nevet) Csodás dolog az anyaság, de mindenki érzi, mik a korlátai, és a párommal úgy gondoljuk, hogy megállunk kettőnél. Kettő pici gyerek is kimeríti az energiáinkat. Egy kislánynak ugyan még örültem volna, de Alex és Kristóf is bőven megadják mindazt, amire valaha vágytam.